Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

158 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) pontos kiszolgáltatásának igényei teszik szükségessé." Bocsánatot kérek, t. ház! mert őszintén ki kell nyilatkoztatnom, miként nem érthetem: mi befolyása lehet egy. a magyar, vagy több nyelvnek hivatalos használata az ország egységére? annyival kevésbbé érthetem pedig, a mennyiben tudom, hogy egy állam egysége abban áll, ha ahhoz tartozó egyes részek el nem szakadnak ; és a mennyiben tudom azt is, hogy sem Magyarország, sem Erdély, semmivel se voltak kisebbek akkor, midőn nem volt a magyar nyelv az ország hivatalos nyelve ; végtere a mennyiben tudom azt is. hogy a magyar nyelv, hosszabb ideig ki volt rekesztve, nem csak a köztanácskozási, sőt a magyar aristokratia termeiből, és azért Magyarországnak csak az a kiterjedése volt, és talán több tekintélye. De vizsgáljuk meg, uraim, mióta kezdődik a magyar nyelv nem-hivatalos állása, hanem csak primitív kiművelése? Nemde csak azon időszakból, midőn II. József császár idejében a bécsi kormány egész erővel hozzáfogott a germanisátiohoz és centralisátióhoz ? Nemde csak azóta, t. ház ! és merem mondani, hogy ha a bécsi kormány néni fog hozzá a germanisátiohoz és centralisátióhoz, ma a magyar nyelv hivatalos volta, szintúgy a magyar nemzet-egység, ismeretlen eszmék volnának. Nem a magyar nemzet egysége, sem idegen szerződések, hanem a benlakó különböző nemzetek egyenjogúsága alapján lesz hazánk nagy és hatalmas. Több nyelv alkalmazása, és pedig helyes alkalmazása, az állam minden ügyeiben, nem ellenkezik semmikép se Magyarország egységével, se a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetőségével, sőt ellenkezőleg az állam szilárdítására szolgál, miként ezt maga Magyarország királyságának első alapitója sz. István király elismerte ezen szavakkal: „regnum unius linguae fragile et imbecille est." Hiszen, t. ház! csak ezelőtt egynehány nappal volt alkalmunk hallani horvát-szlavón testvéreinket anyanyelvükön szólani! csak ezelőtt négy nappal voltunk büszke tanúi, azon viszonos üdvözléseknek, melyek két testvér nemzet közt ezen t. ház kebelében történtek, és nem hallottam még senkitől, hogy ez által az ország egysége csorbítást szenvedett volna? Nem az" ország egységének fentartása miatt nem akarnak önök,t. uraim, több nemzetet, mint olyanokat elismerni, és nem is a kormányzat és közigazgatás czélfszerüeége s lehetősége érdekében adatik akkora előny a magyar nyelvnek. Nem, uraim! sem egyik, sem másik. A valódi indokok egészen más természetűek, legalább csekély nézetem szerint. Mondjuk meg azokat és ne áruljunk zsákban macskát. Á valódi okok, legalább nézetem szerint, azok, hogy a magyar nemzet nem akar a többi nemzetnek testvére lenni, hanem uralkodni kivan felettök. A valódi ok. a magyarosítás! törekvés mellett, az átkozott bizalmatlanság, melyet táplálnak minden iránt, a mi nem magyar és főképen mi románok iránt. Es ez onnan jön, hogy önök, uraim, a nem magyar népek minden fájdalmának minden kivánságának politikai motívumokat tulajdonítanak, egy szóval a nem-magyar nemzetek, minden mozgalmát bizonyos theoriával, melyről ők semmit sem tudnak, azon theoriával hozzák összeköttetésbe, melyről b. Eötvös cultusminiszter úr az 1867. deczembev 29-én tartott országgyűlésen említést tenni szíveskedett, t. i. azon theoriával, mely szerint az államok határai nem a történelem, hanem a philokgia szerint állíttatnának meg, és igy, a hogy mondám, a nem-magyar nép minden mozgalminak politikai motívumokat tulajdonit, ámbár azon mozgalmak okai egészen másfélék, t. i. a sok méltatlanság és igaztalanság. a mik rajtok elkövettetnek. T. ház ! Minekelőtte befejezném beszédemer, nem tehetem.hogy egynehány észrevételt ne tegyek igen tisztelt képviselőtársam Bartal György úr azon becses szavaira: „nyújtsuk testvériesen egymásnak kezet." T. ház! Mi ezen testvéries felhívást illeti, legyen szabad ugy az igen t. képviselő úrhoz, valamint az egész nemzethez a következő szerény kérdést intéznem: Kik voltak az elsők közt, kik a magyaroknak testvéri kezet nyújtottak Esculeumnál? és kiket tartottak a magyarok 9 századon át rabszolgaságban? és most midőn alig szabadultak meg a személyes rabszolgaságból, a nemzeti rabszolgaságot akarják nyakunkra nyomni ? A románok voltak azok.t. uraim! és ugyanők azok, a kik századok óta, és ma is nem egyebet mint egyenjogúságot, testvériességet és szabadságot követelnek azoktól, kiknek ezelőtt 9 századdal testvéri kezet nyújtottak. Ha ezen háromság, ha ezen követelések separatisticus törekvéseket foglalnak magokban, akkor igen, ilyeket táplál minden nem-magyar nemzet, és bátran biztosithatom a t. házat, hogy ezen követelésekről, legalább a román nemzet, nem fog soha lemondani. De másféle separatisticus törekvések ellen magam és elvbarátim nevében ünnepélyesen tiltakozom. Valami román hírlapokat és mesterséges izgatásokat is hallottam emlegetni; sőt csak hogy nem mondatott, hogy mi románok már zsebünkben hordjuk a Daco-Romaniát. A mi a hírlapokra hivatkozást és a mestersé-