Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 2868.) 247 téseket, szabad legyen nekem azokat, kik netalán ettől most félnek, egyszerűen Brassó városának ama folyamodására figyelmeztetnem, a melyben kénytelenek voltak a mostaniaknál sokkal zordonabb időben kérni, épen magát a szász universitást, hogy ne akarja koronaország szerepét játszani, megfeledkezve a hazának vele együtt élő más népeiről, kik Erdély lakosságát a szászokkal együtt képezik, és ne adja fel az universitás a nemzet jogait ama centralisatio kedveért, melynek 18 évi szomorú működését a szászok épen ugy érezték, mint mi magyarok. (Ugy van!) Ha akkor feladtak mindent részben, épen az itt jelenlevő urak ne jajduljanak fel most, az elkerülhetlen látszólagos áldozatért. Ezek, t. ház, körülbelül azok, miket elmondani kötelességemnek tartottam. Csak azon egyet jegyzem még meg , hogy sokan itt azt alították, hogy a 48-diki törvényeknek nem lehet érvényt tulajdonítani, mert hisz azok nem népképviselet alapján jöttek létre, s ezen indokból tehát egy uj, nem tudom miféle népképviselethozás volna szükséges. Ugyan kérdem, ha Angliában keresztül megy egy reformbill, azon reformbillnek nem lesz-e értéke azért, hogy azoknak a képviselőknek választásában, kik a reformbillt keresztül vitték, az illető újonnan jogosított egyének részt nem vettek ? Bocsánatot kérek, én ezt valamennyi érv közt a leggyengébbnek tartom, és csak azt kérdem még, vajon a görög egyházaknak a többi egyházakkal egy rangra emelése, vagy az úrbér alóli fölszabadítás és kártalanítás nem érvényes-e azért, mert azon törvény hozatalán a nép képviselői jelen nem voltak? Azt hiszem, uraim, hogy a mivel egy téren nem szeretünk argumentálni, ne argumentáljunk arról más téren sem, mert ez jót szülni okvetlenül nem fogna. (Helyedén.) Befejezem, t. ház beszédemet; engedjék meg azonban, hogy utaljak mintegy zárszóként az Erdély szent földén, ez ügyért elvérzett nagy költő, ama szavaira : „A porszemet, mely csak magában áll, elfújja egy kis szellő egy lehellet, de ha összeolvad, összenő, ha a porszemekből szikla alakul, a fergeteg sem ingathatja meg." Én, bízva a t. ház lelkesedésében, bízva abban, hogy a frigy, mely régebben megköttetett, ma részletes alkalmazására nézve is törvénybe igtattatik, erősen bízom abban is, hogy e szent frigyet soha többé a fergeteg sem ingathatja meg. (Elénk helyes lés.) PetkÓ Lázár: Nem akarok a t. ház béketürésével visszaélni; nem is tehetném ezt főleg a képviselőháznak jelen kiszabott munkálata drága perczeiben, már csak azért sem, mert ha bár a t. ház küszöbét át léptem mint erdélyi képviselő . . (Zaj. Nem szabad a beszédet olvasni!) Ha bírnám, t. ház, a magyar nyelvet ugy, hogy nézeteimet ez eszköz nélkül is előadhatnám, akkor bizonyára nem használnék semmi írást. De ha nem engedtetik meg annak használata, akkor nem marad egyéb hátra, mint a szótól elállanom. (Halljuk, haüjnkl Más is olvasott!) Ha szabad volna románul szólanom, bizonynyal ... (Zaj. A. házszabályok tiltják az olvasást! Halljuk!) BÓnis Sámuel: A tanácskozás rendéhez kívánok szólani. (Halljuk!) Igaz ugyan, hogy a szabályokban tiltva van az olvasás ; de miután valaki azzal menti magát, hogy nyelvünket nem érti tökéletesen, ez átmeneti korszakban el lehet a szabályt mellőzni; ámbár részemről óhajtottam volna, hogy a ma reggel történtek után azt ily provocative ne tették volna az illetők. (Elénk helyeslés.) Papp Zsigmond: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk!) En is a házszabályokhoz akarok szólani. (Nagy zaj. Eláll!) Az elnök volt a hibás. (Nagy zaj. Eláil! Rendre!) Elnök: Ma reggel a szónokot szólási jogától nem én fosztottam meg,s e tekintetben hivatkozva a t. házra ; következőleg a képviselő lír szemrehányása engem nem illet. Annál kevésbbé illeti pedig a most szólott t. képviselőt a szó, mert ő nem is a házszabályokhoz kívánt szólani, sem pedig nem jelentette be magát mint szónok, következés képpen őt a szó egyátalában nem illetheti meg. (Helyeslés.) ' PetkÓ László (olvassa,) : T. ház ! Nem tartozom azok közé, kik a t. képviselő testület béketürésével viszaélni szándékoznak, de nem is tehetném, főleg a képviselő testületnek jelen kiszámított munka drága perczeiben, már csak azért sem, mert habár e t. ház küszöbét átléptem, mint erdélyi képviselő szemben a t. képviselőházzal, még mindig magamat csak annyiban tartom illetékesnek, a mennyiben fejedelmünk Erdélyt s illetőleg annak képviselőit a koronázási országgyűlésre meghívni kegyeskedett. Hogy pedig a koronázás idejétől e mai napig a t. képviselő testületben mint vendégek megmaradtunk, annak ismét kettős oka van: egyik, hogy kegyelmes fejedelmünk iránt viseltetett engedelmességünk tanúbizonyságát adjuk: a másik, hogy alkalmunk legyen az erdélyi unió tárgyában választóink, mondhatnám, Erdély népessége nagyobb részének gondolkozását és érzületét tolmácsolni. T. ház ! Az alkalom itt van, sén habár a t. háznak ingerültségét látom, még sem mulaszthatom az alkalmat, épen a t. ház ingerültsége tekintetéből, röviden e nagy horderővel biró tárgyhoz szólani s az eseményeket dióhéjba szorítva testvéri őszinteséggel s nyíltsággal előadni. Feleslegesnek tartom, közjogi szempontból, hosszas dhertatiót tartani annak megmutatására,