Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

156 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS, (November 28. 1868.) ezen érdekek ápolása nem az állam feladata, ha­nem a társadalom és szabad egyesülésé. Nem ta­gadom, hogy ha az egyesülhetési szabadság ren­dezve volna, a megyei élet szervezve lenne, hogy akkor ettől sokat lehetne várni; de mind a mellett anyagilag és erkölcsileg hátramaradt állapotunk­nál, és különösen azon körülménynél fogva, hogy épen ezen bizonyos nemzetiségek a legszegényeb­bek, azt hiszem, hogy feladata az államnak: segélyt nyújtani, vagy legalább, a hol szükséges, initía­tivát gyakorolni. A helyett, hogy föladatát teljesítette volna a bizottság, mindenféle egyébről tett rendelkezése­ket a javaslatban. így beleavatkozott az egyházak dolgaiba a mi nagyrészt nem az állam dolga, be­lebocsátkozott oly dolgaikba a község és törvény­hatóságodnak.miket tulajdonképen azok magok tud­nának legjobban eligazítani ; belebocsátkozott to­vábbá nagyrészt a hivatalos nyelv elrendezésébe, mi tulajdonképen állami dolog. De mind a mellett igaz, hogy nagyon is a különféle ajkú állampolgá­rok érdekében fekszik, hogy a nyelveknek a hiva­talokban és előtt használata ezélszerüen és oko­san legyen rendezve ; s erre nézve számos éven át szerzett tapasztalataim után kimondhatom, hogy azon rendelkezés, melyet a bizottság a nyelvekre nézve ajánl, szűkkeblű, gyakorlatiatlan, és épen a pontos, gyors és bizalmat gerjesztő és érdemlő törvénykezés és igazgatás hátrányára fog lenni. Azonban e tárgy tulajdonképen inkább a részletes tárgyaláshoz tartozván, sietek befejezni beszédemet. Előre nem tudhatom és nem is tudhatni egy­általában , hogy a szavazásnak mily eredménye lesz, mert nem merem hinni , hogy a t. ház minden előttünk fekvő javaslatot elvessen; de bi­zony a tárgyalás még akkor se maradna eredmény nélkül, mert biztos közvélemény fejlődnék belőle, a mely, igaz, hogy tán a mostani törvényjavaslatok egyikének sem adna igazat. Egyről azonban biztos vagyok: s ez az, hogy azok, kik 1861-ben e szavakat irták az első feliratban: „Bűn volt a szabadság érzete, bűn volt ragaszkodásunk nem­zetiségünkhöz, bün volt még a legtisztább honszere­tet is," nem érthetik azokat, kik nernzetiségökhöz ra­gaszkodásukból a többségtőleltérő nézetbenvannak. Macellariu Illés: T. ház! Én is azon, való­ban kellemetlen helyzetben vagyok, hogy nem érzem magamat jogosítva a tárgyhoz szólani. Én is azon véleményben vagyok, hogy Erdélyre nézve, a meddig nem tudjuk, hogy állunk Erdélynek Ma­gyarországgal egyesülésével, a különböző nemze­tek egyenjogosultságáról szó nem lehet; nem lehet pedig azért, mert, elnézve az egyesülési törvény­ezikk hiányait, melyekre nézve bátor leszek maga idejében tüzetesebben nyilatkozni, akár, hogy még az emiitett törvén} czikk értelmében is, lehet Er­délyország annyiban önálló, hogy a szőnyegen levő ügyet, ha szükségesnek látandja, külön és magán országgyűlésen tárgyalhassa; vagy más szavakkal: a mig nem tudható az, hogy a t. ház többsége (jogosan vagy nem jogosan, azt nem akarom érinteni) az egyesülést olyannak nyilváni­tandja, vagy átváltoztandja íüsionak, miért is pár­tolom Rannieher Jakab úr véleményét. Azonban nem tudván minden bizonynyal hogy ? és mikor fog előfordulni az unió kérdése, és igy, hogy ne maradjak két asztal között éhe­sen, leszek mégis olyan bátor, a t. ház engedelmé­vel, a szó alatti törvényjavaslat felett, ha mindjárt csak futólag, csak átaláuosan nyilatkozni. De mi­előtt még a tárgyhoz szólnék, legyen szabad, t. ház, egész Hiedelemmel következő szerény észre­vételt előre bocsátanom. Én, uraim! azon erős meggyőződésben va­gyok, hogy népképviselőnek, milyenek mindnyá­jan vagyunk, nem csak joga, de kötelessége is nyilvánítani meggyőződését minden visszatartóz­kodás nélkül; hogv képviselő csak akkor teljesiti a haza küldöttei és a kormány iránti kötelességeit, midőn meggyőződéseinek legőszintébb kifejezést ad. Hiszem, uraim ! hogy ezen hely, a hol vagyunk, nem engedi meg, hogy egy képviselő hallgassa el azon meggyőződéseit, melyek — nézete szerint — a haza boldogságára és előhaladására szolgálhat­nak, nem engedi meg, mondom, — hogy utó-gon­dolatokat tápláljunk egymás iránt. De ezekből an­nak is kell következni, hogy egy képviselő csak saját lelkiismeretének legyen felelős azokért, miket e házban nyilvánít. Ezen körülmény megemlítése érdekemben áll t. ház, mert, a multakon okulva, nem akarnám, hogy ezen házban teendő nyilatkozatomért ismét üldözés tárgya legyek. Azon reményben tehát, hogy a képviselői immunitás fentartatik egész ér­vényében, és hogy annak jótékonyságától egy képviselő sincs kirekesztve, még akkor sem, ha román, ismétlem, csak azon reményben, áttérek a tárgyhoz. T. ház! Azon előre nem látható esetre, h a az alakítandó törvénynek hatása Erdélyre is ki fog terjesztetni, már előre a kisebbségi javaslat mellett nyilatkozom. És minekutána ennek támogatására annyi és oly fontos érv hozatott fel előttem szóló elvbarátaim által, nem akarom a t. ház figyelmét tovább fárasztani, ujabb érvek felhoza­tala által. Pártolom, a mint hogy előre bocsátani, a ki­sebbségi javaslatot, azon helyes meggyőződésben. hogy csak annak alapján lehetséges a különböző nemzetek egyenjogúságát létesíteni, csak ugy és nem másként enyésztetbetik el a, nemzetek között

Next

/
Oldalképek
Tartalom