Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

CCCXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) 159 ges izgatást illeti, én uraim! ezen vádat is mint alaptalant visszautasítom egyszerre mindenkorra. De mi az a Daco-Románia ? Én uraim, bátor leszek minden visszatartózkodás nélkül és őszintén kimondani: milyen felfogásom van azon iszonyú Daco-Romaniáról. Én azon véleményben vagyok, hogy mi románok, a hányan vagyunk a világon, nem fogunk egy Daco-Romaniát soha létrehozni, de egyszersmind kimondom azon erős meggyőző­désemet is, hogy biz azt az egész magyar nemzet se fogja megakadályozhatni. Igen tisztelt képviselőtársunk Thury Gergely úr előhozta ékes beszédében azt is, hogy a magya­rok vivták ki a szabadságot, melyet közösnek ne­vezett, s melyben a magyar nemzet a többi nem­magyar nemzetet részesíteni akarja. Mi ezen állí­tását illeti, engedje meg az igen tisztelt képviselő úr, de kereken tagadnom kell azt. hogy azon sza­badság, melyet említeni szives volt, közös volna, valamint azt is, hogy a magyarok vivták volna ki. Tisztelet és becsület azon hős magyar tábor­noknak, ki a közelebbi háborúban Ausztria ellen vívott, de sadovai hősnek nem ismerhetem el; nem a magyarok, hanem a bécsi kormánynak a korszellem elleni gazdálkodása vívta ki a szabad­ságot. DrotlCÍl' Tamás : T. ház ! Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem at. háztól, hogy, fájdalom, nem bírom még annyira a magvar nyelvet a mint azt kivarrnám. Átmenve a tárgyra nem lehet szándékom hosszasan igénybe vennem a t. ház türelmét; de küldőim irányában szent kötelességemnek kell tartanom, ezen nagyfontosságú ügy felett röviden, de nyíltan és tartózkodás nélkül kimondani sze­rény nézetemet. (Halljuk!) Napirenden áll a, vélekedésem szerint, igen sürgős nemzetiségi kérdés tárgyalása; ezen kér­dés megoldásától függ minden, a magyar koroná­hoz tartozó nemzetiségnek kielégítése ; szükséges tehát, hogy a nem-magyar népességek jogos és méltányos igényei tekintetbe vétessenek; ez pe­dig nem fog sikerülni a jelen előttünk fekvő tör­vényjavaslat elfogadása által. Lehet ugyan, hogy az a Magyarországban lakó nem-magyar nyelvű lakókra nézve némileg talán engedménynek tekinthető; hanem egészen másként áll az Erdélyre nézve, hol. mint a t. ház előtt igen is tudva van, a szászok épen ugy mint a magyarok, még mindig azon törvényes joggal élnek, hogy minden köblökben létező helyható­ságnál és hivatalnál anyanyelvüket használják. Miután a napirenden levő törvényjavaslat ezen jogot semmisiti meg, pártolom Ranicher t. bará­tom indítványát. PopoviCS Zsigmond: Nem akarómat, ház figyelmét hosszasan igénybe venni, csak röviden kijelölni azon fő irányt, melyet ezen kérdésben követendőnek tartok. Hogy szavavaimnak némi súlyt kölcsönöz­zek, t. ház, bátor vagyok a kormán}' egy igen t. tagjának programmszerü nyilatkozatára hivat­kozni.. (Hallfcik!) Igen t. miniszter úr azt jegyezte meg, hogy noha alkotmányunk szünetelt, de a társadalmi élet nem szünetelt, ennek folytonos működését megakadályozni nem lehetett, hogy e folytonos működés ujabb viszonyokat hozott létre a hon polgárai között, és hogy feladatunk legna­gyobb nehézségei közé tartozik a helyzetet ugy fogni fel, hogy a törvény és társadalmi élet egy­mással ellentétbe ne jöjjön, mert ez nemcsak az egyes polgárnak hanem a haza közérdekének is kárára volna. Ez általános helyzetünkre vonatko­zik ugyan, de nézetem szerint egyszermind útmu­tatásul is szolgál a napirenden levő kérdés meg­fejtéséhez. A társadalmi élet, t. ház, nálunk, ugy mint másutt, a nemzetiség működésében, fejleszté­sében találta fel legfőbb kifejezését. Ennek a t. ház több alkalommal kifejezést adott, nevezetesen midőn fölirataiban a kérdésnek ifjazsáíros, testve­ries egyenjogú megoldását tette kilátásba. Én t. ház minden javaslatot, mely ezen elve­ken alapszik, szívesen elfogadok, és csak azt saj­nálom, hogy a bizottsági javaslat ezen elvek ma­gaslatára fölemelkedni nem tudott. Ezen javaslat intézkedései nem csak sérelmesek, t. ház, de igaz­ságtalanok és veszedelmesek is. Ezt nem akarom részletezni, fejtegetni, az előttem szólók ezt mái­bővebben megtették, csak azon körülményre va­gyok bátor figyelmeztél ni a t. házat, hogy még lehetetlenek és kivihetetlenek is. A t. ház tag­jai közöl többen lesznek, kik helyi viszonyaiknál fogva tudni fogják, hogy a hazában vannak hely­hatóságok, a melyeknek képviseletei egészen vagy legalább nagyobb részben a magyar nyelvet nem értik. {Közbeszólás: Nagyon kevesen vannak!) Ke­vesen, de vannak. Ezen javaslat pedig a jegyző­könyvek közti eltérés esetében a magyar szöve­get mondja hitelesnek. Kérdem tehát, hogy azon képviselet, mely a magyar nyelvet nem érti, hogyan fogja ezen jegyzőkönyveket hitelesíteni? T. ház. a lehetlen törvény nem jogosult törvény, a bizottsági törvényjavaslat, mely azt javasolja, lehetetlenséget foglal magában, s én azt nem fo­gadhatom el. Pest belvárosa t. képviselője a múlt napokban e kérdést mellékesen érintvén, azt mondotta, liogy ő nem azt czélozza, hogy a nemzetiségeket meg­nyugtassa, hanem hogy Öt magát saját véleménye nyugtassa meg. Ez a szigorú elmélet megoldása volna, mely nem vezet mindig a kívánt ered­ményre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom