Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-289
36 CCLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 28. 1868.) létre jött egyezményt ugy a horvát tartománygyűlés, mint szintén saját képviselőházunk en bloc elfogadta: ennélfogva nem merülhet fel többé semmiféle akadály, mely Fiúménak Magyarországba leendő közvetlen visszakebelezését hátráltatná. Itt csak is a szentesitett alaptörvények végrehajtásáról, az absolut hatalomnak 1850. april 7-én kiadott egyoldalú, törvénybeütköző rendeletének megszüntetésérő!, az ország integritásának helyreállításáról van szó. Várady Gábor t. képviselőtársam előadott jogförténelmi fejtegetéseiben eléggé körvonalozta a Magyarország és Fiume közt fenálló közvetlen közjogi kapocs alapjait; nem fogok tehát ismétlésekbe bocsátkozni, egyszerűen csak Fiume városa és kerületének Magyarországba leendő közvetlen bekebelezésére vonatkozó indítványomat fogom előterjeszteni, azon kérelemmel, hogy ehhez a t. képviselőház hozzájárulván, határozattá emelje. (Olvassa :) „Határozati javaslat Fiume városa és kerületének Magyarországba leendő tényleges és teljes visszakebelezése iránt. „Miután Fiume városa és kerülete, mint önálló államterület 1725. nov. 29-én külön fogadta el és irta alá a pragmatica sanctiót; századokon át élvezett számos kiváltságainál s Ferdinánd által 1730-ban megerősített statútumainál fogva az önkormányzat minden ágaiban külön területére nézve törvényesen kötelező szabályokat alkotott; minden egyes fejedelemnek, trónra léptekor, mint önálló államterület külön mutatta be alattvalói hódolatát; kereskedelmi érdekeinek védelme és előmozdítása czéljábol, saját kapitányi tanácsa által kinevezett, és diplomatiai utón az illető külhatalmak részéről megerősített külön konzulokat tartott; közel háromszáz éven át semmi egyéb ország és tartón ányba be nem kebelezett külön államterületet képezett; szóval századokon át szakadatlanul a legszélesebb autonómiának minden kellékeivel bírt; és így kétségen kívül fel volt jogosítva arra, hogy saját külön területét illetőleg, önsorsa felett, államjogi viszonyainak mikénti átalakítása iránt szabadon, a a korona hozzájárulása esetében egyszersmind jogérvényesen is intézkedhessek; „az 1779. april 23-án kiadott Mária Teréziaféle diploma, a fiumei külön államterület kívánsága, sőt egyenes kérelmére jött létre, mely az 1776. és 1777-ik évi egyoldalú és így törvénytelen rendeletek alapján eszközölt szervezési kísérleteket megsemmisitette; „ugyancsak Fiúménak 1807. szept. 24-én költ kérelme s az országos rendeknek hozzájárulása folytán, jött létre az 1807. IV-ik törvényezikk, mely Fiume városát és kerületét közvetlenül Magyarországba kebelezvén, Magyarországnak és igy egyszersmind Fiúménak is, mint Magyarország közvetlen kiegészitő részének oly n alaptörvényét képezi, melynek fentartására a fejedelem megkoronáztatása alkalmával ünnepélyesen megesküdött; „az absolut hatalomnak 1850. april 7-én kibocsátott és tényleg érvényesített rendelete a birtoklási jognak ép oly kevéssé szolgálhat alapul, mint nem szolgált azon törvénybe ütköző tényleges állapot, mely a fiumei szabad tengerparti kerületre nézve 1813-tól 1822 július l-ig, szintén az absolut hatalom egyoldalú intézkedése folytán, fentartatott : „a képviselőház tehát, ragaszkodván ezúttal is az Országgyűlés m. évi april 9-én hozott határozatához, helyeselvén egyszersmind a f. évi márczius 30-kán ujonan kiküldött országos bizottság teljesen eorrect eljárását : ezen említett, közjogi tekintetben minden részre kötelező alaptörvény értelme szerint felszólítja a minisztériumot : tegye meg a kellő lépéseket és eszközölje ki ő felségénél, hogy az absolut hatalom által 1850-ik évi april 7-én kiadott egyoldalú és igy törvénybe ütköző rendelet felfüggesztésével, az 1848-ik évi aug. 31-ikén önhatalmúlag és igy törvényellenes utón feloszlatott magyar gubernium helyreállításával stb. Fiume városának és kerületének — melv a már idézett alaptörvény világos szavai szerint jogilag Magyarország közvetlen kiegészitő részét képezi — Magyarországba leendő tényleges és teljes visszakeblezését annyival is inkább haladék nélkül elrendelni méltóztatnék, miután az 1867-ik évi törvények sem az 1807., sem az 1848-iki törvényeknek Fiúméra vonatkozó czikkeit meg nem változtatták és meg nem változtathatták." Deák Ferencz: Ugy hiszem, Várady Gábor képviselőtársunk indítványát elfogadottnak tekinthetem. Várady képviselő úr indítványában a jelentés többi pontjára is kiterjeszkedett, melyeket a ház, azt hiszem, szintén el fog fogadni. Csak ahhoz kívánok tehát szólni, hogy ezt a határozatban oly módon mondjuk ki, hogy a ház elfogadja a küldöttség jelentésében foglaltakat Dalmátiára és a határőrség feloszlatására vonatkozólag — mert ezekről szólanak a pontok — különösen azon határőrvidékekre nézve, melyek mintegy be vannak ékelve a polgári Horvátországba, és fölszólítja a minisztériumot, hogy ezen jogos kívánalmakat, melyeket az országgyűlés már ismételve külön is fölterjesztett ő fölségének, sikeresen érvényesíteni igyekezzék. Horvátországnak továbbá egy kívánalma van, mely felett ugyan positive addig nem intézkedhetünk, mig ez egyesség életbe léptetve nem lesz, de melyet előmozdíthatunk. Azt mondják ugyanis, hogy a múlt évben ezer emberrel többet
