Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-320
CCCXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 21. 1868.) 385 re nézve tökéletesen mindegy. Miután pedig ilyen indítványt nem adott be, azt hiszem, hogy tisztán olyat követel, s olyat kivan, a mi lehetetlen, s részemről kénytelen vagyok megjegyezni, hogy bár mennyire óhajtsam épen ugy, mint bár ki más e házban, a néptanítók helyzetének javitását — mégis azt tartom, hogy ezen. mindenesetre igen szent s nemes czél szempontjából is soha sem szabad elfelednünk azok érdekeit, a kikért utoljára is a néptanítók vannak: azaz magának a népnek érdekét, (Helyeslés) s ezen népét — mely , hogy adóval terhelve eléggé van — mindannyian annyit emlegetjük, nem szabad azért, hogy nagylelkűek legyünk a nemzet egyik bár igen becses és nagyérdemű tisztviselői kara irányában, mondom, már azon szempontból sem szabad soha ezen nép érdekét szem elől téveszteni. A mi a fizetéseket illeti, én részemről magam is átlátom, hogy 300 forint nem sok fizetés; ámbár e hazának néptanítói, ha megfontolják, hogy sokkal gazdagabb államok vannak, melyekben a fizetések minimuma annyi sincs, akkor lehetetlen, hogy a magyar hazát és ezen országgyűlést azzal vádolhassák, hogy nem méltatta kellőleg érdekeit. De ha csekély is a 300 forint, először is arra vagyok bátor figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a 300 frt minimum; hogy egy utóbbi szakaszban ki van mondva, hogy a hol a tanítói fizetés ma több, ott azt lejebb szállítani nem szabad, és továbbá minden egyes buzgó embernek e hazában, ki egyik vagy másik községben befolyással bir, miután ez minimumul van felállítva, hatalmában és módjában lesz odahatni, hogy ne ezen minimum, hanem nagyobb fizetés adassék, (Szavazzunk]) Bocsásson meg a t. képviselő úr, én is óhajtok szavazni; de van még egy pár elmondandóm. Annak vitatásába, hogy az 1869. év mennyiben tartozik a múlthoz és mennyiben a jövőhöz, nem bocsátkozom. (Derültség.) De egyet bizonyosan tudok: és ez az egy az, hogy az 1870. és 1871. év, egy szóval a hozzánk közelebb álló évek legyenek bár körülményeink bár mi szerencsések, tegyünk meg bár mindent, mit anyagi és szellemi téren megtenni lehet; de azokban oly nagy különbséget felmutatni az ország anyagi helyzetében, mint a milyen szükséges volna arra, hogy a népnevelés irányában mind azt megtegyük, mit pedig szívesen megtennénk, bizony nem fog sikerülni; (Helyeslés) így megtéve azt, a mit most tennünk lehet, hagyjuk meg a jövőnek, hogy szerencsésebb körülmények között tegye meg azt, mit jelen helyzetben megtenni képesek nem vagyunk. Most még csak aziránt kísérlem meg felvilágosítani a t. képviselő urat, hogy azon tekintetben, mintha a 300 frt minimum az által, hogy az mondatik, hogy a hol csak lehet, a fizetés egy része | KÉPV. H. NAPLÓ. 186 S /eX. terményekben adassék , kisebb lenne, nagy tévedésben van,* sőt azt merem állítani, hogy a mely tanító fizetésének egy része a 10 évi közép-árak szerint, mint itt meghatározva van, terményekben adatik ki, azon tanítónak legalább 25— 30%-kal jobb fizetése van — nem egy évet, hanem tizet véve föl — mint azon tanítónak, ki csupán készpénzben kapja fizetését. Méltóztassék felvenni, a terményekre a tanítónak drága és olcsóbb években egyaránt szüksége van, és ha jön, mi hazánkban igen gyakori, egy drágaság: az ő készpénz fizetése, meglehet, felire olvad le, mint más évben ; mig ellenben, ha azt a mi élete fentartására szükséges, terményekben megkapja, az drága években épen ugy meg van, mint olcsóbbakban; és azután drága években a terményekből netalán megmaradó felesleg a drágaság által okozott egyéb nagyobb költség fedezéséhez is hozzájárulhat. Egyébiránt méltóztassék azon fáradságot venni magának, méltóztassék összehasonlítani Magyarországon oly tanítóknak és oly egyházi hivatalnokoknak, lelkészeknek fizetését, kiknek fizetése a század elején készpénzre változtatott át, és méltóztassék megnézni azokét, a kiknek fizetése még, a mint itt indítványozva van, meghagyatott ugy, hogy részben terményekben vehessék a fizetést. Erre egy eclatans példát bátor leszek elmondani. A debreczeni ref. egyház — mely, mióta Magyarországon a reformatio van, mindig ismeretes volt arról, hogy nem csak egyik legvagyonosabb egyház volt, de papjait mindig a legkitűnőbben is fizette — átváltoztatván azok fuetését e század elején készpénzre, adott lelkészének 400 frtot, mely összeg akkor minden szomszéd községbeli lelkészek fizetését legalább is kétszeresen meghaladta, és 1850-ben azon szomszéd lelkészek fizetése, kiknek akkor csak felényi fizetése volt, mint a debreczenieknek, felment 1000 frtra; a debreczeni lelkészeké pedig 400 frton maradt. Ily következése van annak, ha készpénzben állapittatik meg a fizetés, nem termékben. En ezek szerint a módositványt el nem fogadhatom. (Helyeslés. Szavaznunk!) Édes Albert: Igen röviden fogok szólani. Mindazokat , a miket elmondani akartam nagyrészben Tisza Kálmán képviselő úr már elmondotta, van azonban mégis, a mit őnem érintett. Én azt vagyok bátor kérni a t. háztól, vajon ezen fizetés a minimumra nézve minden tanitónál életbe fog-e léptetni ? (Természetes) ha nem, akkor gondoskodnunk kell, hogy a néptanítók közül némelyek úgyszólván fizetés nélkül ne maradjanak. Sok egyház van azon véleményben, hogy miután a ház, a mint az ujságlapokból olvasták, meghozta ezen törvényt, az állam fogja fizetni ezen 300 frtot, és igj tanítója fizetését nem hajtja be. En tehát csak egy rövid módositványt kivá49
