Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-320

384 CCOXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 21. 1868.) Elnök: A ház többsége e pontot elfogadja. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 142dik szakaszt.) Schvarcz Gyula : Kötelességemnek tartom, ámbár az idő nagyon rövid, néhány szóval felszólalni, mert arról van szó, hogy segítve legyen a tanító^ személyzet anyagi helyzetén. Én azon összegeket, melyek a törvényjavaslatban megszabvák, nagyon csekélyeknek tartöm arra nézve, hogy segitve legyen az ügyön. Az elemi népiskola rendes tanítóinak 300 frt, illetőleg a segédtanítóknak 200 frt fizetés igen kevés, nézetem szerint annyival inkább, mert a következő 143-dik szakaszban az mondatik, hogy a viszonyokhoz mérve, ha czélszerünek mutatkozik, ama fizetés egy részének termesztményekben volt eszközlése is megengedtetik. Jelenleg mindenki felj*ajdul községi elemi tanitóink szegénysége felett. Részemről, s hiteles statistikára támaszkodom, midőn azt állitom, hogy Beregmegyében , mely legszegényebb ellátású megyénk közé tartozik, szintén beszámítva a terményben' fizetést, holmi fát, csirkét, stb. már is körülbelül 300, nevezetesen 231 frtra megy az átlag; és íme mindenki feljajdul Beregmegye tanítóinak nyomora fölött. Ha valaki ez adatok fölött kétkedik, bátor vagyok a kassai kereskedelmi és iparkamara által hivatalosan gyűjtött ez adatokat bárkinek is bemutatni. Ha tehát a 232 frtnyi átlag már nyomort involvál, azt hiszem, hogy 300 írt nem segit, kivált, ha meg lesz engedve, hogy termesztményekben szolgáltathassék ki legalább egy része. A legnyomósabb ellenvetés, melyet itt felhozni lehet, szintén a takarékosság szempontja, vagy pedig, igen t. cultusminiszter űr előadása folytán, azon elv lenne, mely szerint ne a jövőre, hanem a jelenre alkossunk törvényeket. Én magát ez elvet elméletileg elfogadom ; de nem fogadhatom el alkalmazva a gyakorlatra azért, mert az 1869diki államköltségvetés előirányzata már megszavaz va van, az tehát nem jelen már, hanem múlt, ha a jelennek törvényt alkotva, magasabbra emelnők is a tanítók fizetését. (Jobbról: Zaj. Eláll!) Annál hamarabb el fogom végezhetni, ha a ház többsége is megtisztel kegyes figyelmével. Az 1869-diki költségvetési előirányzat már meg van szabva, az tehát nem a jelenre, hanem a múltra vonatkozik, s ha a jelennek törvényt alkotva, magasabbra emeljük is a tanítók fizetését, az nem lesz szabályozva az 1869-diki költségvetés által, az 1870. és 1871. és további költségvetéseinkben pedig máskép oszthatjuk be kiadásainkat. Erre azt fogják mondani, hogy akkor sem lesz több kilátás, (Nagy zaj. Elnök csenget. Eláll!) kilátás arra, hogy többel segélyezhessük a tanitókat, mint 1869-ben. De itt bátor vagyok közoktatási miniszterünk szavaira hivatkozni. O ugyan is azt mondta, hogy ne ámítsuk magunkat azzal, hogy többet tehetünk, mint a mennyi a törvényjavaslat által kilátásba helyezve van. Bátor vagyok erre utalva azt felhozni, hogy ha mind az, a mi a törvényjavaslatban kilátásba helyeztetik, névleg — hogy ha minden oly községekben népiskola lenne felállítandó az állam erején, melyek nem képesek magok erejével iskolát állitani, hogy ha mondom, mind ez az állam által csakugyan fedezendő volna, akkor erre sem lesz elégséges sem az 18b9-iki. már megszavazott, sem pedig valószínűleg az 1870 — 71-diki költségvetés sem. De az állam kötelezi magát oly községekben, a melyek kimutatják, hogy nem képesek ezt tenni a magok erejéből, iskolát állitani. Ennélfogva, miután a legnyomósabb ellenérv módositványom ellenében az, hogy ne ámítsuk magunkat többel, hanem alkossunk a jelenre törvényt, miután ez megdől az által, hogy a mi jelennek neveztetik itt, az már a múlthoz tartozik, a jövőre nézve pedig szabadon intézkedhetünk: ennélfogva tekintetbe véve (Zaj. Eláll l) azt is, hogy imént a tankerületek kérdése tárgyaltatván, a ház többsége koránsem mutatkozott oly scrupulosusnak a szab. kir. városok s egyéb városokban felállítandó tankerületek, s azok tisztségeinek pénzbeli fedezésére nézve: bátor vagyok egy módositványt beadni. (Zaj.) S midó'nezt teszem, egyúttal, nehogy következetlenséggel vádoltassam, bátor vagyok kijelenteni, hogy az előbbi szavazásnál félreértésből álltam csak fel, s nem a szerkezet mellett, hanem ellene akartam szavazni. (Derültség. Zaj.) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Schvarcz Gyula módositványát): ,,a) Az elemi népiskolai rendes tanítóé 400 frt készpénzben; b) az elemi népiskolai segédtanítóé 300 frt k. p.; c) a felső népiskolai tanitóé 800 frt k. p.; d) a felső népiskolai segédtanítóé 4C0 frt k. p.; e) a polgár iskolai rendes tanitóé nagyobb városokban 1200 frt k. p.; f) a polgári iskolai segédtanítóé nagyobb városokban 600 frt k. p.; kisebb helyeken 500 frt k. p. Tisza Kálmán: Tisztelt ház ! Magára a tisztelt képviselő úv által beadott módositványra legelsőbben is azt jegyzem csak meg, hogy én igen logicusnak s helyesnek látnám az ő eljárását, ha egyúttal egy indítványt adott volna be mellette, a mely szerint az ország adója 20 percenttel felébb emeltessék; (ügy van!) mert akkor meglenne a kivihetó'ség. (Helyeslés) S nem dönti ezt meg az sem, hogy az mondotta, hogy ezt nem az állam pénztára fizeti, hanem a községé ; mert utoljára is a községbeli lakosok, akár községi adó czime alatt fizessék, akár pedig államadó czimén, ez az 'ó zsebök-