Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-289
CCLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 28. 1868.) 35 csatlakozom azokhoz, kik en Hoc elfogadják az imént fölolvasott egyezményi javaslatot; méltóztassanak azonban megengedni, minthogy első sorban ugyan mindnyájan országos képviselők, de másod sorban egyúttal illető kerületeink és illető megyéink képviselői is vagyunk, hogy a 66. szakaszra vonatkozólag — tisztán csak azért, hogy a naplóban ezen felszólalásnak nyoma legyen — némi megjegyzést tehessek. (Halijuk!) A 66. szakasz 8-ik pontja elősorolja mindazon területeket, melyek ezentúl Horvát, Sziavon- és Dalmátországok területéhez tartó zóknak ismertetnek, és ezek közt a 8-dik pont alatt a varasd-szentgyörgyi határőri ezredet. Én részemről különösen üdvözlöm a törvényjavaslat e'pen azon intentióját, hogy a határezredek idővel föloszlassanak és a jogegyenlőség elve ott is életbe lépjen ; de minthogy Somogy megye a régi időkben két területre nézve, mely a varasd-szentgyörgyi határezrednek tettleg birtokában van , úgymint Eépás és Kéthely területekre nézve az országgyűléshez felterjesztéseket intézett, és ezen felterjesztéseket, illetőleg gravameneket az országgyűlések pártolták is, a mintáz 1751: XIII., 1791: LXIIL, 1802: XXYil. t. czikkektanúsítják:csak azon kijelentésemet, hogy eme rendelkezés által a jövőnek ne praejudiealtassék, méltóztassanak szíves tudomásul venm. (Helyeslés.) Deák FerenCZ : Azt gondolom, e kiegyezési javaslat a határbeli kérdéseknek nem praejudicál. Ha azon két terület, Eépás és Kéthely csakugyan Somogy megyét illeti, mint ezt az országgyűlés ismételve kimondotta, majd, midőn azon ezred föloszlatik, az, a mi Somogy megyét illeti, Somogy megyévé lesz, a mi pedig Körös vármegyét illeti, Horvátországnál marad. Hanem helyesnek tartom igenis, hogy a képviselő úr ezen megjegyzésének a jegyzőkönyvben is nyoma legyen ; és részemről azt kívánnám, mondjuk ki a jegyzőkönyvben, hogy ezen egyesség a netalán előfordulható határbeli kérdéseknek ne praejudicálhasson. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak elfogadni az országos bizottság által előterjesztett javaslatot ? (Elfogadjuk !) RadíCS ÁkOS : Bocsánatot kérek, én a'fiumei kérdésre nézve csak akkor óhajtok felszólalni, h: a t. ház a Horvátországgal való kiegyezést elfogadta, mert nézetem szerint a fiumei kérdésnek semmi közössége nincs Horvátországgal. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak tehát az országos bizottság véleményét elfogadni azon két észrevétellel, melyek egyikét Várady Gábor képviselő úr Fiúméra vonatkozólag, másikát Zichy Antal úr a varasd-szentgyörgyi határőrezred azon területére vonatkozólag tette, mely a Dráván innen és Somogy megyéhez tartozik, ha tehát ezen ezred feloszlik e terület Magyarországhoz visszakeblezendő ? (Elfogadjuk !) Most Várady képviselő úr indítványa fog felolvastatni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Várady Gábor indítványai. Atalános felkiáltás : Elfogadjuk /) Elnök : A ház átalánosságban elfogadja, valamint Deák Ferencz képviselő úr azon indítványát is, hogy ezen egyesség a határbeli kérdésekre nézve nem praejudicálhat. Deák FerenCZ : Ez csak a jegyzőkönyvben emlittetik meg. Elnök : Természetesen csak a jegyzőkönyvbe jő. A t. ház tehát az országos küldöttség által előterjesztett egyezményt elfogadta. RádicS Ákos : Tisztelt ház! ügy az egyes állampolgárok, mint egyes városok avagy kerületek az által bizonyítják be leginkább hazafiúi érzületöket, ha külön érdekeiket, midőn ezt főleg a politikai ildomosság kívánja, mindenkor készséggel alá tudják rendelni a haza közérdekeinek. E szempontból kiindulva, Fiume nem akarhatott akadályokat gördíteni a Magyar- és Horvátország között fenforgó közjogi differentiák megoldása elé ; holott, méltóztassanak meggyőződve lenni, miszerint Fiume a római uralom idejétől kezdve, ide értve a népvándorlás, az Árpád- és vegyes királyi házak uralkodásának korszakát, a velenczei, franczia, angol, osztrák foglalás időszakát is, soha oly abnormis elviselhetlen helyzetben nem volt, mint jelenleg van. (Igaz !) Fiume tehát az által, hogy ekkorig fel nem szólalt, csak azt akarta bebizonyítani, hogy hazafiúi érzületénél fogva meg tud hajolni az ország politikájának cardinalis elvei előtt. Igaz, hogy Fiúménak ezen valóban végtelen hosszú ideig tartó terhes helyzetét nagy mértékben enyhítette az országgyűlés múlt évi april 9-én hozott határozata, mely által a képviselőház a kiküldött országos bizottságnak Fiúméra vonatkozó nyilatkozatát teljesen magáénak ismerte. E nyilatkozatban világosan kimondatik: „Mindezeknél és azon határozott utasításnál fogva, melyet nekünk a magyar országgyűlés adott, újra kijelentjük, hogy Fiumét illetőleg Magyarország közvetlen területének 1848. előtti állapotát kívánjuk jövendőre is fentartani és helyreállítani, s annak Magyarországtól a belviszályok idején fegyveres erővel véghez vitt elszakitását jogosnak el nem ismerhetjük/' Most, miután a Magyar- és Horvátország körött fenforgó közjogi nehézségek kiegyenlitvék, a mennyiben a kiküldött országos bizottságok közt
