Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
248 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) hogy Erdélyt 1526. óta Magyarországhoz mostanig csak a personalis unió köteléke fűzte, t. i. a magyarországi király volt egyszersmind Erdélynek fejedelme is. Mindazonáltal legyen szabad egy futó pillanatot vetni hazám sarkalatos törvényeire, melyek Erdély külön autonómiáját biztositják: ezek adiplom.Leop., a „sanctio pracmatiea" és az 1791 VI. törvényczikk.melynek világos szavai ezek: „Transylvania propriam habét constitutionem, nullique alteri regno subieeta, juxta proprias leges et constitutiones legitimé connrmaías gubernanda", stb. Valamint a törvényezikk, ugy szintén több sarkolatos törvény kitüntetik, hogy a független erdélyi fejedelemség külön autonómiával és önállósággal birt, s e tényt kétségbe vonni vagy ellenkező törvénynyel megezáfolni lehetetlen. Az 1848. kolozsvári I. törvényezikk a megtámadásra oly gyenge fegyver, melynek éle hazám szirt-erős törvényein és traditióin megtompul, pedig más fegyver nem létezik. T. ház! Nem czélom a múlt gyászos események részletes elősorolásával a keserű emléket bolygatni, mert ez esetben világosan tudnám kimutatni, hogy az 1848. kolozsvári 1. törvényezikk törvényes és kötelező erővel nem birhat, mellőzvén a részleteket csak annyit említek meg, hogy e czikk születése oly mozgalmas időszakra esik. mikor a szabad szólás és szabad vélemény kimondása életbe került, és az még az 1848-ki kolozsvári aristocraticus országgyűlési követek keretén is kivül esett; mór pedig az 1791. X. és XI. törvényezikk világosan körülirják, hogy a törvényhozatalra megkívántatik a szólás és tanácskozás szabadsága „legális libertás, libera vox et consultatio." De volt legyen ama czikk a feudális alapon összehivott kolozsvári országgyűlésnek szabad kifolyása, bár kötelező erővel még^akkor sem birhat, a mennyiben az 1744. IX. törvényczikkben körülirt törvényes formaságokon keresztül nem ment, és így törvény erejére soha sem emelkedett, de nem is emelkedhetett, mert mindjárt azon czikk meghozatala után, tehát május 15-én a románok, kik Erdély összes népességének két harmad részét teszik, a felsőbb helyről engedélyezett és Balázsfalván megtartott nemzeti eongrei-uison, hol a kormány is képviselve volt, azon czikk életbeléptetése mint olyan tény ellen, mely beleegyezésük és befolyásuk nélkül jött létre, ünnepélyesen óvakodni el nem mulasztották. T. ház ! Mellőzve a traditiókat, mellőzve egy pillanatig a közjogot, a törvényeket és az azokban foglalt érveket, melyek különben Erdély autonómiájának és függetlenségének mind annyi védbásyái; tegyük fel, hogy Erdély múltja, történelme, közjoga, törvényei, megsemmisítve, halomra dőlve, egy tabula rásához hasonlitna, melyre illetékesen hivatva van e t. képviselő testület reá inai. Ha a józan okosság igénybe vétetik és a jelen válságos körülmények és politikai mozzanatok szem elől nem tévednek el, szerény véleményem szerint a képviselőtestület egyebet e lapra nem írhatna, mint hogy : Erdély saj árterületén magára és szabadon határozzon arról, hogy óhajt-e Magyarországgal egyesülni és miféle feltételek mellett? Mert csakis e korlátlan szabadakaratból kifolyólag jöhet létre egy erős és felbonthatlan szerződés, melyet azután közös hazánk alapkövének nevezhetnénk. E szerződés megtartását nem annyira az írott törvény néma betűi, mint Erdély összes nemzeteinek tisztelete és szeretete biztositnák. Igen, t. ház ! olyan törvény, mely a nép akaratának kifolyása, állandó; és rendületlen mig ellenben az olyan, mely reá erőszakoltatik , hasonlít egy plántához. mely nem bir gyökeret verni a földbe és a melyet az első szél le szokott sodorni. Ezeket tehát előre bocsátva, kénytelen vagyok a szőnyegen levő s Erdély unióját tárgyazó törvényjavaslatról kinyilatkoztatni, még pedig egész őszinteséggel és minden utógondolat nélkül, hogy én annak tárgyalásába nem bocsátkozhatnám még akkor sem, ha azt az erdélyi viszonyokkal öszhaugzásban találnám is, ismételve mondom. hogy még azon esetben sem járulnék hozzá s vitatásába nem ereszkedhetnem: mert én erre illetékesnek csak a népképviselet alapján összehívandó erdélyi országgyűlést ösmerhetem el. De ha meggyőződésem, mely egyszersmind meggyőződése Erdély népessége két harmad részének is, nem léteznék, legkevesbbé járulhanték ilyen törvényjavaslathoz, mely az erdélyi román nemzet jogos igényeivel homlokegyenest ellenkezik. Pártolom tehát a Maeellariu Illés elvbarátom által beadott és általam is aláirt külön határozati indítványt. Zeyk Károly : T. ház ! Más időben, más körülmények közt kötelességemnek tartottam volna tüzetesen szólani e tárgyhoz, kötelességemnek tartottam volna megezáfolni azon állításokat, melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak; most azonban, midőn oly rövid az idő, hogy meg lehet egy hosszasabban tartott beszéd okul szolgálhat arra,hogy e törvényjavaslat törvénynyé ne lehessen, s más felől attól lehet tartani, hogy más igen nevezetes tárgyak szorulnak ez által háttérbe: lemondok szólási jogomról, és felszólítom mind azokat, kik szivökön hordják azt, hogy e törvényjavaslatból valahára egyszer törvény legyen, hasonlókép mondjanak le jogukról, s fogadjuk el e törvény-