Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-290
CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1863.) 43 tal 82 ellen, 129 nem levén jelen, határoztatott, hogy a kármentesítés az állam által történjék. Ezután átmtnt a ház azon kérdésre, valamennyi szőlőket tekintet nélkül úrra, szegényre, gazdagra, az állam váltsa-e meg, vagy arra nézve bizonyos kategóriák állittassanak-e fel? A többség kategóriákat kivánt megállapittatni. Ezen kategóriák közül mellőzvén azt, mely az állam általi kármentesítésben csak az egy nyolczad telkeseket vagy a szőlőt saját kezeikkel mivelőket kívánta részeltetni, a többség 130 szavazattal 110 ellen azt fogadta el, hogy az állam csak azokért fizessen kárpótlást, a kik V* telket bírnak, s a kik többet bírnak, önmagokat köteleztessenek megváltani". Távol legyen tőlem, hogy az 1848-ki törvényhozás felfogását bíráljam ; azt gondolom azonban, hogy mindamellett is fel vagyok jogosítva kimondani, hogy az ilyen megváltás, mint a milyet az 1848-ki törvény vagyis országgyűlési határozat kimondott, azon határozatok közé számitható, melyeket most senki, a ki kissé gondolkozik, el nem fogadhat. Mert ezt teljes lehetetlenség végrehajtani, miután annyi a kivétel, annyi az önkény, mely a kivételekre befolyhat, hogy azt meghatározni, ki úr és ki nem úr, ki szegény és ki szegényebb, és még azt is, hogy valaki maga kezével miveli-e a szőlőt, tehát maga iparos, és így olyan, a kinek alamizsnára van szüksége, ezek, mondom, mind oly fogaim ,k a jeltn időben, hogy nem hiszem, miszerint ezen fogalmakat jelenleg valaki pártolná. Én ennélfogva kimondom, hogy sem Halász Boldizsár, sem Lónyay Gábor barátomat nem pártolhatván, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a törvényjavaslatot, fentartván magamnak a részletekre nézve lehető észrevételeimet előadni. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. képviselőház! Azok után, a miket Nyáry Pál képviselő úr elmondott, nekem kevés mondani valóm marad hátra. Arra nézve, hogy a szőlődézsma, ezen természetbeli szolgálmány, az egész országban megszüntessék, ugy látszik, az egész ház egy véleményben van. Ezt hatalmas politikai és közgazdasági okok követelik a nemzettől. Kérdés csak arra nézve merül fel, vajon a megváltás országos alapból történjék-e, vagy pedig magok a váltságkötelezettek eszközöljék-e azt ? A kormány az utóbbi módot hozta javaslatba. Hogy a kormány nem inditványozta az első módot, azt két okból tette: először, mert lehetetlenné tette volna a megváltást; másodszor, mert ezt nem tartotta igazságosnak. Ha komolyan akarjuk, hogy a szőlődézsma, ezen régi hűbéri szolgálmány megszüntessék, akkor nem lehet szóba hoznunk, hogy a megváltást az ország eszközölje: mert a ki pénzviszonyainkat ismeri, az tudni fogja, hogy ez oly feltétel, melyet az ország jelen viszonyai között nem volna képes teljesíteni; és igy a megváltás ama módja nem nyújtana mást sem a népnek, sem a tulajdonosnak, mint puszta ilíusiót, mert utójára is vagy a nép adójából kellene azt behajtani, vagy pedig a földesúrnak kellene kárpótlás nélkül maradnia. De nem is tartanám ezt morális eljárásnak, sem pedig igazságosnak, t. képviselőház : mert nem vallom azon nézetet, melyet t. képviselőtársunk, Lónyay Gábor előadott, mintha a szőlőszolgálmányok úrbéri természetűek volnának Igen is, vannak szőlők, melyek az úrbéri telkek constitutivumát képezik, a melyek az úrbéri telkek állományához tartoznak; de ezek az országos megváltásban, melyet a földesurak az országos alapból kaptak, már benfoglaltatnak; ellenben minden más szőlő nem úrbéri szőlőnek tekintendő. Azt mondja t. képviselőtársunk, hogy ezek több helyen a közlegelőből és az erdőből szakittattak ki. Megengedem; de méltóztassék megbocsátani, a közlegelők nem voltak a jobbágyok tulajdona, hanem voltak a földesúr tulajdona. Az 1836-diki törvények meghatározták, hogy a közlegelőből és az erdőkből a jobbágyokat mi illeti; mind az, a mi azon tul van, a földesurak tulajdonát képezi. Nem tartozom azok közé, kik a nép jogait csorbítani akarnák, hanem azt, hogy alamizsnakenyérrel lássuk el a népet, nem fogadnám el a nép nevében soha. A magyar nép oly józan és becsületes, hogy bizonyára meg fogja becsülni a szabad földet és a szabad tulajdont, sőt arra sokkal nagyobb súlyt fog helyezni, ha saját verejtéke árán szerzi meg, mintha ezt neki mint éhes lazaróninak ajándékul vetnők oda. Áttérek a második kérdésre, vajon a föld értéke vétessék-e alapul, vagy az évenkinti jövedelem ? A kormány igen tüzetesen, lelkiismeretesen, és sokat gondolkozott e tárgyról, s elvégre azon meggyőződésre jutott, hogy ha minden irányban igazságos akar lenni, más alapot, más kulcsot elfogadnia nem lehet, mint az általa ajánlottat. Ha a föld értékét fogadnók el, sok helyen igazságtalanok lennénk a föld tulajdonosa, sok helyen pedig igazságtalanok lennénk a váltságkötelezettek irányában. Vannak, t. ház, helyek, hol a föld értéke és a szőlő értéke közötti különbözet roppant nagy. Ha tehát a föld értékét fogadnók el alapul, akkor a földes úr alig kapna valamit, és a váltságkötelezett a szőlőt ajándékban nyerné. Ellenben vannak megfordítva helyek, hol a szőlő alig ér többet a földnél, s ha itt a föld értékét veszszük alapul: 6*
