Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

ÉS. (Szeptember 29. 1868). 42 CCXC. OKSZÁGOS ÜL Az első kérdés az, vajon bir-e az állam azon joggal, hogy ott, hol magasabb czélok elérése gátoltatik a tulajdon bizonyos módozata használata által, az állam beavatkozhassak ? s gyakorolhatja-e e jogot vagy nem ? Ezt nem kell mutogatni, mert nem csak más előhaladottabb nemzetek törvényhozása, hanem a mi törvényhozásunk szerint is, a kisajátítás fölött intézkedni az államnak a tőrvényhozás utján joga van. Á második kérdés az, mi az elsőből következik, ha t. i. a törvényhozásnak megvan ezen joga, a kisajátítás mi módon történjék ? A felelet erre ismét olyan, mit mindenki szájából hallhatni: t. i. kármentesítés mellett. A harmadik kérdés e! örvényjavaslatra vonatkozólag az, hogy a szőlőket illetőleg ez esetfenforog-e vagy nem ? Az én véleményem szerint ez eset forog fen. Ez nem uj kérdés, ez már 20 éves kérdés Magyarországban. 1848-ban a képviseleti utón alkotott törvényhozás e tárgyat nem csak felvette tanácskozási sorába, hanem iránta már határozott is; de ebből törvény az előttünk tudva levő okok miatt nem válhatott. Az 1848-iki törvényhozás a fölött vitatkozott, vajon a megváltás alapjául a föld vétessék-e vagy a jövedelem? és én megvallom, hogy 1848-banazok közé tartoztam, kik a földet kivánták alapul fölvenni; de bevallom azt is, hogy véleményem megváltozott. Én 1848 óta igen sokat felejtettem és igen sokat tanultam, és ezt nem szégyenlem bevallani. (Hdyeslés.) Én a dézsma alá kiosztott földeknek a tulaj donosok által mások birtokába vagy használatába bocsátását ugy képzelem magamnak, mint midőn valaki az iparosnak nyers anyagot egészen durva állapotban ad át és megegyezik abban, hogy munka és tőke hozzájárulatával az ipar által abból veendő haszonnak vagy jövedelemnek bizonyos része ille? se őt. Én átalában a földészetet iparnak tartom és legkitűnőbb iparnak a szőlőmivelést: mert ha tekintetbe veszszük azon földet, melyben a szőlő ültettetik és látjuk azt, hogy a munka által abból, a magában talán terméketlen földből, mily jövedelem keletkezik, meg fogunk győződni arról, hogy itt a legfőbb tenyésző az ipar. mely működik az emberi szorgalom, az emberi munka által. A kérdés

1 már most — ha ez igy áll és ha én nem tévedek — az: ha a magasabb közgazdasági és magán gazdasági szempontból is a felvilágosodás utján valamely állam odajut, hogy belátja azt, hogy a szőlőipar a lehető legmagasabb tökélyre vive, mily kincs egy nemzetre nézve, ha, mondom, ezt belátja; de azt is kénytelen belátni, hogy a századok sötétségében nem levén e részben tiszták a fogalmak, a szőlőiparnak akadályai vannak, és egyik akadálynak látja azt, hogy ha például a munkás a maga feltétlen működésében akadályoztatik; ha, mondom, ezt belátja és ugy intézkedik, hogy az egyik szerződő fél, ki századok előtt ugy egyezett meg, hogy a haszonnak egy része őt illesse, tökéletesen kárpótoltassék: az nem mondhatja magát károsodottnak. Ha az állam igy intézkedik, nem tesz egyebet, mint kisajátítást. Az én véleményem szerint itt kisajátítás kérdése forogván íen, nem szükséges sem azon kérdést fejtegetni, hogy a föld, sem azt, hogy a jövedelem vétessék-e alapul ? hanem a lényeg az, hogy a haszon aequivalensétől, melyet eddig természetben húzott, a föld tulajdonosát megfosztani nem szabad. Ez levén, nézetem szerint, a kérdés lényege, igen

1 könnyen eligazodhatunk a részletekre nézve. A miket t. barátom Lónyay Grábor előhozott, nézetem szerint olyanok, a mikben én kezet vele nem foghatok. Hajói értettem, ő azt mondta, hogy már az 1848 ki törvények rendelkeztek a szőlőkről is. Nem akarok hosszas vitatkozásba bocsátkozni, különben is azok közé tartozom, a kik mindig elsőséget adnak a gyakorlati érveknek. Azt gondolom, ha visszaemlékeztetem t. barátomat arra, hogy mi történt 1848-ban a már képviseleti utón alakított törvényhozásban: meg fog nyugodni, és hiszem, egy véleményben leend velem arra nézve, hogy a törvénynek csak egy hiteles magyarázója van, t. i. a törvényhozás. Az 1848-iki törvényhozás pedig ugy magyarázta azt, hogy tévedésben vannak azok, a kik azt hiszik, hogy az 1848-iki, tisztán esak úrbéri földekről rendelkező törvény már a szőlőkről is rendelkezett: mert ha azon értelemben lett volna, a 1848-iki későbbi törvényhozás bizonyosan Deák Ferencz akkori igazságügyminiszternek előterjesztését nem tárgyalta volna, és pedig tárgyalta szept. 20-án és határozott is benne. Azt hiszem, ez tökéletesen elengedő ok arra, hogy ez vitatkozás tárgya most a házban ne legyen, mert kétségtelen, hogy már a legközelebbi 1848-diki törvényhozás sem volt azon véleményben, melyben t. barátom Lónyay Gábor van, sem pedig abban, melyben t. barátom Halász Boldizsár lenni látszik. A második kérdés, melyet támasztottak, az: vajon az állam által kármentesittessenek-e a földtulajdonosok, vagy pedig az illető szőlőhasználók, vagy birtokosok által? Igaz. hogy azl848-ki törvényhozás azt fogadta el, hogy az állam által kármentesittessenek; de miután ezt elhatározta átalánosságban, ugyané határozatát a kivételek által lerontotta. Bátor leszek felolvasni, mit határozott az 1848-iki törvényhozás: „Atörvényjavaslat 3-dik pontjára nézve a szőlődézsmának ki által leendő megváltására nézve kitűzvén az elnök azon kérdést, vajon a mentesitést magok a szőlőbirtokosok vagy az állam fizesse-e? 172 szavazat-