Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

CCCXXVH. ORSZÁGOS ÜLÉS (November 28. 186.) 155 csak mint belkérdést tekinteni és csupán ezen szempontból tárgyalni. Az eddigi tárgyalásban a külíigyi viszonyokra is utaltak. Szerény nézetem szerint pedig feladatunk csak az, hogy a kérdés az ország benső érdekében és annak természete szerint oldassék meg. így annak ugy is kényes jelleme legalább nem lesz élesebbé. Ha megvizsgáljuk a törvényjavaslatot, mindjárt kitetszik, hogy a bizottság az erdélyi törvényeket és viszonyokat nem ismerte. E részben különben csak arra kell utalnom, mit az előttem szólott szász képviselő urak mondottak. Erdélynek majd harmadfélszázados jogos és törvényes különfejlödése van. Lakossága tehát semmikép nem tévedhet, ha magyarországi testvéreitől és ezen országgyűléstől — mely hivatva van az erdélyi országgyűlés helyett az összes lakosság jóllétét minden különbség nélkül jóakarattal előmozdítani, azt várja, hogy viszonyait és törvényeit összességében tekintetbe vegye. Ez pedig csak az unió részleteit elhatározó és szabályozó törvény tárgyaltatásánál történhetik ; minélfogva bátor vagyok azon figyelmeztetést tenni, hogy a magas országgyűlés nincs azon helyzetben, azaz : még hiányzik azon törvényes alapunk, a melyen állva elhatározhatnék, hogy Erdélynek, mely beiviszonyait és törvényeit változtassuk. Erdélyben a három országos nyelv egyenjogú használata mindinkább gyökeret ver és annak gyakorlati kivitele minél tovább annál kevesebb nehézségre talál. A mi pedig már a nép birtokában van, azt tőle elvenni okot nem látok, mert az nem árt sem az egésznek, sem az egyeseknek. Ha szabad még azon nemzetről emlitést tennem, melynek tagja lenni szerencsés vagyok, bátor vagyok arra utalni, hogy mikor a, szászokat behívták az országba, igen jól tudták azt, hogy azok németek. Nem mint jogtalan vándorlók, hanem nehéz kötelességeket vállalva — de melyeket hiven. becsületesen s áldozatokkal mindig teljesítettek — oly teljes autonómia mellett jöttek, hogy egyenesen és csak a király alatt állottak. Szabadon használták mindig minden hivatalaikban s gyűléseikben az anya német nyelvet, mint a művelődésük, vallási meggyőződésük, erkölcsi haladásuk és polgári kifejlődésük dúsgazdag forrását, melynek birtokában még rövid idővel az unió előtt, 1847-ben. törvény által újra biztosíttatott a szász nemzet. Jogot, azt hiszem, elvenni nem lehet. Ha össze nem fér az állam létével, feladandó lenne, különben bajosan hihető, hogy Erdély azért kötötte volna az uniót, hogy tulajdon gyermekei, t. i. lakosai és nemzetei, jogaikban kárt szenvedjenek, s alább stilyedjenek. Ezeknélfogva Erdély számára ezen törvényja. vaslatot el nem fogadhatom. De Magyarország számára sem fogadhatom el; mert a bizottságnak föladata az volt, hogy egy oly törvényjavaslatot készítsen , melynek végrei hajtása folytán biztosítva lehessünk, hogy az országban egy nemzetiségnek sem lesz több joga, • mint a másiknak. Nézetem szerint pedig a bizottság nem felelt meg ezen feladatának. Állításom indokolására kiindulok azon már több képviselő úr által elmondott elvből, miszerint különbség van nép és nemzet között, vagy — mint Magyarországon szokták ezt kifejezni — nemzetiség és politikai nemzet közt, s én azon elvet csak kiegészitem azzal, hogy ugyanazon tudományos forrás szerint minden nemzetnek vagy nemzetiségnek joga van a nemzeti nyelv, nemzeti mivelődés, szokásai, némileg vallása és némely esetekben még a magánjog bizonyos intézményei megtartására s ápolására. Ha az utói sóra nézve ellentmondás történhetik, de állitásom indokolásául, már csak arra is utalhatok, hogy a magánjog, a magánéletnek egy oldala, s némileg az illető nemzetnek társadalmi alakja, kifejezése. Hogy inkább megértethessem., példát hozok fel. Erdélyben a szász nemzet politikailag és társadalmilag egészen másképen organizált nemzetek között élt. Annálfogva a szász nemzetnek, és ő áíi tála a politikailag, társadalmilag és gazdaságilag ! hozzá hasonló többi királyföldi lakosságnak, blzo! nyos intézményekben, a szomszédos nemzetekétől I eltérő magánjoga volt. Azon különbség még most is létezik, különösen a társadalmi és szerzési terén, s annálfogva azt is hiszem, hogy egy kegyeletes, gondos, a haza javát s az állam erszényét szeme előtt tartó törvényhozás, a magánjog bizonyos ágaiban, azon, az életszerzésmódját is fölíételező társaj dalmi viszonyokat nem fogja szeme elől téveszteni. I Ha már ily szempontból tekintjük meg- a tör! vényjavaslatot, lehetetlen, hogy őszintén ki ne ! mondjuk, miszerint a bizottság feladatának épeu ; nem felelt meg, mert, kevés kivétellel, ama javas; latban legtöbbnyire mást lehet találni, mint arra czélzó indítványokat és véleményezéseket, hogy lehetséges-e, és mi módon lehetséges a nemzetiséI geket, fenérintettem érdekeikben, segélyezni. Igaz, hogy oly törvényjavaslat, elkészítése annál bajosabb, minél ritkábban szokott a törvényhozás terén előfordulni. De a magas országgyűlés 1861-benadott szavánál fogva kell, hogy a nemzetiségek méltányos kivánatait teljesítse, ezek pedig másra nem czélozhatnak, mint az általam már elősorolt érdekek 1 ápolására. I Lesznek, kik azon ellenvetést is teszik, hogy 20*