Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

156 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS, (November 28. 1868.) ezen érdekek ápolása nem az állam feladata, hanem a társadalom és szabad egyesülésé. Nem tagadom, hogy ha az egyesülhetési szabadság rendezve volna, a megyei élet szervezve lenne, hogy akkor ettől sokat lehetne várni; de mind a mellett anyagilag és erkölcsileg hátramaradt állapotunknál, és különösen azon körülménynél fogva, hogy épen ezen bizonyos nemzetiségek a legszegényebbek, azt hiszem, hogy feladata az államnak: segélyt nyújtani, vagy legalább, a hol szükséges, initíativát gyakorolni. A helyett, hogy föladatát teljesítette volna a bizottság, mindenféle egyébről tett rendelkezéseket a javaslatban. így beleavatkozott az egyházak dolgaiba a mi nagyrészt nem az állam dolga, belebocsátkozott oly dolgaikba a község és törvényhatóságodnak.miket tulajdonképen azok magok tudnának legjobban eligazítani ; belebocsátkozott továbbá nagyrészt a hivatalos nyelv elrendezésébe, mi tulajdonképen állami dolog. De mind a mellett igaz, hogy nagyon is a különféle ajkú állampolgárok érdekében fekszik, hogy a nyelveknek a hivatalokban és előtt használata ezélszerüen és okosan legyen rendezve ; s erre nézve számos éven át szerzett tapasztalataim után kimondhatom, hogy azon rendelkezés, melyet a bizottság a nyelvekre nézve ajánl, szűkkeblű, gyakorlatiatlan, és épen a pontos, gyors és bizalmat gerjesztő és érdemlő törvénykezés és igazgatás hátrányára fog lenni. Azonban e tárgy tulajdonképen inkább a részletes tárgyaláshoz tartozván, sietek befejezni beszédemet. Előre nem tudhatom és nem is tudhatni egyáltalában , hogy a szavazásnak mily eredménye lesz, mert nem merem hinni , hogy a t. ház minden előttünk fekvő javaslatot elvessen; de bizony a tárgyalás még akkor se maradna eredmény nélkül, mert biztos közvélemény fejlődnék belőle, a mely, igaz, hogy tán a mostani törvényjavaslatok egyikének sem adna igazat. Egyről azonban biztos vagyok: s ez az, hogy azok, kik 1861-ben e szavakat irták az első feliratban: „Bűn volt a szabadság érzete, bűn volt ragaszkodásunk nemzetiségünkhöz, bün volt még a legtisztább honszeretet is," nem érthetik azokat, kik nernzetiségökhöz ragaszkodásukból a többségtőleltérő nézetbenvannak. Macellariu Illés: T. ház! Én is azon, valóban kellemetlen helyzetben vagyok, hogy nem érzem magamat jogosítva a tárgyhoz szólani. Én is azon véleményben vagyok, hogy Erdélyre nézve, a meddig nem tudjuk, hogy állunk Erdélynek Magyarországgal egyesülésével, a különböző nemzetek egyenjogosultságáról szó nem lehet; nem lehet pedig azért, mert, elnézve az egyesülési törvényezikk hiányait, melyekre nézve bátor leszek maga idejében tüzetesebben nyilatkozni, akár, hogy még az emiitett törvén} czikk értelmében is, lehet Erdélyország annyiban önálló, hogy a szőnyegen levő ügyet, ha szükségesnek látandja, külön és magán országgyűlésen tárgyalhassa; vagy más szavakkal: a mig nem tudható az, hogy a t. ház többsége (jogosan vagy nem jogosan, azt nem akarom érinteni) az egyesülést olyannak nyilvánitandja, vagy átváltoztandja íüsionak, miért is pártolom Rannieher Jakab úr véleményét. Azonban nem tudván minden bizonynyal hogy ? és mikor fog előfordulni az unió kérdése, és igy, hogy ne maradjak két asztal között éhesen, leszek mégis olyan bátor, a t. ház engedelmével, a szó alatti törvényjavaslat felett, ha mindjárt csak futólag, csak átaláuosan nyilatkozni. De mielőtt még a tárgyhoz szólnék, legyen szabad, t. ház, egész Hiedelemmel következő szerény észrevételt előre bocsátanom. Én, uraim! azon erős meggyőződésben vagyok, hogy népképviselőnek, milyenek mindnyájan vagyunk, nem csak joga, de kötelessége is nyilvánítani meggyőződését minden visszatartózkodás nélkül; hogv képviselő csak akkor teljesiti a haza küldöttei és a kormány iránti kötelességeit, midőn meggyőződéseinek legőszintébb kifejezést ad. Hiszem, uraim ! hogy ezen hely, a hol vagyunk, nem engedi meg, hogy egy képviselő hallgassa el azon meggyőződéseit, melyek — nézete szerint — a haza boldogságára és előhaladására szolgálhatnak, nem engedi meg, mondom, — hogy utó-gondolatokat tápláljunk egymás iránt. De ezekből annak is kell következni, hogy egy képviselő csak saját lelkiismeretének legyen felelős azokért, miket e házban nyilvánít. Ezen körülmény megemlítése érdekemben áll t. ház, mert, a multakon okulva, nem akarnám, hogy ezen házban teendő nyilatkozatomért ismét üldözés tárgya legyek. Azon reményben tehát, hogy a képviselői immunitás fentartatik egész érvényében, és hogy annak jótékonyságától egy képviselő sincs kirekesztve, még akkor sem, ha román, ismétlem, csak azon reményben, áttérek a tárgyhoz. T. ház! Azon előre nem látható esetre, h a az alakítandó törvénynek hatása Erdélyre is ki fog terjesztetni, már előre a kisebbségi javaslat mellett nyilatkozom. És minekutána ennek támogatására annyi és oly fontos érv hozatott fel előttem szóló elvbarátaim által, nem akarom a t. ház figyelmét tovább fárasztani, ujabb érvek felhozatala által. Pártolom, a mint hogy előre bocsátani, a kisebbségi javaslatot, azon helyes meggyőződésben. hogy csak annak alapján lehetséges a különböző nemzetek egyenjogúságát létesíteni, csak ugy és nem másként enyésztetbetik el a, nemzetek között