Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) 125 bol nem következhetik az, hogy az ottani nemze­teknek eddig élvezett jogai megcsonkíttassanak, ha­nem igenis következik az, hogy azon jogok,a meny­nyire lehet, a többiekre is kiterjesztessenek. Uraim, Erdélyben régtől fogva fcnáll és most, is tettleg fenáll az ottani nemzetiségek, illetőleg a három országos nyelvnek egyenjogúsága, és ezen egyen­jogúság gyakorlata nem csak kivihetőnek, hanem üdvösnek is mutatkozik. (Helyeslés.) Én, uraim, látván, hogy a központi bizottság munkálata által ezen három országos nyelv csonkittatik, hogy az által a vallási szabadság és a nemzeti létei legfőbb feltételei károsittatnak: képviselői kötelességemnek tartom Boheczel Sándor mellett nyilatkozni. Pap Simon: T. ház! (Mátt!)E nagyfontossá­gú nemzetiségi kérdést lelkiismeretes meggyőződé­semből ugy kivánom megoldatni, hogy az ugy a jelen, mint főleg az utókornak megnyugvását, a testvéri és honpolgári szeretetnek megszilárdítását eszközölje ; és e végre szükségesnek tartom a hig­gadt megfontolást, ama latin mondat szerint: quid­quid agis, prudenter ágas, et respice finem. To­vábbá ugy a nemzetiségek túlbuzgóságának, vala­mint más részről a netán alaptalan gyanúsítások­nak eltávolítását: mert szomuruan tapasztaljuk mi nemzetiségek, hogy midőn egy részről Slavia- és Valachia-féle ábrándokkal gyanusittatunk. más részről e hon elleni izgatások eszközeiül tüntette­tünk fel. Már hogy mennyire alaposak e gyanú­sítások, nem vitatom, hisz az ugy is a kérlelhetlen história feladata; de hogy e hínárból meneküljünk, itt az idő, hogy e gordiusi csomót is testvériesen megoldjuk. És most vessünk egy pillantást a közelmúltra. Midőn még a latin nyelv divatozott hazánkban diplomatiai nyelvül,akkor, ugy tudom, hogy semmi hire neve nem volt a nemzetiségi kérdésnek; elő­deink azonban okulva más európai nemzetek ha­ladásán , több országos gyűlésekben tanácskoztak e tárgy felett, mig végre 1844-ben kormányzati és diplomatiai nyelvül a latin nyelv helyébe az állam nyelvét határozták, és e határozatot e hou népei oly lelkesedéssel fogadták, hogy elkezdve a mág­nási palotáktól, hova az elkorcsosulás, az idegen szokások és nyelvek már-már befészkelődtek , el­kezdve , mondom, a mágnási palotáktól az utolsó szegény kunyhóig, felvillanyozva a korszellem­től, nem csak egyes családi körökben vetélkedve szivárogtatták be a honi szokást, jellemet, nyel­vet , de sőt az egyháziakban is, azok hivatalos ügy­levelezéseiben latin helyett az állam nyelvét hasz­, nálták, sőt számos, főleg görög vallású községek kívánatára, már az egyházi könyveket is magyar nyelvre fordították. Azonban valamint a természetben a derűt ború szokta követni, ugy e közlelkesedést az 1848. és 49-diki, historiailag is fájdalmas emléke­zetű védelmi harcz okozta lehangoltság, és csak­nem kétségbeesés követte: mert elleneink, mint­hogy e 48-diki IX-dik törvényezikk meghiúsítot­ta, illetőleg elibe kertelt az ismétlendett lengyel vérfürdőknek, tehát a nemzetiségek bujtogatásához folyamodtak, és sokakat annyira felizgattak, hogy ők, ugyanezen egy korona alattvalói, s így mint testvérek, nem hogy vállvetve védték volna tör­vénytelenül megtámadott jogainkat , hanem üldöz­ték, ölték, pusztították azokat, kik a haza jogait védték, és a kiket fel nem izgathattak, azokat a hadi törvényszékek véres Ítéletei boszulták meg. Osmerjük tehát ezen alig 20 éves fiatal Satur­nust, ki annyi dulásokat ejtett e hazán ; tudjuk azt is, kik ápolták azt, és ápolják maiglan. Tudjuk, t. ház, mint mérgezték el Európát elleneink a nem­zetiségi kérdéssel, oly monstruosus alakban tüntet­vén azt fel, mintha az úgynevezett magyar faj ég" tudná mi ív barbár módon zsarnokoskodnék e hon nemzetiségei felett! Eh ha Európa, mely nem jártas törvényeinkben, nem ösmeri belügyeinket, hitelt adván elleneink fondorkodásainak, roszalja tetteinket és anarchiával bélyegzi a magyar fajt: mindezt elleneink azon cselszövényének tulajdo­nítsuk, hogy : divide et impera. Mert üssék fel bár elleneink akár a tripartitumot, akár a 48 diki törvényeket: nem találnak azokban egyetlen pol­gári jogra sem, mely bármelyik nemzetiségnek külön adatott volna, kirekesztvén abból a többit. Még a 48 előtti kiváltságok is minden nemzeti­ségi tekintet nélkül tisztán csak érdemdijul osz­tattak ki. így lett, hogy például Máramarosban is, némely volt úrbéres községeket kivéve, az egész oláhság és az oroszságnak igen nagy része ne­mesi jogokkal bírt; ellenben hány tiszta magyar család van széles e hazában, mely e jogokat soha sem élvezte ? Világos tehát, hogy elleneink buj­togatásaikat nem a magyar törvényből, és így nem a valóságból, hanem ellenséges indulatukból, vagyis azon rósz akaratú czéiból merítették, hogy minket egymás ellen felizgassanak, hogy mi egy­más ellen agyarkodva, egymást gyöngítve, az ő g-yámigájok alól soha ki ne vergődhessünk. Keserű csalódásban ringatnók tehát magun­kat mi nemzetiségek azon hiedelmünkben, mintha a bécsi reactio simogatásai őszinték volnának: ra­vasz volt az kezdettől, és e ravaszságával oda tö­rekedett , hogy a magyar elemet, mert alkot­mányához oly makacsul ragaszkodik, a nemze­tiségek elkülönözésével meggyöngítse, hogy így kénye-kedve szerint bánhassák el mindnyájunkkal. Azonban vessünk fátyolt a szomorú múltra, noha teszszük ezt már, t. ház, negyedfél század óta. Ugyanazért nem magyarázhatom meg a múlt évi april 3-kai felsőházi ülésben egyik tagnak azon ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom