Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

5-6 CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) Részemről szintén ismerem igen sok borvidékét az országnak, s merem bátran állítani, hogy azon szomorú viszonyokat, melyeket a Hegyalján tapasztalhatni, máshol sehol sem láttam. Annyi parlag szőlő sehol sincs egész Magyarországban, mint a tokaj-hegyalji vidéken, olyan csekéiy becse a szőlőnek — egyes kivételeket nem veszek fel, hanem átalában — az egész országban nincs ; igy az ung-, bereg- és szabolesmegyei szőlő értéke átalában több, mint a hegyaljai. Ha különös pártfogásba, s az itt felhozott körülményeket tekintetbe nem fogja venni a t. ház, s egyenlő megváltási elvben kivánja részesíteni az egész országot, ebből az következik, hogy a Hegyalja, ezen féltett kincs, a melyről elmondhatom, s már sokszor volt mondva, hogy az világhírű bor, fájdalom, csak világhírű, de nem mondhatjuk, hogy világkeletü, s nern mondhatjuk, hogy az ár megfelelne annak a világhírnek. Annak költséges előállítása fölemészti a jövedelmeket, s az idő viszontagságok annyira kiterjeszkednek azon szőlőkre, mint e hazában máshol sehol. Ezeket tekintetbe véve óhajtom, hogy ha átalánosságban nem is kivan a törvényhozás eltérni, legalább a Hegyaljára tegyen kivételt a módozatra nézve, melyet részemtől szintén nem tartok sem igazságtalannak, sem törvényellenesnek: mert épen m;i nagyon kiemelték igen sokan, hogy azok a dézsmás szőlők nem úrbéresek ; s mikor annak megváltásáról van szó, akkor ne tessék az urbériség megváltásából vett cinosurát s okoskodást venni alapul, hanem itt, mivel külön természetű, mivel nem úrbéri , azért külön megváltási módozatot tartok igazságosnak. Részemről tehát ajánlom s pártolom a íöld értékének alapul vételét, mert ha ez vétetik, akkor nem csak a volt földes úr, a ki a talajt adta, hanem az is, a ki attól most adózik, a legigazságosabban fog részesülni a megváltás s a törvény itt kimondott módozatában. Részemről ugy nem fogadom el a 2-dik szakaszt ; hanem méltóztassanak tekintetbe venni az általunk beadott módositványt, s annak sorsa fölött intézkedni. Deák Ferencz: T. ház ! A most előadott módositványok, hitem szerint, inkább a 3-dik szakaszhoz tartoztak volna, mint a 2-dikhoz, kivévén azt az eszmét, melyet többek között Lónyay Gábor képviselőtársunk előhozott, s némely mások is, hogy a föld vétessék becsű alá, és nem tudom minő számítás alapján váltassék meg. Én ezen módot nem tartom igazságosnak, czélszerünek és kivihetőnek. Mindenekelőtt azon kérdést teszem, mit tesz a földet megbecsülni ? A földnek becsára adatokból számíttatik ki, és ezen adatoknál az első és legfontosabb : tökéje annak, a mit a föld hoz. Akármely utolsó földmivest kérdezünk meg valamely mezőről, kaszálóról, hogy mit ér ? azt fogja mondani: „Uram, ennyit hoz, vagy ezért évenkint bérbe kapni ennyit, tehát annak tőkéjét éri meg." Már pedig azon birtokoknál, azon földrészeknél, melyek szőlő alá adattak, constál az úrbér, t. i. azon bér, a mely mellett az, a ki azt szőlővel beültette, a tulajdonostól bérbe kivette. A dézsmás szőlőket nem erőtették senkire, nem competentiába assignáltattak valakinek, mint az úrbéri birtok, hanem szabad egyesség utján vették ki a szőlőt mivelni akarók a földet, és attól bizonyos bért ígértek. Ez a legbiztosabb számítás. A föld annyit ér, a mennyi jövedelmet hoz. Mi a megbecslés egyébként ? Ha ezt mellőzzük, mikép becsüljük meg? Ha elmegy valaki Liptóba, a meredek hegyeket megbecsülni, és ott kérdi valakitől, hogy az mennyit ér ? a becsüs azt fogja felelni: „Legelőnek ennyit ér, uram, egyébre semmire nem való." Ha Badacsonyra vagy Somlyóra megy az ember, és meg akarja becsülni, és igy a He/yalján is a meredek oldalakat: az más használatra mm alkalmas, búzatermelésre nem ér semmit, káposztás kertnek nem való, kaszálónak szintén nem alkalmazható, de bort jót terem. A helyzet, földkeverék olyan, hogy a legkitűnőbb bort adja, annak tehát sokat ér. Hiszen épen a tokaji vidékről szakértők azt állitják, hogy a világon nincs talaj, mely nemes bor termelésére oly alkalmas volna. Ha ilyen szempontból veszszük a becslést, mit nyernek vele a szőlőbirtokosok? Kétségkívül olcsóbbra nem becsüljük, mint a mostani jövedelmek tőkéjére. A fölhozott mód tehát impraktikus, kivihetetlen dolog volna, vagy pedig szóban volna oly játék, mit azon képviselőkről nem teszek föl, hogy t. i. oly becslést értenek, mit érne az a föld, ha nem szőlővel plántálnák be ? hát az bizony semmit sem érne. A mi a kivételes állapotot illeti: ilyen helyzet nem csak a Hegyalján van, hanem van igen sok, és leginkább a nemes borokat termő helyeken. A mi a föld becsét illeti, a földet mindig azon szempontból becsülik meg, mely szempontból az leghasznosabb. Téglagyárt állit valaki. A téglagyár mellett van, nem tudom, mennyi hold föld, téglának igen alkalmatos agyagu, azt bizonyosan drágábban veszik meg, mint azon agyagot, mely nem azon helyen van: mert annak, a ki téglát akar gyártani, azon arra alkalmas föld igen sokkal többet ér. Habár tehát amaz agyagföld szántás-vetés szempontjából tekintve, kevesebbet ér, mint pl. a bánsági, de a téglagyárosra nagyobb értékű. Tévedés van a fogalomban. Azt mondják, ez kisajátítás. Bocsánatot kérek, nem kisajátítás ez. A kisajátítást igen ritkán használja az állam, mert coercitiv eszköz, a hol a törvény megengedi a ki-