Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

98 CCCXXVI. ORSÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) viselőházban is kiosztatott volna. Kérdezősköd­tem utána, s tudakoltam, hol lehetne kapni: látom ugyan, hogy a hírlapok abból részleteket közöl­nek, de honnét kapják, nem tudom. Azt hiszem, a képviselőnek, kinek kötelessége a kormányt mind bel-, mind külpolitikájára nézve ellenőrizni, a kép­viselőnek elsőnek kellene lenni, ki azt megkapja. Már alig van egynéhány nap az országgyűlésből, s ha azon okmányokat nem bírjuk, meglehet, hogy oly kérdésekre nézve kérnénk a kormánytól föl­világosítást, melyekre nézve e felvilágositás az emiitett okmányokban már ben foglaltatik. Sajná­lom, hogy a miniszterek egyike sincs jelen; de azt hiszem, meg fogják tudni, s kívánom, hogy a mi­nisztérium felszóllittatnék, hogy a képviselő urak­nak ezen piros könyvet minél elébb, és pedig még oly időben adassa át, hogy még elegendő idő legyen azt tanulmányozni s annak nyomán, ha szükségesnek mutatkoznék, kellő világositás tekin­tetében kérdéseket intézni a kormányhoz. Somsisich Pál : Csí.k annyit legyen szabad a képviselő úr felvilágositására megjegyeznem, hogy a delegatió minden irományai, ugy mint ed­dig is történt, a naplóval együtt ki fognak nyo­matni, s valamint ez irományok a múlt delegatió alkalmává], midőn az munkáját befejezte, a kép­viselő urak közt kiosztattak, ugy jelenleg is ugyan ezen eljárás fog követtetni; de természetesen ad­dig, mig azok tárgyalás alatt vannak, a kiosztás nem történhetik meg. Simonyi Ernő: Csak arról kérnék felvilá­gosítást, lesz-e ennek azon praktikus megoldása, hogy az országgyűlés szétoszlása előtt ideje korán kapjuk majd kézhez? Somssicll Pál: Nem ide való, * közös ügyekhez tartozik. (He'ijeslés.) Luzsénszky Pál b : A piros könyv befe­jezett munka ; teháí nem látom át, mért nem lehetne mindjárt szétosztani. Várady Gábor: T. ház! Mármaros megye több községe, u. ni. Huszt, Beregszász, Dolha, Zánya,Bronyka, Lipcse, Kesely-Mező, Kis-Nyitra, Uj-Bárd, Róka-Mező , Kereezke, A 7 ucskó-Mező, Ökörmező, Ripinye, Majdánka, Toronya, Priszlop, Sófalva, Sándoríálva, esedeznek a t. ház előtt, hogy a debreczen-szatmár-szigeti vasútvonalnak, Mármaros megyében vezetett része Tekeházáról kezdve, nem ugy mint megállapitva volt, a Ti­sza bal, hanem jobb partján épittessék. Esede­zem a t. ház előtt, méltóztassék ezen kérelmet ugy, mint eddig gyakorlatban volt, a vasúti bizottság­hoz áttenni. Elnök: A vasúti bizottsághoz fog áttétetni. Következik a nemzetiségi törvényjavaslat tár­gyalása, Mihályi Péter: Nem kívánom hosszú időre igénybe venni a t. háznak ugy is e tárgy körüli négy napi tanácskozás által már kimerült figyel­mét, csak röviden körvonalozni akarom azon állás­pontot,melyetén a tanácskozás alattlevő nemzetiségi kérdés tárgyában elfoglalok. Miután az épen napi­renden van, nem tartva semmi gyanusitástól, haza­fiúi nyíltsággal és őszinteséggel elmondom azon nézeteket, melyeket ez iránt táplálok. Azt hiszem, a nemzetiségi érzület létezését kétségbe vonni nem lehet. Felem'itette azt már az 1861-ki országgyűlés első felirata ezen szavak által: „Tudjuk mi azt, hogy a mind inkább fej­lődő nemzetiségi érzület figyelmet érdemel;'' ugyan ezen eszmét elismerte az 1866-ki országgyűlés 2-dik felirata, mely azt igéri,hogy hazánk minden nemzetiségű és vallású polgárainak igazságos, mél­tán} r os és megnyugtató kielégítése által az orszá­got erőssé tenni kívánja. Ez azon alap, melyet a törvényhozásnak, ezen kérdéssel szemben, elfoglalnia kell; ennélfogva | szerény nézetem szerint nem helyes kiindulási [ pontot tűztek magok elé azon t. képviselőtársaim, ; a kik e napokban tett felszólamlásaikban a nem­i zetiségi érzület létezését és annak jogosultságát 5 vonták kétségbe. Én azt hiszem, ezen hazánk 1 jövőjére nézve oly nagy fontosságú kérdés feletti tanácskozásainkban a lehető higgadtsággal kell el­járnunk, s minden gyanusitástól óvakodva, tartóz­kodnunk kell oly állítólagos törekvések Memlité­! sével előállani, melyek minden igaz hazafi keb­\ lében ismeretlenek. Nekem erős meggyőződésem, hogy a nemze­] tiségi érzület egyik természetes kifolyása azon - államszervezetnek, melyet alkotmányunk az 1848­diki törvények folytán nyert. Mert mellőzve egyéb körülményeket, mig az előtt a rendi alkotmány mel­lett a politikai jogok gj-akoi'latára jogosult egyének között a magyar és nem magyar ajkúak szám­aránya az elsőkre nézve kedvezőbb volt, az 1848­ban a politikai és polgári jegegyenlőség elvére állapított alkotmányos szabadság folytán a hon­polgároknak százezrei részesitettvén az alkotmá­nyos jogok élvezetében, e/.en körülmény szükség­kép előidézte a nemzetiségi és n} T elvi igények fel­merülését, melyeket figyelmen kivül hagyni, né­zetem szerint, annyit tenne, mint a haza nem-ma­gyar nemzetiségű lakosait az őket törvény szerint megillető alkotmányos jogok gyakorlatára képte­lenekké tenni. És igy a nemzetiségi igények ki­elégítése egyéb nem lehet, mint gyakorlati alkal­mazása azon jogegyenlőség elvének, mely az 1848­diki törvények által életbe léptetett. így értelmezve a nemzetiségi érdekeket, azok létezését és jogosultságát tagadni nem lehet, és azok igazságos kielégítésében oly kevéssé lehet | a haza jövőjére háruló veszélyt látni, valamint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom