Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

100 CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS.(November 27. 1858.) figyeljen arra, hogy az országnak, hogy a hazának érdeke védve legyen. De legfőképen elhatározták a kiindulási pontokat az 1861-iki föliratok, melyekben én, ugy szólván, mii.den fő eszmét reprodueálva látok. E föliratok a nemzetiségek igényeivel szemközt azon ígéretet teszik, hogy mindent meg fog tenni a nemzet, a mi az ország integritásával összefér s a mit a méltányosság megkíván. Igen, de a méltányosság eszméje két oldalú : nemcsak a törvényhozás köteles beváltani szavát, s menni addig, a meddig a méltányosság határa megkivánja , hanem azt gondolom , kötelesek a nemzetiségek is csak addig menni,meddig a méltányosság mehet. (IZeZí/esZes,) Midőn mi, kik az 1861-iki fölirat által kijelölt álláspontot foglaltuk el, azt mondjuk, hogy Magyarországban csak egy politikai nemzet lehet; midőn továbbá azt mondjuk, hogy az országban mindenki egészen érvényesítheti magát, bármely nemzetiségbeli legyen is : azt gondolom, egészen azon határig mentünk, melyen tul menni nem szabad. [Igaz !) Ezen véleményt leginkább kifejezte Pest belváros érdemes képviselőjének Deák Ferencz indítványa. De hol állnak azok, kik ellenkező pontot foglalnak el ? Tökéletesen mindegy, akár magas, tudományos s a német tudósokhoz illő theoriákra alapítják okoskodásaikat; akár elavult régi törvények idézésével vagy történeti adatokkal támoják, melyekről el lehet mondani: sit fides penes auctorem ; akár azok véleményét tekintjük, a kik régen elavult és megsemmisült privilegiált állásra akarják okoskodásaikat alapítani : in ultima analysi mindannyian találkoznak — és hol ? Azon követelésnél, a melyet sokszor egész naivsággal képesek kimondani : hogy ők nem követelnek semmit, csak azt, hogy az országban mindenki nemzetet alkothasson. (Ugy van !) Már, kérem, ennél több nem kell. Ekkor máimindenről le lehet mondani, mert ezen kifejezés: nemzet, natio, mindent megmond. Nem igy értette a nemzetet Verbőczy. Verbőczy alatt e szó natio nem veit más mint nép, populus alatt pedig értette a jogosultakat. De hova vezet ezen követelések logikája ? Nemzetet vagyis natiót állami egyéniség nélkül és terület nélkül felfogni képtelenség : valamint nemzetet ország nélkül , ugy országot nemzet nélkül alakítani akarni képtelenség. (Helyeslés.) Ennek logikája nem vezet másuvá — nem akarom senkinek intentióját gyanusitani — ez oda vezet. hogy az ország szétdaraboltassék. Mert, ha kimondjuk, hogy minden nemzetnek van külön területe, a mire Mocsonyi kép viselőtársam jut magas theoriájával : akkor, ha már a nemzetnek területe van, tovább is akar menni. És ki van mondva, a kisebbségi javaslatban, hogy a nemzetnek bizonyos jelvényei vannak, például; a lobogó. Arról azonban most nem szólnak. Lenne tehát külön terület és külön lobogó. De a külön véleményben igen szerényen még más is ki van mondva, igen gyengéden ugyan, hanem már ki van mondva, hogy nemzeti congressusok is fognak tartatni. Már, kérem, ha valamely nemzetnek van területe, van lobogója, van országgyűlése (mert a congressus valószínűleg ki fogná magát nőni országgyűléssé) : akkor én azt hiszem, hogy Magyarországnak nem is kell várni arra, hogy kívülről jöjjenek a veszélyek, mert belülről szétdaraboltatnék. (Élénk helyeslés.) En tehát meddőknek és fölöslegeseknek tartom mindezen vitáinkat, mert mi egymást capacitálni nem fogjuk. A mi irányunk különböző, akárhogy demonstrálják önök, uraim, az ellenkezőt. Az, a mit önök akarnak, csakugyan odamegy ki, hogy az ország szétdaraboltassék. Ezt tagadni nem lehet. Olvastam én százszor is replikákat, theoretíkus deductiókat ; de akár mily ártatlanoknak látszanak azok, a végeredmény nem más, mint az, a mit mondottam. (Ugy van !) Mocsonyi képviselőtársunk azonban tovább megy, fenyegetőzésként mondja : „vajon képesek leszünk-e mi megakadályozni azt, hogy ők nemzetekké váljanak ?" (Halljuk!) Gondolom, ez maximuma annak, a mit egy képviselői testülettel szemközt ki lehet mondani. Midőn meg vagyunk győződve — és hiszem, hogy Mocsonyi képviselőtársunk ép ugy meg van győződve, mint én — hogy ez Magyarország dissolutiójára vezet, s igy azt mondani, hogy képes-e Magyarország megakadályoztatni, hogy ők nemzetekké alakuljanak "? ez már igen messzire megy. (Helyeslés.) Nem mondom én, hogy Oláhországban ne alakuljanak nemzetté: ez ellen legkisebb kifogásom sincs ; hanem Magyarországban nem. (Elénk helyeslés) A jövő titkai ismeretlenek előttünk ; de én a legnagyobb gyávaságnak tartanám lemondani ezen jogokról addig, míg lemondani nem vagyunk kénytelenek. (Tetszés.) En tehát azt mondom, hogy a míg mi élünk, addig mi ezt igen is meg fogjuk akadályozni. (Ugy van !) Nem ott Oláhországban, még egyszer mondom, ezt nem akarjuk ott akadályoztatni, sőt kívánjuk, hogy ott fejlődjék az oláh nemzet, (Helyeslés) fejlődjék ottnemzetté ; de itt azt nem fogjuk megengedni. (Elénk helyeslés.) Mondják ugyan az ellenvéleményüek, hogy azon kívánságuk, mely szerint nemzeteknek mondassanak ki, nem áll ellentétben az ország érdekével. Ennek azonban értelme nincs. Méltóztassanak meggondolni, ezen nemzetekkel szemközt hogy fogunk állni ? Nem vagyunk mi szabadelvűek , kik azt mondjuk , hogy itt mindenki érvényesitheti