Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-326
120 akarjuk tartani, hogy az ülés 3-ig tartson. Ha egy óra múlva kezdjük el a szavazást, 3 óráig a szavazatokat beadhatjuk. (Helyeslés.) Elnök I Én a többség véleményének szívesen hódolok; különben sem volt szándékom a szavazást azonnal megkezdeni. Most tehát kérem a jegyző urat, sziveskedjék a legközelebbi szónokot felhívni. Bujanovics Sándor jegyző: Czorda Bódog! Czorda Bódog : T. ház ! (Zaj.) Ha valaki viszonyainkat nem isrnerve,a kisebbség javaslatát pártoló beszédek után volna hajlandó ítélni, azt hihetné, hogy e hazában élés küzdelem foly egy részről valamennyi nem-magyar nemzetiség s más részről az egyedül álló magyar népfaj közt. Pedig, Istennek hála, nem ugy van. Vannak e hazában kisebb és nagyobb nemzetiségek, melyek a t. képviselő uraknak — ott a túlsó oldalon — nemzetiségi tanait és aspiratióit teljességgel nem pártolják, melyek valamint multjok dicsőségét, ugy jövőjök boldogságát egyes-egyedül a magyar ál'amban keresik és találják, s ennélfogva perhorescálják a nemzetiségi kérdésnek olyatén megoldását, milyen a nemzetiségi bizottság kisebbségének javaslatában van. Ilyen nemzetiség többek közt az alvidéki dalmaták, máskép bunyeváczok. Ok a kisebbségi javaskt szerkesztőinek csak elismeréssel fogadják azon eljárását, hogy őket az „országos nemzetek 1 ' sorából kihagyták; de tiltakoznának ünnepélyesen az ellen, ha őket más egyébnek akarnák tekinteni, mint nép-fajul dalmatának, nemzetül magyarnak: a mint hogy tiltakoznak is minden alkalommal a némelyek által használni szeretett elnevezés ellen „katholikus szerb". E nép-fajnak emlékében most is él a Vojvodina sötét korszaka, a midőn alkalma volt 12 éven át súlyosan tapasztalni s érezni, mit tesz az el szakitva lenni még a nem szabad hazától is, és midőn ezen népfajnak volt bátorsága, mert kötelességének tartotta, az absolutismus vas pálezája alatt is szót emelni Magyarország integritásának s alkotmányának helyre állitásáért. Én, t. ház, a kisebbségi javaslatot nem pártolom, mert részemről egy politikai nemzetnél többet e hazában el nem ismerhetek. Magyarország nem confoederált. hanem egységes állam; s ha most kellene ez országot minden,a történeti jog mellőzésével uj alapra építeni, foederativ alapra még sem szeretném építeni: mert ezen ország határaiban és geographiai fekvésében már maga a természet egy egységes állam számára jelölt ki helyet; és követte a természetnek ezen ujmutatását az ezredéves történet oly következetesen, hogy a magyar állam bár többször majd nagyobbodott, majd csökkent . (November 27. 1868.) határaiban , mégis mindig mintegy természetes medrébe, visszatért eredeti határai közé. Meggyőződésem, hogy ez ország népei csak addig fognak egységes államot maradandólag képezni, mig egy politikai nemzet fogalmában lesznek egyesitve. Ha egyszer kimondjuk azt, hogy e hazában több politikai nemzet van, s hogy az állam több nemzet szövetségén alapul: akkor nem fogjuk megtagadni azt sem, hogy é nemzetek magokat minél önállóbban érvényesíthessék; követelni fogják a politikai nemzet, az államiság attribútumait; követelni fognak, mint a karloviczi szerb eongressus, külön területet, mondván : „nemzet territórium nélkül üres fogalom"; követelni fognak a törvényhozásban külün collectiv népképviseletet, mondván : „mi a legfőbb államhatalomnak nem mint egyes honpolgárok, hanem mint országos nemzetek vagyunk részesei"; követelni fognak előbb külön osztályokat a minisztériumban, azután külön minisztériumot, mondván: „nemzetet nemzeti szerkezet illet meg fent és lent" ; végre követelni fognak külön nemzeti hadsereget, mondván: „nemzeti hadsereg nélkül nincs garantia". így fognának alakulni statusok a statusban, s itt még nem állapodnék meg a dolog. Egy részről, mert minden eszme az alkalmazásban tökélyre törekszik, más részről, mert a hazai nemzetiségek az ország határain tul, közvetlen szomszédságunkban fajrokonokkal bírnak, oda fognának törekedni, hogy területöket amazokéval egyesítsék, így törnék darabokra szét az ezredéves magyar állam, a logika törvényeinél fogva, melyek erősebbek az afféle törvényes clausuláknál: „az államterület épsége s politikai egysége korlátai közt". Hogy ez ország, melyet hazánknak nevezünk, egységes állam legyen, ez európai érdek: mert egy laza kapcsokkal összefűzött, a feloszlás magvát magában hordó állam-confoederatio nem lenne képes az európai egyensúly , a civilsatió és szabadság érdekeit szolgálni. Ugyanis bizonyosnak tartom, hogy a hat nemzet szövetségére alapított államban mindegyik nemzetiség egész tetterejét azon törekvés fogná igénybe venni, hogy magát az államban minél önállóbban érvényesítse; egymástól tért foglalni, s nem a civilisatio és szabadság érdekeit szolgálni volna főczéljoke nemzeteknek. A törvényhatósági területeknek nemzetiség szerinti kikerekitése eszméjét nem pártolom: mert abban kezdetét látnám az ország feldarabolásának ; ezt megengedni annyi volna, mint elkésziteni a kereteket a magyar államtól elszakadandó részek számára. Azon tekinteteken kívül, melyeket az igen t. vallásügyi miniszter úr oly ékesen kifejtette, én ezen kikerekitést lehetetlennek is tartom. Utalok a Bánságra és Bácskára, hol öt-hat nemzeCCCXXVI. ORSZÁGOS ULES
