Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

CCCXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) 143 most és mindig jelszavunk: a közös haza boldogítása a czél, a többi mind csak ennek eszköze. Horváth LajOS: Elállók ! (Helyeslés:) Szelestey László: Elállók ! (Helyeslés.) LehOCZky Egyed: Elállók ! (Helyeslés) Elnök : T. ház! A tárgy ki lévén merítve, igen kívánatos volna az átalános tárgyalást bevégezni, mi máskép meg nem történhetik, mint ugy, ha a szólásra felirt képviselők kinyilatkoztatják; hogy a szótól elállnak. Ha a t. ház megengedi, a szólásra felirt képviselő urak nevei fel fognak olvastatni, hogy nyilatkozzanak: el ki\ ánnak-e állani a szótól vagy nem. PaiSS Andor jegyző: Hováth Döme ! (Eláll! Eláll!) Horváth Döme: Elállók ! (Helyeslés.) PaiSS Andor jegyző .• Markos István ! (Eláll! Eláll!) MarkOS István : T. ház! Mielőtt a nemzetiségi kérdés lényegéhez és arra vonatkozó törvényjavaslatokhoz hozzá szólanék, méltóztassék a t. ház kegyesen megengedni, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatkozó saját magam nézetei fejtegetésébe bocsátkozzam. Nem tartalmazzák nézeteim a nemzetiségi kérdés miképeni megoldását, de igen is képeznek azok egy irányt, melyet a jelen kérdés megoldásánál figyelmébe aj'ánlani a t. háznak kötelességemnek ismerem. Ha a nemzetiségi kérdés czélszerü megoldását elérni akarjuk, múlhatatlan kötelességünkké válik az, hogy ezen kérdés keletkezését, fejlődését és jelenlegi állását alaposan ismerjük, mert ha a jelen kérdést a közelebbi időkben megjelent hírlapi czikkekbó'l s röpiratokból akarjuk megismerni, akkor igen könnyen téves fogalomba eshetünk, és aligha ugy nem járnánk, mint az idegen külföldi, a ki csakugyan ez alapon akarván a nemzetiségi kérdést megismerni, azon fogalomra jött. hogy Magyarországban a nemzetiségek sorsa csakugyan roszabb a múlt idő helotái s páriáiénál. De ha figyelembe veszszük a törvényt, annak történetét, szellemét, ha figyelembe veszszük a népek társas életét, akkor meg fogunk győződni az ellenkezőről, meggyőződünk t. i. arról, hogy a magyar nemzet egy ezred éven keresztül soha nem tanúsította azt, hogy bármely nemzetiségre nyomást gyakorolt volna. (Helyeslés.) Nem találunk minden törvénykönyvünkben sehol csak egy betűt, csak egy szakaszt sem, mely azt tartalmazná, hogy eme vagy ama jogot egyik vagy másik nemzetiség, azért mert nemzetiség, nem élvezhette. Igen bölcsen jegyezte meg azt a nemzetiségi ügyben kiküldött bizottság jelentésében, azt mondván, a törvény nem ismer különbséget ember s ember között, s még a múlt időkben sem kötötte soha a politikai jogok élvezetét egyik, vagy | másik nemzetiséghez, hanem aa akkori fogalmak szerint a nemesi oklevélhez. Igaz, t. ház, hogy e jogok kizárólagos élvezetében csak egyedül a kiváltságos osztály volt. De miért kapták azok a kiváltságot? Azért, uraim, mert a fejedelem s koronás királyhoz hűséggel viseltettek, a haza határait éltök s verőkkel védelmezték, lettek volna bármi némü nemzetiségek, román szerb német vagy tót, meg kapta hűséges szolgálatáért e kiváltságot, míg ellenben azon magyar, ki szégyelte vagy elég bátorsággal nem bírt a hazát megvédeni, maradt jobbágy s szolga. Bizonysága ez annak, hogy a magyar s annak koronás királya soha nem akart nyomasztó hatást gyakorolni a nemzetiségekre azért, mert nemzetiségek. Sőt vegyük kérem az arányt, a hogy a nemzetiségek állnak a magyar nemzetséghez. Tegnap említtetett egy pár megye, ahol aromán nemesség többségben van. Én Máramarosnál tovább nem megyek, ott van 160.000 orosz és oláh ajkú lakos és ebből 30,000 nemes. Ez is mutatja, hogy az országban az arányé tekintetben is meg volt. Nem akarom, t. ház, ez által azt állítani, mintha nemzetiségi kérdés nem léteznék. Igenis, a nemzetiségi kérdés létezik. Az 1861-dik és a jelenlegi országgyűlés is elismerték annak létezését, és erre vonatkozólag törvényjavaslatok is vannak a ház asztalán; de czélom egyedül csak az volt, hogy ennek felhozatalával bebizonyítsam a t. ház előtt azt, miszerint senki polgári bú'n nélkül az összes magyar nemzetre nem mondhatja azon vádat, mintha a magyar nemzet nyolcz századon keresztül bármely nemzetiségre nyomasztó hatást igyekezet volna gyakorolni. Hogy a nemzetiségi kérdés honnan vette kezdetét, ha a ház türelmével vissza nem élek, röviden bátor leszek előadni. (Halljuk!) Midőn Sz. István király átvette az ország kormányát, a pápai szék nem késett akkori időben a maga egész befolyását érvényesitni és a római szertartásnak Magyarországba bevezetése által czélját érte, a latin nyelvet és a latin szertári ást behozván, ez által annyi befolyást kezdett gyakorolni Magyarországon, hogy az Árpád és vegyes házakból uralkodó királyoknak magoknak kellett föllépniük, hogy a pápai hatalmat, a hierarchiát, ellensúlyozhassák. Azonban 1526-ban bekövetkezett az uralkodó változás, az osztrák uralkodó ház foglalta el Magyarország trónját, ekkor a pápák nagyobb befolyást nyertek, mert maga a fejedelem is azt hitte, hogy azok segélyével csoportosítani fogja maga körül a népet és megerősíti birodalmát. Es hová vitték ezen ügyet a vallás köpenyege alatt ? minden erőszakoskodást véghez vittek. Itt a görög katholikusok ellen mindent elkövettek, hogy azokat rábírják az unióra és végre, midőn az unióra rábirtak, a három feltétel létrejött; de azt