Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-310

CCCX. ORSZÁGOS ULÉ lás alá. Igen természetes, hogy bármely tárgyra nézve a mélt. főrendektől üzenet fog leérkezni -, az szintén azonnal tárgyalás alá fog vétetni. BÓniS Sámuel: T. ház! {Zaj. Halljuk!) Én ugy értettem Nyáry Pál t. barátom indítványát, hogy a határozatba belemenjen. Elnök: Bocsánatot kérek, álképviselő úr engem félbeszakítani méltóztatott. Épen azt akar­tam kimondani: t. i. a budgetet a ház közvetlenül fogja tárgyalni, de csak ezúttal, tekintve az idő rövidségét és a tárgy sürgősségét. (Helyeslés.) Mocsonyi Sándor: T. ház! A kimondott határozatra bátorkodom egy kis észrevételt tenni. (Zaj. Halljuk ! Elnök csenget.) Midőn a t. elnök úr elősorolta azon fontos teendőket. melyek még hátra volnának, mint ez országgyűlés által elvég­zendők , sajnálattal nélkülöztem egyik legfonto­sabb és legégetőbb kérdést: a nemzetiségi kérdést, melyet elnök úr nem emiitett; és e tekintetben már akkor is fel akartam szólani ; megelőzött azon­ban Simonyi Lajos képviselőtársam , ki Pest bel­város érdemes követének azon ajánlatát elfogadta, hogy először a horvát ügy , azután a budget tár­gyalása vétessék elő; miután azonban a budget tárgyalása nem szakadatlanul foly, hanem idő közben lehetséges más kérdéseket is elővenni, s ezek közt első helyre tette épen a nemzetiségi kér­dést , e czélból nem tartottam szükségesnek felszó­lalni. Most azonban a határozatból a nemzetiségi kérdés kimaradt; azért kérem a határozatot akként kimondatni, hogy a ház első teendője a horvát ügy, azután a budget, és idő közben a nemzetiségi kér­dés tárgyalása, mely utóbbit már a központi bi­zottság tárgyalja, és igy a napokban várható , hogy jelentésével együtt elő fogja terjeszteni. Elnök: A nemzetiségi kérdés a köaponti bi­zottságnál tárgyaltatik ; mihelyt az működését be­végzi, jelentést fog tenni, és akkor a t. ház annak napirendre való kitűzését, igen természetesen, meg fogja határozni, és pedig a mai napon hozott azon határozatnál fogva, hogy t. i. idő közben más ne­vezetes tárgyak, melyek közé tartozik a nemzeti­ségi kérdés, szintén tárgyaltassanak. A kegy. kir. leiratot ma kivánja-e a t. ház tárgyalás alá venni? {Ma!) PaiSS Andor jegyző (olvassa a kir. leiratot. 1 ) Elnök: Méltóztassanak hozzá szólani. Talán véleményadás végett a horvát bizottsághoz lenne utasítandó ? Deák FerenCZ : T. ház ! Véleményadás vé­gett a horvát ügyben kiküldött bizottságnak kiadni fölöslegesnek és időveszteségnek tartanám. (Ugy van! jobbról.) Azon bizottság, melynek kiadandó volna, melynek némely tagja, különösen a főrendi ') Lásd az Irományok 307-dik számát. 271 házbói, nincs is itt, szintén nem mondhatna mást, mint azt, hogy a t. háztól függ: akarja-e még ha­lasztani a horvát egyezményt, a fiumei kérdés tel­jes, tökéletes, minden részletekben történendő elintézéséig? vagy legalább a horvát egyezményt Fiúméra nézve mind abban, a mi a közös ügye­ket tárgyazza, már most életbe óhajtja léptetni ? Mondom, a bizottság sem mondhatna egyebet: e fölött pedig magunk is vitatkozhatunk. Én tehát nem tartom czélszerünek, hogy a bizottsághoz utasítsuk e tárgyat, hanem szóljon a dolog érde­méhez, ha valakinek észrevétele van. Tisza Kálmán: T. ház! Részemről nem te­hetek mást, mint hogy legelőször is kifejezzem igazi sajnálatomat a fölött, hogy nem engedtetett nekünk annyi idő, hogy legalább 24 óráig ke­zünkben tartván ezen kir. leiratot, annak egyes tételeit megfontolhattuk volna. (Zaj jobb felöl.) Bi­zonynyal sokkal nagyobb megnyugvással lett volna e kérdés tárcfvalható és megoldható, ha ezen idő nekünk megadatott volna, mint igy, midőn csak a képviselőházba beléptünkkor értesültünk arról, hogy talán ezen ügy ma tárgyaltatni is fog. Azonban ez már megtörténvén, részemről nem ma­rad egyéb hátra, mint kinyilatkoztatnom azt, hogy én igen is azt, hogy a Horvátországgal való egyez­ség minél előbb törvénynyé legyen és minél előbb keresztül vihető legyen, magam is teljes szivem­ből kívánom és annak igen nagy fontosságát át­látom. Épen azért, a mennyire ezen kegy. kir. lei­ratot futólagosan átnéznem lehetett, azt látom be­lőle, hogy itt Fiúménak kérdése egészen és tisztán elkülönittetik; s miután azt is látom, hogy a vég meg­oldáshoz, a mi eddig nem volt, Fiúménak magának is hozzászólási jog adatik: ezen két szempontból te­hát — de egyenesen kifejezve a határozatban, hogy a magyar országgyűlés azonban Fiúméra nézve függetlenül attól, a mi most történik, fentartja ma­gának a jogot: minden praejudiciuma nélkül ezen előleges végzésnek határozni — részemről nem ellenzem, hogy ezen kegy. kir. leiratban foglalt nézpontok elfogadtassanak. (Elfogadjuk!) Elnök: Elíogadja a t. ház a kegy. kir.leira­tot azon kijelentéssel, hogy Fiúméra nézve fen­tartja magának a jogot, hogy e részben vélemé­nyét, akaratát függetlenül kifejezhesse? (Elfogad­juk !) Deák Ferencz: T. ház! A királyi javaslat elfogadása folytán, igen természetes, hogy a mi­nisztérium terjeszsze föl szentesités végett azon egyezményt; ha aztán azon egyezmény szentesítve leérkezik, akkor törvényjavaslatot készítsen el, mely mellett az egyezmény beczikkelyeztetik. föl­téve természetesen, hogy Horvátország is elfo­gadja a kir. javaslalot. Ha ez beczikkelyeztetett, akkor már megjelenhetnek a horvát képviselők, . (November 11. 1868.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom