Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) 153 tőlök, ha örvendenek, hogy van külön román, külön szerb ország. Mi mindnyájan kivánjuk a műveltség fáklyája fényét terjeszteni keletre. Es nemcsak hogy helyes, ha beszélnek és gondolnak azon országokról, hanem még büszkék lehetünk arra mi is magyarok, ha mi is kezet nyújthatunk e munkához, hogy mi is kezet nyújtunk és segíthetjük őket. (Helyeslés.) De t. ház! Ha vannak, kik a nemzetiségi kérdés megoldásával azt hitték, hogy e nap lesz a bánkódás napja, midőn a magyar nemzetiség leeresztett hamvazott hajjal esdekelve, vészekéivé fog bocsánatot kérni; ha azt hitték, hogy most le fog mondani minden régi keservesen, vérrel, munkával szerzett híréről, nevéről: akkor bizony nem lesznek kielégitve. De a ki azt várta, hogy a magyar nemzet saját ereje önérzetében meg fogja adni mind azt, amit bármely uralkodó nemzet a világon nem adott meg, az megfog nyugodni abban, midőn a magyar nemzet előállva azt mondja: én e hazámban nevekedett nemzet-testvéreimet ezennel egyenjoguaknak ismerem magaminai, hanem azért mégis vigyázni fogok a háztartásra, és még magam leszek a hetes egy darabig, mert félek, hogy a kisasszonyok a szomszédokkal fognak kokettirozni (Derültség) és itten közösen idegen szomszédokat értek. T. ház ! engedjék meg. hogy most erre az oldalra forduljak: az 6' szempontjukból tekintsem a dolgot. (A szélsőbal felé fordul.) Tökéletes igaz, azt mondják, hogy a mikor a Bábel tornyát építeni kezdték, mielőtt felépítették volna, az Isten összezevarta a nyelveket és igaz is az. mihelyt alkotmányos szervezéshez kezdünk, csak akkor látjuk előállani az itteni nemzeti követelések igen-igen nehezítik munkáinkat. De a bibliában tovább menve elmondom, hogy a többi közt mi történt Magyarországon, midőn a törökök itt voltak. Egy török basa elment egy protestáns templomba, hol a pap olvasá az apostolok cselekedete könyvének második részét, midőn az apostolok minden népek közt elkezdtek a szentlélek nyelvén beszélni, mindenki értette azt és többen felkiáltottak : jaj Istenem, mi lesz ebből! a török basa felugrott és megtiltá a papnak azon népekről és országokról, melyek a szultán alatt vannak, beszélni, beszéljen csak Magyarországról. A basa így akarta kikerekiteni a nemzetiségi kérdést. A t. cultusminiszter úr, a nemzetiségekről beszélvén, elmondhatta polna azt is, hogy a keresztyén vallással egykorú a nemzetiségi kérdés. Midőn a keresztyén vallás behozatott, akkor kezdődik a nemzetiség, ez után kezdődik Róma bukása és a különböző népek emancipátiója. Helyesen monda egy í. hazafi. Bohatiel, a kit én mint jó hazafit tisztelek, a midőn előhozta. KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. xi. hogy a románok régebben kezdették a nemzetiséget védeni, már akkor midőn a templomokból kiküszöbölték az idegen szláv nyelvet. Helyes, hogy hát nekünk miért nem tetszett a latint kiküszöbölni, miért nem használták a magyar nyelvet a magyar egyházban ? Moldovában valék 1856-ik évben hol az akkori diván ad hoc-ban az ottani püspök helyesen monda: Becsüljétek meg ezen keleti nemzeties vallásinkat, mert az megtartá nemzetiségieket. Hát nálunk a katholikus vallás mit tett ? Azt, hogy bennünket elszigetelt. Ezt nekünk jogunk van mondani, mert nekünk székelyeknek magyar keleti vallásunk volt. A római katholikus vallás azt visszavetette, a magyar és lengyel nemzetet a többi népektől izolálva sok hátra maradt, mig a keletiek templomaikban egyszersmind nemzeti iskolákat állitottak. Ezt azért hozam elő, mert még ma is folynak a magyar delegatióban oly beszédek, hogy mi még ma is rómaiak akarunk lenni. Hanem azt mondják, mit fog a közvélemény mondani a külföldön ? Én bejártam az egész külföldet, én tudom mit mond. Azt mondja a külföld, hogy látott egy nagy csodát. Van 4,000,000 magyar és van 32 millió osztrák. 1848-ban felkelt ez a 4 millió magyar és megverte mind a 32 millió osztrákot. És pedig nem ugy van: mert először a statistikai adat hamis; másodszor, mert ez nem kiváló magyar nemzeti.hanem szabadságharca volt és hála Istennek többségben volt és lesz, mig él e haza. A suffrage universelle szép dolog; hanem azt nem látom annyira alkalmazhatónak, hogy valamely nép , egy országot elfoglalh-tsson egyszerű szavazással. Egy nemzetnek százados uralmát leszavazni igen messze menne. A mostan velünk ellenkező véleményű képviselők a nemmagyar ajkúak közöl feláll és mindannyi ugy beszél, mint valami szomszéd hatalom ambassadeure: ha tetszik nektek, fogadjátok el ajánlatainkat, ha nem, hát háború. Ijesztgetés nem meggyőzés, legkevésbbé nálunk magyaroknál.Mit és hogy besz élnek rólunk külföldön : mondok erről egy esetet. Hallottam Amerikában New-Yokban egy püspököt, a hires Hugs bibornokot beszélni, ki azt monda : Nézzétek mit csináltak 1848ban azon pogány magyarok, ó'k az ottani, a tiszta szent latin nyelvet beszélő románokat, mint jó katholikusokat ki akarták irtani, ez egy vallás háború volt stb. Mi előadtuk, hogy az oláhok vagy románok nem római katholikusok ; mindegy: Hugs úr ezen beszédével megkapta a cardinalis vörös kalapot. T. ház ! azt követelik tőlünk , hogy a magyar állam miveljen hat nemzetiséget, állítson 6 akadémiát, 6 nyelvnek teremtsünk irodalmat. Ily csoda nemzet még nem volt a földön, ily vállalatra — nagy tisztesség lenne, elismerem — de 20