Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-327
152 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS, (November 28. 1868.) De, t ház, a kor, melyben élünk, nem alkalmas anemzetesitlenitési politikára, mert — mint a cultusrniuiszter úr megjegyezte— a szabadság zászlaja magasan lobog; és én azt teszem hozzá, hogy melfette ikertestvér gyanánt a nemzetiségi zászló is; s még hozzá adom azt is, hogy a mostani korban, midőn megváltónknak azon mondata, hogy : adjátok meg az Istennek mi az Istené és a császárnak a mi a császáré, meg van könnyítve azon elvvel, hogy a nép saját sorsáról szabadon rendelkezhetik, vagyis más szavakkal: adjátok meg a népeknek a IUÍ a népeké, midőn a népjog átalános szavazat által érvényesíttetik. Én, t. ház, lehetetlennek tartom az elnemzetlenitési politikát sikerrel követhetni. Áttérek most a többség törvényjavaslatának a nyelv használatára vonatkozó részére, azon kedvezményekre, melyek a közgyűléseken vezetendő jegyzőkönyvekre nézve a nem-magyar nemzetiségeknek adatottak, csak színleges engedmények. Erre nézve csak arra hivatkozom, mit Desscanti képviselőtársam mondott , hogy nem igazságos , hogy a kisebbség által hitelesített jegyzőkönyv irányadóul szolgáljon a többségnek és a többség akarata a kisebbség által paralisáltassék. Azon engedmény is csak látszólagos, mely szerint minden oly esetben, hol valamely tisztviselő nem érti a magyarnyelvet, kivételesen viheti az ügyvitelt a jegyzőkönyv nyelvén, mondom, ez csak látszólagos: mert intézkedett a t. ház, hogy csak oly lisztviselők választassanak, kiket a főispánok candidálnak, ezek pedig nem fognak olyakat candidálni,kik nem tudnak magyarul. Ilyen engedmény az is, hogy a törvényszékeknél csak azon perek vezettessenek a nemzetiségek nyelvén, m el vek nem ügyvéd áltai vitetnek. Ez sem engedméivy: mert a perrendtartásban intézkedett a t. ház, hogy az Írásos, tehát a fonto2 sabb pereket csak ügyvédek által lehet folytatni, miáltal a felek önképviseleti joguktói tökéletesen megfosztatnak; s ez is bennem, megvallom, azon aggodalmat keltette, hogy ez csak a nemzetiségi jogok megszorítása tekintetéből történt. Véleményem szerint kimutattam azt, hogy azon elv, hogy Magyarországban csak egy nemzetvan, a magyar, ki nem mondható; kimutattam azt is, hogy azon engedmények, melyek nem magyar nyelvek használatára nézve tétettek, csak színlegesek és most szavazatommal a kisebbségi törvényjavaslathoz járulok , mert ez a nemzetiségi igényeket kielégíti, s egyszersmind kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy a mennyib'n pártolom a kisebbségi javaslatot, ha ezt tárgyalási abnpul el nem fogadtatik, a részletes tárgyaláshoz járulni nem fogok. Ivacskovics György Szontagh Pál (nőqi-ádi) ) , ..... , x S ZOntagh Pal (gümon) ) x ' Thalabér Lajos Andreánszky Boldizsár Berzenczey László: Most kevéssel ez előtt hallottam, hogy voltak nagy hazafiak, kik 1848 után otthon maradtak, és voltak rósz hazafiak, kik elfutottak. Magam ezen szerencsédének közé tartozom; de hogy azok, kik itt maradtak, mind jó hazafiak lettek volna, azt engedjék meg, hogy kétségbe vonjam; és miután azon futás sokáig tartott, úgymint 18 évig-, kötelességem mégis kimutatni, hogy ott, a hol voltam, a fejedelemségekben, azt mondják , ottan confederatiokat ígérvén hazug ígéreteket tettünk, és ma itthon e részben gondolatinkat nem merjük kimondani; mig mások azt mondják, hogy csakugyan hazaárulók válunk, szövetkezvén a magyarok elleneivel. Engedje meg at. ház, hogy csak egy negyed óráig tehessem ezen vádak ellen megjegyzésemet. Nem csak ugy szólok, mint magyar, hanem mint erdélyi, s mint erdélyi is nem csak ugy szólok, mint magyar, hanem ugy, mint a ki sok jótéteményt rokonszenvet élveztem, nem csak hazám román nemzetisége részérül, hanem, több éven át Bukarestben élvén, a külföldi románok részéről is. Hazám iránti kötelesség átalánosan megmutatni a t. képviselő ház előtt, hogy az ördög nem oly fekete, mint a minőnek festik, és hogy igen sok szép nö van a világon, kik, ha megharagszanak, oly csúnyák, hogy nem mer rajok nézni az ember. (DeriÜség.) így vagyunk az ezen vita alkalmával eltaszitott román néppel; pedig ki nagyon is szeret n-igyon is haragszik. Les extremes se touchent. Én eleget találtam, a külföldön, kik szívesek voltak hozzám, de nem csak hozzám, hanem a többi száműzött társaimhoz is és elé<r román van a világon, a ki azt. mondja, hogy köszönettel tartoznak a magyar nemzetnek azért, hogy szilárdul tartotta magát és ez által bennünket is védett, mert helyzetünk olyan, hogy ha egyikünk hirtelen a padról felugrik a másik okvetetlenül lebillen hanyatt homlok. A magyar nemzetnek, mely a szomszéddal soha nem kokt-tirozhat, mert nincsen hová, hazáról szólva nem lehet másról beszélnie, mint arról az országról a hol született, hol és melyen kívül számára nincsen hely. De sok román és szerb kanosaiul politizál, például minisztériumról bőszéi: oly neveket hallót am, mint Bratiano, hogy miniszterelnök. Zavarba jöttem, inig tájékozám magamat, hogy melyik országról és minisztériumról beszélnek. Az ember nem tudja melyiket értae a kettő kö^ől. De nem veszem rósz néven
