Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-291
CCXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 30. 1868.) 65 tott egyességileg, vagy ha ez nem sikerülne, a 21-dik szakaszban emiitett választott bíróság megállapítása szerint, megtéríteni tartozik." Deák FerenCZ: T. ház! E szakasz tartalmát illetőleg e szakasz tárgyalásánál különösen a 6-dik osztályban is felhozatott azon kérdés: vajon mi történik az elpusztult szőlőkkel, melyek nem annyira hánya gság, hanem sokszor az elemi viszonyok által lettek használhatlanokká ? Például vízmosások, sokszor sziklás helyeken egy sziklarész lehengeredése által nem csak elpusztult a szőlő, hanem használhatatlanná lett. A 6-dik osztályban azon indítvány történt — mert a kik ezt az észrevételt ott tették, hogy ily esetben a váltságot az tartoznék megfizetni, a ki a szőlőt birta, pedig ennek hasznát nem vehetné, mert használhatatlanná lett — hogy a hol a szőlőtulajdonos azt állítja, hogy az egész szőlőbirtok nem ér annyit, mint a váltságdíj, s neki abba kára van, erről lemondhasson — a mi igen igazságos is — és ekkor a föld vísszaszálljon a szőlőtulajdonosra, s ez tegyen vele, a mi neki tetszik. Volt ugyan ellenvetés, hogy hiszen ez azért szükségtelen, mert ha nem lehetett ama szőlőnek hasznát venni, akkor kilenczedet sem fizetett; de azok. kik ez észrevételt telték, megfeledkeztek arról, hogy az országnak igen nagy részében í em csak kilenczed és tized van, hanem e helvett szabott hegyvám is van, néhol egy akó, vagy több, kisebb-nagyobb mennyiségű boradózás egy hold után, akármilyen az. Ilyen esetekben a földes úr azt mondaná: „Ez az ember tartozott nekem egy hold után egy akó bort fizetni, nekem ahhoz semmi közöm, terem-e valami a szőlőben vagy nem, ő restantiában maradt és én kárpótlást kérek." Ennek elkerülése végett szükséges volt arról gondoskodni, hogy a hol a szőlőbirtokos azt hiszi, hogy többet nyer azzal, ha egészen visszabocsátja azon szőlőt, mintsem ha a váltságdíjat, p. o. a mondott esetben egy akó bor kapitálisát, megfizeti: ezt ily esetben tehesse. Ép azért igen helyes volt Halász képviselő úr észrevétele, hogy minden kétség elkerülése végett be kell igtatni, hogy ez ingyen történjék. A mi Lator Gábor képviselő úr indítványát ilhti, hogy a birtokos a beruházások megfizetése mellett mondhasson le: azt először is nem tartom igazságosnak ; másodszor nem tartom rationabiliter kivihetőnek. Talán az első kiindulási pont, az enyém, t. i. különbözik az övétől. Azt mondják, a talaj illeti a földtulajdonost, a beruházás a szőlőbirtokost. Gyakorlati szempontból, és azon elveknél fogva, melyekből a törvényhozás kiindult, ez nem így áll; hanem a földes urat illeti azon jövedelemnek kártalanítása, melyet a szőlő feladásakor kikötött, | KÉPV. H. NAPLÓ. l86 5 / g . X. a mit a szőlőfeladó levél szerint, vagyiB szerződés szerint a szölőbirokos fizetni tartozott. Hova vezetne, ha az indítványt elfogadnék? Nem puszta, hanem középszerű szőlőknél, kivált a ki egy kissé pénzre szorult, száz meg ezer hegyvámos azt mondaná: „Én bizony nem fizetek váltságot, becsüljék meg a szőlőt". Kezeskedem érte, ho'/y az ország legnagyobb részében a becsük oly magasra rúgnának, hogy az ember a szőlőt eladni nem tudná készpénzen, és igy csak a nyerészkedésnek, nem pedig igazságos kárpótlásnak nyitnánk utat. (ügy van!) A mi azt illeti, hogy e törvény keserűséget ne okozzon: én azt hiszem, hogy azt, miszerint a törvény a politika és az igazság követelésének megfeleljen, a törvényhozásnak szem előtt kell tartania ; de azt. hogy senkinek keserűséget ne okozzon, elérni lehetetlen. A nyár folytán egy olyan szőlőbirtokos, a kinek, mint hallom, 40 hold szőlője van hegyvám alatt, ismételve megjelent nálam, könyezett, átkozódott a törvényhozás ellen, ha a törvényhozás még ez esztendőben meg nem szünteti ahegybeli adózásokat. Türelemre kértem, mondottam, hogy hiszen sok fontos dolog van, a mi okvetlenül elébb elintézendő; figyelmeztettem, hogy az ingyen ugy sem történik. „Az Isten mentsen, hogy azt kivánjuk. megfizetjük mi szívesen a váltságdijat, nem kivánjuk. hogy más fizesse helyettünk." Mindez megtörtént, és mikor már a törvényjavaslat tárgyalás alá került, akkor kaptam ugyanazon úrtól egy levelet, melyben keserűen kifakad, hogy nem azt határoztuk, hogy az ország váltsa meg a szőlőt. Ilyenek az emberek kedélyei. Kezdetben megnyugodnának valamiben, és ha elérték, kifakadnak. Én helyeslem Halász képviselőtársam észrevétele szerint, hogy az „ingyen," szót tegyük bele; de ne terjeszkedjünk ki arra, hogy a kinek nem tetszik a szőlője, az nyakára becsültesse földes urának és ne fizessen érte kárpótlást, hanem az tartozzék neki viszont a beruházásokat visszatéríteni. Ha meg akarja valaki tartani szőlőjét, fizesse a váltságdijt; ha meg nem akarja tartani, lemondhat róla, ha olyan a szőlő, hogy hasznát venn nem lehe'". (Hdyeslés.) Halász Boldizsár : Azok után, a miket t. képviselőtársam Deák Ferencz elmondott, indítványomat bővebben indokolni szükségtelen ; hanem mégis egy átalános észrevételt lehetetlen nem tennem. Nekem igen roszul esett tegnap, hogy indítványom megbukott; de tiszteletben tartom a t. ház többségének határozatát, és azt mellékes utón becsempészni nem akarnám; ha pedig az fogadtatnék el, a mit t. képviselő úr mondott, akkor meg volna semmisítve a tegnapi határozat, s egész promontoriumok azt mondanák, hogy: „Terhes, nem 9
