Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-326
CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov e mber 27. 1868.) Bb jogegyenlőség elvének életbe léptetése alkalmával senki attól nem tartott, hogy az hazánk szellemi és anyagi felvirágzásának előmozdítására egyik legfőbb tényezőként nem fog szolgálhatni. így szempontból tekintem én a tanácskozásunk tárgyát képező nemzetiségi kérdést ; és most csak azon 2-dik kérdés merül fel előttem : melyik azon határvonal, melyen belül a nemzetiségi igények törvényszerű elismerésre jogosítva vannak ? E tekintetben, t. képviselőház, én elfogadom az országgyűlés felirataiban kifejezett azon elvet, hogy elmenjünk odáig, meddig azt az állam területi és kormányzati egységének sérelme és koczkáztatása nélkül megtehetjük. Én azt hiszem, e tekintetben a törvényhozás is következetesen követendi azon elvet, melyet felirataiban kifejezett, és a nemzetiségi igények kielégítésében mind azt megteszi, a mit az ország területi és kormányzati egysége megenged. Ennélfogva én mindazon nemzetiségi igényeknek, melyek a törvényhozás által felállított ezen elvvel összeütközésbe nem jönnek, törvényszerű elismertetését óhajtom. Már pedig, véleményem szerint, azon törvényjavaslat, melyet a központi bizottság a ház asztalára letett, ezen feladatot nem oldja meg : abban hallgatással van mellőzve határozott körvonalozása és megállapítása azon elvnek, melyet czimében visel; abban sem a nemzetiség mint olyan felemlítve, sem annak némely részében az egyenjogúság elve, noha az a fenébb felállított elvek sérelme nélkül eszközölhető, keresztül vive nincsen. Én a nemzetiségi eszmének a törvényben való körvonalozását, mit jogosult óhajtásnak tekintek, a törvényhozás következetes lépésének tartom azok után, a miket a törvényhozás e tekintetben eddig tett, miután az országgyűlés minden irományaiba, a hol csak a nemzetiségekről szó van, ezt felvette. A mi illeti továbbá a kormányzati egység szempontjából összeegyeztethető nemzetiségi igényeket, a központi bizottság által beterjesztett törvényjavaslat azokra nézve sem tartja meg azon határvonalat, melyet nézetem szerint elfoglalnia kellene. Mert midőn elismerem, hogy a törvényhozás és az állam-kormányzat felsőbb közegeinél. valamint a kormány kinevezésétől függő bíróságoknál az ügyekezelési és tanácskozási nyelvnek a magyar nyelvnek kell lenni , sőt elfogadom a magyar nyelvet közvetítő nyelvképen ugy a törvényhatóságoknál egymás között, valamint minden megyében az ügykezelésben is, és a kormányzat érdekéből azt egyik jegyzőkönyvi nyelvül fentartatni óhajtom; de más részről jogosultnak látom azon kívánalmat, hogy a megyei és városi törvényhatóságok szabad választás utján határozzák meg ugy jegyzőkönyvi nyelveiket, valamint a rendes ügyvitel nyelvét. A törvényhatóságok alatt álló hatóságok, valamint minden egyházi fő és legfőbb hatóságokra részére minden megszorítás nélkül szabadságot kívánok adatni a tanácskozási és ügyviteli nyelvnek meghatározására nézve. Ez az, a mit országos képviselői állásom szempontjából felhozni kötelességemnek ismerem. Ezek röviden azon nézetek, melyeket szerencsés voltam a háznak nemzetiségi bizottságában is előadni a nélkül, hogy azok ott a bizottság által figyelembe vétettek volna. Miután ezek folytán nézeteim eltérnek azon törvényjavaslattól, melyet a központi bizottság a ház asztalára letett, azt el nem fogadhatom. O JuSth József : T. ház! Nagyon meg tudom fogni, hogy a háznak nem csak türelme, hanem figyelme, érdekeltsége is fogyni kezd : nem azért, mert a hosszas szónoklatok kifárasztották figyelmét, hanem inkább azért, mert az egész vitatkozásnak remélt sikere nincs. Meg vagyok győződve, hogy ha azt hinné a ház, hogy az eszmék kölcsönös kicserélése által reménye lehetne, hogy az ellenvélemények közt létrejön oly törvényjavaslat mely képes volna kielégíteni mind a két részt, meg vagyok győződve, hogy szívesen szánna néhány napot e kérdésre. De ez nem történt, nem történt pedig főképen azért, mert az álláspontok, melyeken állunk, nagyon különbözők. (Ugy van !) Felfogásom szerint mind azok, kik Magyarországot egységes erős államnak kívánják, kik azt akarják, hogy Magyarország képes legyen ellenállni bár honnan jövő veszélynek is, nem kívánhatják azt, hogy Magyarország feldarabolva s nemzetiségekre bontva, prédául dobassék oda az első ellenségnek. (Ugy van .') S ezen álláspontot, vélekedésem szerint, meghatározták az 1848-iki törvények, de meghatározták magok az 1861. és 1868-diki feliratok is. Az 1848-diki törvények nyomán, midőn az ország a régi aristokratikus intézkedéseket megszüntette, midőn a megyének s municipiumoknak képviseltetése megszűnt, midőn nem privilégiumok, nem bizonyos előjogok, vagy kastok szerint küldte a nemzet képviselőit a törvényhozásba : akkor meg kellett szűnni mind a megyei képviseseletnek. mind a választókerületek képviselteíésének is. Ki van mondva egyszerűen az 1848-iki törvényben, hogy a képviselők országos képviselők ; tehát a képviselőknek első kötelessége figyelembe venni az ország s haza érdekét. Nem tagadható, hogy ha ezek összeütközésbe nem jönnek egyes vidékek érdekeivel, ezeket itt szintén elő lehet hozni ; de fő tekintet, hogy a képviselő, mint a ki nem a megyét, a választó kerületet képviseli. 13*
