Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-290
CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) 41 magam véleményét fogom elmondani; de azt hiszem hogy más részről kötelességem a tokaj-hegyaljai szőlők birtokosainak kívánságát és reménységét itten szóba hozni: mert az ország összes borvidékének lakosai már rég hangoztatják azon kívánságukat és reményöket, hogy a szó'lődézsma az ország által váltassák meg. Azt hiszem hát, hogy helyén van e kérdéö most, és ha nincs is remény hozzá, hogy az meg fog történni, de legalább hiszem, hogy pártolásra találand. Még is e reményben bátor vagyok ezt előhozni azért is, mert az illetőknek megnyugtatására helyesnek és czélszerünek gondolom, hogy kimondassák, hogy az ő kívánságuk és reménységök alaptalan és nem jogosult, és végre, ha az lehetetlen is az ország jelen körülményei közt, mert ha azt ki nem mondjuk, a megnyugtatás azokra nézve, akiketillet, másunnan nem érkezhetik, hanem csak az ország törvényhozása által, En részemről azt hiszem, t. képviselőház, hogy e kivánat először igazságos, másodszor jogosult is: mert az illetők az 1848 : IX. t. czikkbe vetették reménységöket és kívánságukat, mely szól: „az úrbéres azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálmányok, robot és dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről;" tehát a szó'lődézsma és az azt pótló fizetésekről is (Elénk ellenmondás) és a földesuraknak az állam által leendő kármentesítéséről szól. A dézsmás szőló'k birtokosai tehát reményiették, hogy a mit az absolut kormány a múlt időben elmulasztott, azt az alkotmányos magyar kormány és törvényhozás helyre fogja pótolni, és teljesitendi az 1848-ban tett ígéretet. Azt hiszem tehát, hogy a kivánat igazságos volt, és másodszor jogosult volt. A szőlőben — nem lehet tagadni, t. ház! — nagy nemzeti kincs fekszik, azért a szölömivelést elősegíteni és jövőjét előmozdítani a törvényhozásnak kötelessége. Én azt hiszem tehát, már csak ennélfogva is, de különben a jogosultságnál fogva is, különbséget és kivételt kell tennünk a szőlőkre nézve, mivel ezekben nagy országos kincs fekszik és a nemzet gazdagodásának igen hatalmas tényezője rejlik. De indokolja ezen kivételt, szerintem, az is, hogy a szőlődézsma kétségen kivül úrbéri természetű adózás : (Ellenmondás. Nem áll!) mert erről százados törvények rendelkeznek, mint például, hogy csak a legrégiebbeket említsem, az 1492: XLVIL, 1498: XL., és az 1529-iki törvények, melyekben mindenütt ki van mondva, hogy kilenczedet tartoznak adni a sxőlőt használók a földesuraknak. Tehát ez is okadatolja a szőlődézsma kivételes voltát és kétségtelen úrbéri természetéi (Ellenmondás. Halljuk! Elnök csenget.) A szőlődézsma megváltására nézve a kivételt indokoltnak mondom, mivel ezen dézsmáról számos törvények rendelkeznek, KÉPVH. NAPLÓ. 1 86 6 / g . X. tehát az kétségtelenül úrbéri természetű ; míg ezt a majorsági u. n. zsellértelkekről, telepitvén yesekről, irtásokról nem lehet mondani, mert ezekszerződésszerüek, szerződésből keletkeztek és nem úrbéri viszonyokból, és ezekről a törvény nem rendelkezett, csak most fog rendelkezni. És ezzel, véleményem szerint, eléggé van indokolva jogosultsága annak, hogy a szőlődézsma megváltására nézve kivételesen járjunk el. Még többet mondok. Ezen dézsmás szőlők, mint tudjuk, közös legelők-, közös erdőkből voltak kihasitva, és igy dézsmás szőlőkké alkotva, migaz általam emiitett úrbéri természetű földek nem ennek köszönik eredetűket, mert azok allodialis, sőt puszta birtokokul voltak adva. Ki nem látja itt a nagy különbséget a kettő közt ? Én legalább látom : tehát a kivételt, t. i. az országos megváltást erre nézve indokoltnak tartom. Végre még csak ezt teszem hozzá, hogy a megváltás keresztülvitele, véleményem szerint, sokkal könnyebben és megnyugtatóbban történhetik, ha országos megváltás lépett volna közbe; mert most, midőn egy részről a földesúr, más részről a váltságkötelezett közt forog a kiegyenlítés és a dolog felvilágosítása és elintézése, az bizonyosan súrlódásokat, ellenségeskedéseket és nyugtalanságot fog okozni; holott, ha a megváltást az ország- eszközölte volna, mindegyik fél megnyugodott volna, mert az ország rendelkezéseiben megnyugszik az is, ki talán némi csorbát szenvedett képzelt jogaiban és javadalmaiban. Hiszem, t. ház! hogy felszólalásom mindenesetre indokolt, és hogy legalább az illetők megnyugtatására ki kell mondanunk, mit különben előre bocsátani bátorkodám: hogy ezen kivánat és remény vagy nem helyes, nem alapos ; vagy ha az, mondja ki az országgyűlés az ő megnyugtatásukra, hogy ámbár a kérelem igazolt, az ország körülményei annak teljesítését nem engedik. Ebben az esetben megnyugvást fognánk találni ; de hallgatással mellőznie a törvényhozásnak ez ügyet akkor, midőn az legelőször jön szóba: ezt sem politikusnak, sem igazságosnak, sem helyes és tanácsosnak részemről el nem ismerem; hanem szükségesnek tartom, hogy e kérdés fölött e most jelölt módon nyilatkozzék a törvényhozás. Nyáry Pál: T. ház! Megbocsásson nekem Halász Boldizsár t. barátom, hogy őt azon utón, melyet választott, nem követhetem. Nem követhetem pedig azért, mert mind az, mit előhozott, véleményem szerint nem az átalános, hanem a részletes tárgyaláshoz tartozik. Nézetem szerint az átalános tárgyalásnál három elvi kérdés merülhet fel e tárgyban; de mind a három kérdés olyan, melyre nézve nem hiszem, hogy e házban nézetkülönbség lehessen. 6
