Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

118 CCCXXVÍ. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) tettleg 50 néhány külön, autonóm administratióval bíró megyére van osztva. Pedig nem követelünk mi azon ujabb megyék számára, sem azon ujabb részek számára más, bővebb administrationalis autonómiát, mint a mely most is tettleg fenáll a mostani megyékben. És ha a nyelv, illetőleg a nvelv használata volna az, mi által szétdaraboltatnék az ország: akkor az ország már eo ipso jelenleg is szét van darabolva: mert nyelvkülönbség létezik tettleg az országban, de több törvényhatóságokban is. Ugyan kérem, meg van-e sértve az ország integritása azért, hogy Naszód és Fogaras vidékén az ügykezelési nyelv az egész adminis'ratióban a román ? Szívesen elfogadok érveket, melyeknek értelmök van, de az idézettnek értelmét, megvallom, nem tudom felfogni. E mellett bátor voltam már megjegyezni, hogy a kikerekités a kisebbségi javaslatnak nem is fő elve; a három fó elvet már elősoroltam, ez pedig csak alárendelt elv, ez csak a nyelvi egyenjogúság alkalmazása tekintetéből állíttatott fel, mely. ha nem tetszik, ha aggodalmat gerjeszt, méltóztassék azt kitörülni, amint ezt elvtársaim közül többen is kinyilatkoztatták. Külső zsarnokot is hallottam emlegetni ugyancsak a kikejekitési követelés indokából; de erről azt tartom, kár is volna szólani: mert nem hiszem, hogy legyen valaki e házban vagy hazában, kit az azon okból nyugtalanítana, mert az érintett ártatlan, de czélszerü nemzeti követelésnek elég tétetnék. Azt is fölhozták továbbá a kisebbségi törvényjavaslat ellen, hogy a kormányi hivatalok s felsőbb méltóságok kiosztásánál a nemzetiségeket tekintetbe kívánja vétetni. Erre nézve csak anynyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen követelés fontosságát a nemzetiségek a magyaroktól tanulták. Tudjuk, uraim, hogy századok óta fő gravamene volt az országnak, hogy idegen hivatalnokok alkalmaztattak a kormány által. Kern állítom ugyan, hogy a magyar születésű tisztviselő a nem-magyar nép irányában idegen ; de a menynyiben ezen néppel érintkeznie kell s nyelvét nem tudja, mégis csak idegennek tekintetik, nem tekintve természetes hajlamait s külön nemzeti érdekeltségét is, a melyeknél fogva, tagadhatlan, hogy vannak ezen követelésnek más fontos következményei is, mint azt épen önök igen jól tudják. Nagyon természetes, uraim, hogy ha a nemzetiség mint országos nemzetiség s annak egyenjogúsága elismertetik, hogy annak az országban, a nyilvános életben képviselve is kell lennie, és pedig alulról felfelé egész a kormányig. Mind e mellett, én részemről, megvallom, ezt sem tartom törvényjavaslatunk módosithatlan fő elvének. Ez is csak részleges követelmény, melyről a részletes tárgyalásnál bővebben szólhatunk, s melyet, ha elfogadni nem méltóztatnának, meglehet, hogy kitörlésébe is beleegyezünk. Csak három fő elv, illetőleg mi reánk nézve az általam első helyen előidézett két elv a fő dolog, melytől elállni nem lehet, nem szabad. Azt mondják, hogy a nyelvek egyenjogúsága által nehezíttetik a kormányzás, igazságszolgáltatás; sőt afináncziális szempontot i; felhozták egynehányan. Az mindenesetre igaz, hogy nehezebb az administratio már akkor is, ha több nyelv van az országban, annál inkább, ha több van hivatalos használatban, s ha a hivatalnokok azokat nem értik, sokkal nehezebb, mint ha csak egy volna, s épen azért drágább is. De én azt gondolom, hogy még nehezebb és drágább, ha tolmácsokat alkalmazunk. En azonban ugy tudom, hogy az administratio gyorsasága és olcsósága csak eszköz, nem czél az államban, s épen azért nem helyes azon indokból a nemzetiségek méltó kívánalmait elutasítani. Nehéz az administratio és drága már azért is, mert nagy, nagyon elterjedt az ország. Ha ezélunk az olcsó és gyors administratio, hát mondjunk le a nagy hazáról, alakitsunk kisebb országot, melyben mindenesetre gyorsabb és olcsóbb lesz az administratio. (Derültség.) Lássák, uraim, mire vezetnek a helytelen érvek s következtetések. (Felkiáltások: Eláll! Szavazzunk!) Mindig hallom említtetni az ország integritását mint fő czélt és fő elvet, melyből indulnunk Kell. Azt gondolom, hogy az államnak fő czélja vagyis feladata nem ez; ez csak eszköz, a mely, ha roszul használtatik, épen rósz eszköz. A fő czél, uraim, az állam népeinek művelődése, boldogítása és megnyugtatása; és ha valaki ezen fő czélt szem elől téveszti, az nem éri el még azon czélt sem, a melyet önök főczélnak, én pedig eszköznek tartok, t. i. az ország integritását. Legjobban fogjuk elérni, higyék el, az ország integritásának és egységének biztosítását épen az egyenjogúság által. Azt mondják: nem kell tartani attól, hogy a nemzetiségek és nyelvek el fognának veszni az által, hogy meg nem adatik nekik épen egyenlő tér a nyilvános államéletben, s hivatkoznak a múlt századok eredményére, mely bebizonyítja, hogy nem veszett el egy nemzetiség sem, hogy a magyar nemzetiség meg nem semmisített egyet sem. Tény, hogy megvannak a különféle nemzetiségű népek, de nagy különbség van a múlt kor és jelen kor közt. A múlt kor, uraim, a feudalismus és a zsarnokság kora volt,az nem gondolt a népek fölrilágositásával, és épen azért nem is tekintett arra, hogy micsoda nyelven beszél a nép; az megelégedett azzal, hogy anép szolgáljon neki. De egészen más a mostani