Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

126 CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27.1868.) litását, miszerént „Ausztriának köszönjük, hogy ma nem törökök, de keresztyének vagyunk, neki köszönjük, hogy alkotmánynyal birunk!" és ez állítást azon szomorú fogalomnak jellemzésére hoztam fel itt közbevetőleg, melyből nemzetiségeink tekintélyesebb vezetői sem tudnak, vagy nem akarnak maiglan kibontakozni. De hát feledjük a rósz multat, és alkossunk e részben lehető szebb jövendőt e hazának; és e végre szükségesnek tartom kikutatni az okokat, melyekkel elleneink leginkább bizakodnak nemzetiségi bujtogatásaik sikerében. Én, t. ház, a legfőbb okot népünk nevelése hiányában találom: mert a hamis prófétáknak, a kik sohsem hiányzottak, főleg a műveletlen népeket sikerült elámitni; ellenben Örvendetes példánk erre a magyarországi német elem, hova az ámitás még legkevésbbé férkőzhetett, mert képes felfogni helyzetét, mely szerint a szakadás erőtlenségre és az erőtlenség elnyomattatásra vezet. Szükségünk van tehát mindenek előtt és minden áron községi, de rendezett községi tanodákra. Bocsánatot kérek e tárgyhoz lehető röviden szólani. Noha van már e tárgyban alkotott törvényünk, de én azt nemzetiségi és gyakorlati szempontból érintem meg, mert gondolt erre a Bach-rendszer is germanizálási szempontból, de sem azok felügyeletére , sem hiányaik pótlására mit sem tett. A felügyeletről nem szólok, de még sem tartom lehetőnek, hogy egyetlen iskolai főfelügyelő képes legyen hivatásának kellően megfelelni, mert ezek teendője: csaknem folytonos és mintegy meglepő tanodái látogatásaik közben tapasztalandó hanyagságokra roszalólag, és minden jóra, szorgalomra buzditólag hatni, a rendetlenségeket megszüntetni, a hiányokat pótolni, illetőleg az állam által pótoltatni. Igen nagy hiányt szenvedünk még a tanítók képességében. A Bach-rendszer ugyan Erdélyben Számosujváron görög.püspökséget állított fel, és hogy itt is válaszfalat állítson a nemzetiségek között, tehát a máramarosi, szatmári és ugocsai románajku görög vallásuakat a munkácsi püspökségtől elszakítván, odabeuniálta;beuniált, mondom Erdélybe, mert onnan kapjuk községi tanodáinkhoz a paedagogusokat, kiknek román és német nyelvbeli képességéről nem szólok, de azt sajnosán tapasztaljuk, hogy a tanítványok a szokott naponkinti imákon kívül vajmi keveset tudnak, sőt e keveset is csakhamar elfelejtik, meri; tanfolyamuk befejeztével semmi gyakorlatuk nincs. Szükség tehát a lapokban több ízben és igen üdvösen megpendített községi könyvtárakon kívül, hogy vasárnapokon és ünnepeken addig is, mig korunk oda fejlödik,hogy vagy az ünnepek vasárnapokra áttétessenek, vagy legalább a kalendáriumok egyesittessenek, mire az államnak égető szüksége van ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben , e vasárnapokon tehát a délelőtti és délutáni ájtatosságok előtt vagy után egy pár órai tangyakorlat tartassák az iskolavégzett fiatalsággal, hogy ne csak ne feledjék el azt, mit az oskolákban tanultak, hanem mindazon tanulmányokban tovább fejlődjenek miveló'djenek. Tegyék ezt a lelkészek hivatásuknál fogva, mint hittanjoknak a községben egyedüli mesterei: mert mit használ, ha a tanulók elszajkolják a katechismust és nem értik? és mert az által enyészhetik el a felekezeti tanodák iránti aggodalom, ha minden lelkész külön oktatja saját felekezetbeli növendékeit a hittanra, és nem zaklatja vele a tanítót, kinek elég teendője marad a gazdaság minden szükséges nemeivel, a természet- és földrajzzal, számtannal, testgyakorlattal, énekléssel, Írással, olvasással és több effélékkel foglalkozni valója. Szükség azonban, hogy a tanítók mindezekhez értsenek is, érteni pedig csak ugy fognak, ha a törvényjavaslatként országszerte egyöntetű tanítói képezdék állittatnak, és a tanítók bizonyos kijelölendő helyeken rendesen megcenzuráltatnak. Kívánatos tehát, hogy a községi, mint világi tanítók által a nemzedékből jó hazafiak és eszélyes gazdák neveltessenek, kik ugy az állam, mint saját szükségleteiket magok túlterheltsége nélkül fedezhessék. A mi pedig az egyháziakat illeti.kik magoknak vindicálják a népnevelést, mely azonban szomorú látványt nyújt, kivált a falusi népben, elégedjenek meg azzal, ha jó keresztyéneket nevelhetnek, mert pluribus intentus minor est ad singula sensus. Másik hiányunk a pénz, mert nem elég az 5 percent. E végre tehát czélszerünek vélem a kisebb királyi haszonvételek megváltását, és ?zok jövedelmeinek népnevelésre való fordítását; vagy pedig a vallási és közoktatási alapítványokból való fedezését; vagy végre a kettőnek commassálását és az egészből való fedezését. Ehhez járulhatnak még a már különben is előbb-utóbb, de okvetlen megszüntetendő szerzeti intézménynek javai is, az intézmény azon részének t. i., mely se nem tanít, sem betegeket nem ápol, és így az államra nem hasznos és az üdvösségre nem szükséges, mert vannak kellő számú lelkészeink, és mig ez intézménynek ezen része minden jóban tétlenül bővelkedik, addig a községi tanítók és nagyszámú lelkészek, főleg a keleti görögöknél, mint az államnak nélkülözhetlen tényezői, ha t. i. taiűtani fogják a hittant, szánandó nyomorral küzdenek. Nem vitatom most, t. ház, az egyházi javak secularizálását és azok jövedelmeinek a népnevelésre való fordítását, mert magamra zuditnám Róma világát, és megsemmisülne indítványom Sámsonként az épület romjai alatt; de meg vagyok győződve, hogy