Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-291

-. CCXCL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 30. 1868.) Elnök: Tehát ezen szakasz e szerint fog kiigazittatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8-dik szakaszát.) Pulszky FerenCZ: Talán csak nyomtatási hiba az: „kisorolt kötvények," e helyett: „kisorsolt kötvények." {Helyeslés.) Elnök: Ezen hiba tehát ki fog igazíttatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat 9-dik szakaszát, melyre nem történik észrevétel. Olvassa a 10-diket.) Bernáth Zsigmond: T. ház! Nekem az előbbi szakaszra van egy alázatos észrevételem, {Halljuk!) hol az mondatik,hogy az ilyen kötelezvény minden előbbi betáblázást megelőz. Tartok tőle, hogy igen sok jóhiszemű hitelezőnek jogai sértetnek általa. {Nyugtalanság a jobb oldalon.) Ennélfogva ezt egészen mellőzendőnek tartom. {Maradjon !) Horvát Boldizsár igazságügyér: Ezen záradék által senkinek jogai nem sértetnek: mert a telekkönyvi nyilt parancs bevezetésének 4-dik szakasza világosan kimondotta, hogy az úrbéri községekben, hol még a birtokrendezés keresztül nem ment, a telekkönyv kritériumul nem szolgál. És ez nagyon természetes, mert ott vannak a maradványok , irtványok. Mindaddig, mig a földtulajdonos ezekre nézve ki nem elégíttetik, addig más hitelező azon birtokra elsőbbségi jogot nem szerezhet; ezt világosan kimondja a telekkönyvi nyilt parancs bevezetésének 4. szakasza, és mi csupán megújítjuk ezen rendelkezést. Bernáth Zsigmond : Törvényesítjük! Horvát Boldizsár igazságügyér: Ez igen természetes : különben vagy a földes úr vesztene, v agy az állam. (Helyeslés. Maradjon!) Elnök: A t. ház tehát a 9-dik szakaszt változatlanul elfogadja. A tizedik szakaszt is elfogadja a t. ház ? {Elfogadjuk!) Következik a tizenegyedik szakasz. Mihályi Péter jegyző {olvassa a 11-dikszakaszt, melyre nem esik észrevétel. Olvassa a 12-diket.) HalmOSSy Endre : T. ház ! Én azt gondolom, itt szintén sajtóhiba van, t. i. e kifejezés helyett: „váltsági költségek" hibásan., szőlőváltsági kötvények" fordul elő. {Helyeslés.) Elnök: Tehát a 12-dik szakasz az érintett sajtóhiba kiigazításával, vagyis a „szőlő" szó kihagyásával elfogadtatik. Mihályi_ Péter jegyző {olvassa a 13-dik szakaszt.) Halász Boldizsár : T. képviselőház ! Ezen 13 dik szakaszra vonatkozólag észrevételem van. Ez nem egészen világos, mert a mellett, hogy szabadságában áll a váltságkötelezettnek, ha terhesnek találná magára nézve a felszámitott váltságtőkét, magát a szőlőbirtokot a váltságdíjra jogosítottnak visszabocsátani; de nincs kifejezve, hogy beruházásainak visszatérítése mellett-e vagy a nélkül ? és ez perlekedésre adhat alkalmat. Azt mondhatja akkor valaki, hogy visszabocsátja a szőlőt a földes úrra. Ámde ott van a váltságkötelezettnek présháza, ott vannak szőlőtőkéi: hogy mi történik ezekkel ? arról a törvény nem rendelkezik, s igy ez félremagyarázásra adhat alkalmat. Tudom, hogy a központi bizottság is csak ugy érthette e szakaszt, hogy a beruházásokért senki megtérítést nem követelhet; de ez nincs világosan kifejezve. Méltóztassék tehát a t. ház elfogadni azon pótlást, hogy a „visszabocsátani" szó után oda igtattassék még ezen néhány szó: „mely esetben beruházásainak megtérítését nem követelheti." Ez tisztába hozza az egész dolgot, mert azt hiszem, hogy senki sem követelheti, hogy beruházása is a földes úr által megtéríttessék. Azt hiszem, ez által sok perlekedést és kételyeket előznénk meg. Lator Gábor: T. ház! Ha ezen intézkedés csak a parlag szőlőkről szólana, mely azon fogalomból : „visszabocsát" következik, akkor t. képviselőtársunk ezen észrevétele helyes volna; ha azonban ezen szakasz nem csak a parlag, hanem a mivelés alatti szőlőkről is szól, akkor azon intézkedést, hogy ingyen bocsáttassék vissza a földbirtokosnak a szőlővel együtt a beruházás is, sem jogosnak, sem méltányosnak nem tartom. A földes úr többet nem kaphat, mint a földnek talaját; a befektetés minden körülmények közt a váltságkötelezetté és ennek feltétlen tulajdona, s azt ő el is viheti, el is pusztíthatja, ebben őt senki sem akadályozhatja. Még a régi megbecsülési eseteknél is a földes úr is csak ugy juthatott a szőlő birtokához, ha megfizette a befektetéseket a dézsmakötelezettnek. Ha tehát a törvény fölteszi azon esetet, s én megvallom, ezen eset nem igen kedvező illustrátiójául szolgált a váltságérték kifejlődési műveletének, ha mondom, a törvény felteszi azt az esetet, hogy nagyobb lehet a váltságtőke, mint a szőlő értéke, ezen provisio által a birtokosoknak megnyugvást nem eszközlünk. Ha tehát azt akarjuk, hogy a törvény ne sértsen semmi érdeket vagy legalább minden érdeket lehetőleg kíméljen, ha azt akarjuk, hogy ezen törvény által a váltságjogositottak vagy kötelezettek egyikének állapota se legyen roszabb, mint volt ezen törvény hozása előtt, ha azt akarjuk, hogy a törvény semmi irányban ne gerjeszszen keserűséget: az én alázatos véleményem szerint ki kellene mondani, hogy a haszonhajtó befektetéseket a váltságra jogosított a váltságkötelezettnek megtéríteni tartozik. Indítványoznám azért, hogy a 13-dik szakasz végére \ij pont tétessék ilyen szerkezetben. {Olvassa:) „Ha az ily visszabocsátott szőlőbirtok nem parlag, s abban a váltságkötelezettnek haszonhajtó befektetései vannak, ezek értékét a váltságjogosi-