Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-290
CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) 55 natkozó322. sz. a. törvényjavaslat 2-dik szakaszának következő, egyszerű, igazságos, könnyen kivihető módosítását indítványozom." Magát aruódosicványt már felolvastam. Nyáry Pál: T. ház! Azt hiszem, mindnyájan belátjuk, hogy ezen második szakasz alapja ezen törvényjavaslatnak. Nekem elvontan nem lehet észrevételem ezen törvényjavaslat tartalmára nézve, azért, mert ez által, ugy hiszem, az van kimondva, hogy a 3-dik szakasz rendelete szerint megállapitott évi tartozás tőkésittetik, és ez lesz a váltságdíj. Ez oly tétel, melyhez elvontan nem férhet szó. De miután a gyakorlati térre lépünk, megvallom, t. ház, hogy azt a biztosítékot nem találom fel ezen pontban, melyet kívánnék Magyarországon a váltság körüli eljárásnál. Az minden esetre, a mi ebből a számításból ki fog ütni, egy határozatlan mennyiség. Annyi befolyás lehet annak megállapítására nézve, hogy könnyen megtörténhetik, a mi 1848-ban történt, midőn a belügyér a jobbágybirtokok becslésére több száz pontból álló utasitást adván ki, a próba-összeirás megtör.ént Zemplén vármegyében, és e vármegyének legtennéketlenebb — nem jut eszembe, milyen nevű helységében (Folkiáltások; Raja!)-— Raja helységében be volt bizonyitva,hogy azon uradalom, mely megbecsültetett, soha többet 6000 váltóforintnál nem jövedelmezett, és a becslésből az jött ki az elvontan készitett pontok szerinti becslésből, hogyannak 40,000 pfrt volt a jövedelme. Ha nekem ismeretlen vidéken kell utaznom, kérdésen kivül véghetetlen nagy szolgálatot tesz nekem egy kompasz. Tudom magamat tájékozni; de hogy élne tévedjek, még nagyobb szolgálatot tesz az, ha bizonyos állandó pontokat ismerek, mely pontokhoz mérem lépteimet. Én, t. ház, ily pontoknak tartom azon szerződéseket, melyek a felek közt már eddig létrejöttek, és e törvényjavaslat tárgyalásánál nem tartom lehetőnek, hogy a törvényhozás ezen megtörtént dolgot figyelembe ne vegye. A szőlődézsmának megváltása, a mint ma már emiitettem, nem uj kérdés. Ez igen régi kérdés Magyarországon. Senkit sem lephet meg, sem a dézsmára jogosítottakat, sem a dézsmakötelezetteket. Ezt nagyon lehetne hasonlítani ahhoz, midőn valaki nagy betegségen megy keresztül, midőn azt már a guta ugy félig-meddig megütötte. Ugy hiszem, logikus az, ha azon ember rendezi dolgait, és ezen ponttól fogva azon igyekszik, hogy örököseinek vagyonát rendben hagyja hátra. Én nagyon sok hasonlatosságot látok e közt és a közt, a mi most foglalja el figyelmünket. 1848-ban már nem csak az, hogy kérdésbe volt téve a dézsmaváltság, hanem a váltságra nézve valósággal országgyűlési határozat is hozatott. Ha azok, a kiket ez illetett, I szabad egyezkedés utján megállapítottak egy vagy más helyen bizonyos váltságdíj árakat. én azt gondolom, a képviselőház akkor nem tesz mást. mint kötelességét teljesiti, hogy a hol a szőló'dézsma még most is szedetik, ott zsinórmértékül azon szerződéseket veszi, melyek a felek közt szabad egyezés utján létesíttettek, és azon árakat szabja meg vagy pedig a becsünél is tekintetbe veszi azon árakat, melyek szabad egyezkedés utján létesíttettek. Ezek indokaim azon módositványra nézve, melyet következőkben van szerencsém felolvasni. (Olvassa:) „A váltságdíj a 3-dik szakasz rendelete szerint megállapitott évi átlagának 5 százalékkal számitott tőkéje képezi, kivonva abból a beszedési és kezelési költségek fejében egy hatod részt. „A váltság-tőke oly helyeken, hol a megváltás egy részben már ezelőtt történt, a jelenleg még meg nem váltott szőlőket illetőleg a többiekre a felek által szabad egyezkedés utján megállapitott mennyiségre leszállítandó; ott ped'g, hol helyben magán megváltás eddig nem jött létre, a váltságdíj meghatározásánál a legközelebbi vidéken a felek által kötött magán szerződésekben megállapitott ár is figyelembe vétessék." PaiSS Andor jegyző (olvassa Nyáry Pál módositványát.) Lónyay Gábor: Miután a felolvasott két első módositvány minden esetre az egész kérdésnek sarkpontját képezi; azt tartom, mielőtt a harmadiknak tárgyalására mennénk át, előbb azokat kell eldöntenünk. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ennek indokolására felszólaljak. Elő van már adva és indokolni megkísértette képviselőtársam Vecsey és Zsedényi is a Hegyaljának kivételes állását. Ehhez részemről még csak egyet adok, a mit ők nem hoztak fel: hogy t. i. az országos törvényen kivül és az országos pártfogáson kivül a Hegyalja igen nagy részben a megyei municipium pártolásában is részesült, ami most már nagy részben, sőt csaknem egészen megszűnt. Hogy többet ne mondjak, pl. azon szabadalomban részesült a Hegyalja, hogy megyei statútum következtében, melyet az országos kormány is föntartott, a Hegyaljára sem szőlőt, sem bort, sem mustot nem volt szabad bevinni. (Gyönyörű állapot!) Ez igy volt, s ezt nem azért hoztam fel, hogy igy maradjon, hanem annak indokolására, hogy a Hegyalja az ország és megye pártfogásában s bizonyos kiváltságos állásban volt mindig. Tudom, hogy ennek vége van; hanem engem mégis biztat azon remény, hogy a kik ezen kivételes állását a Hegyaljának nem ismerik, az itteni előadásokból mégis némi felvilágosítást s tanulságot meríthetnek.