Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-327
154 OCCXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 18GS.) mi szerényebbek vagyunk mintsem ajánlkozhatnánk. Méltóztatott a kikerekitést is felemlíteni. Én e szót nem érteni, mert a magyar kikerekitést értem, mert abból egy csöppet sem iehet elvenni, de lehet Erdélyből kikerekíteni, hogy az ne lenne Romániába bekerekitve. Lehetetlen azt kívánni, hogy íejenkint sortirozzuk Magyar hon nemzetiségeit, nemzetiségi telekkönyvet behozva : az első lenne hogy nincs magyar király, mert akkor maga rí felsége melyik nemzetiség' protocollumába íratnék be ? és e szerint 8 felsége nem lenne magyar. Szólanom kell még azokra a miket Papp Zsigmond képviselő úr mondott: hogy a magyar kormány nem barátja a román nemzeti fejlődés nek és litteraturának. Hisz ő legjobban tudja, hogy van román hírlap is, a melyet segélyez, például a ,,Concordia."(/^ern/ís^) „Régen nem volt magyar nemzet csak aristokratia." Hát azok khinaiak voltak-e "? Mások ismét vissza menve a történelembe, a régi történelemből akarják régi jogosultságaikat bebizonvitanl. Ám tessék, mi visszaadjuk önöknek azon régi jogukat: felcserélik-e azzal a mit most élveznek"? Magyarország megmutatta mily jó testvér, ezt csakugyan be is bizonyítottuk midőn e házban oly éles és többnél több sértő szók hányatott szemünkbe, és ime mi mindezt eltűrjük, mert én. ki képviselőházban boxirozást is láttam, ilyen nagy türelmet mint itt még soha sem láttam. Bátor vagyok azonban emlékeztetni önöket, és legyenek meggyőződve, hogy ugy szólok mint testvér, hogy nem lesz béke mindaddig, mig fenyegetjük egymást. Én nem akarom senki hazafiságát kétség-be hozni, mert a román testvér. E szót nem kétszinüségből használom : mert a mi érdekeink oly annyira elválaszhatlanok egymástól, hogy egyik halála bizonyára a másik halála is lehetne. Azt hiszem, és önök is hiszik, hogy a köztünk való harcz egyikünknek se vált és nem fog válni dicsőségére. hogy a testvei-gyilkostól nem kérdik , mi volt az indok V elég az hogy testvérgyilkos. Régi szó. és igaz: Magyarországot, hanem volna, teremteni kellene Európa közepén, ezen neutrális nemzetet, melynek fő jó tulajdonsága, hogy egyformán nem román, nem német, nem szláv. Nincs okunk a mérleget, melyet mi jelölünk ki, sem egy, sem más részre nyomnunk. Nem hibánk, hanem érdekünk, nyelvünknek ezen eredeti szüzességében állásának fentartása. Szükség, providentialis jó tét az, hogy ma szegletköve vagyunk azon nagy épületnek, melyet Európa nemzeti constellatioja képez. Nagy a mi történetünk, kiknek atyái kezdek Attila alatt a nemzetiségek felszabadítását, mig a népvándorlást a mai magyar állam zárta be, és ma is zárkövej záloga Európa békéjének. Ezért az 5 a mi hitünk és kívánságunk, hogy ne bántsák önök a magyar nemzetet: mert ez az önök nemzetiségének legbiztosabb talaja. Magyarhonban gyökerezett a román és déli szláv fejlődő nemzetiségi fája: ne ássák ki, ne vessék oda a mai politikai hullámzásoknak. Önök a magyar alkotmány paizsa alatt biztosan érezhetik magokat minden megtámadtatás ellen, és így önöknek a magyar alkotmányból épen annyi hasznuk van, mint nekünk. Kötelességem volt ezeket elmondani; s a jövőre nézve egyben bizom. [Eláll') De ettől nem állok el. Bízom abban, hogy midőn önök itt nyíltan és bátran kimondották véleményüket, mely noha eltér a miénktől, általunk tiszteletben tartatik: mert önök képviselői kötelességöket teljesítették: de bizom abban, hogy önök ezt később nem fogják felhasználni, és nem fogják félremagyarázni a törvények azon részét, mely önöknek kedvez, és ezzel meg fogják mutatni, hogy méltó tagjai ezen törvényhozó testületnek. Pártolom a központi bizottság javaslatát. (Helyeslés) Binder' Mihály : Tisztelt ház ! A nemzetiségi eszmének nagy hatalma van a kedélyek felett, és törekvéseinek szabadsági és erkölcsi oldala is van, a mennyiben az agy részbon az egyéniség érvényesítésének szabadabb tért, másrészt azon, szereteti egységnek, melyhez az ember a természet szent kötelékeinél fogva tartozik, másokkal hasonló tiszteletet akar szerezni: könnyen megérthető tehát, mily fontos a közjóra nézve a nemzetiségi kérdés üdvös megoldása, A mi korunk szabadsági törekvéseinek minden politikai jelentősége mellett még azon említettem nemzetiségi jelleme is van ; és ha továbbá nekünk nincs is azon nemzetiségi elvvel dolgunk, mely az utolsó évtizedek óta oly nagy politikai jelentőséggel felruháztatott, és melyet mint állami elvet proclamáltak, melynek alapján az egész európai államsystemát át kellene változtatni, és melynek értelmében azon mindenesetre hamis, mert a történelem által meghazudtoltatok, a tudomány által megezáfolt tant hirdetik, miszerint minden nemzetiség arra volna hivatva, hogy államot alapítson, ha, mondom, minekünk nincs is azon nemzetiségi elvvel itt dolgunk ; még is az államunk keretén belől létező kérdés, mely nemzetiségeinknek bizonyos tekintetben legalább jogosult érvényesítését czélozza. elég fontossággal bir a közjóllét, alkotmányunk és monarchiánk biztosítására, hogy tárgyalásánál higgadtan, elfogulatlanul és jóakaratulag járjunk eh Legelsőbben is ezen nehéz kérdés üdvös megoldása' czéljából szükségesnek tartom, azt tisztán