Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-285
16 CCLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 21. 1868). jeszteni: ugyan ez alkalommal a minisztérium mindazon adatokat, melyek az 1869-ik évi számadásokra vonatkoznak, t. i, az államnak bevételei és kiadásaira, a tisztelt ház elé fogja terjeszteni, mégpedig azon kéréssel, hogy miután a budget megállapításánál nagy fontosságú, sőt lényeges dolog összehasonlításokat tenni, és combinálni a múlt éveknek valóságos jövedelmeit és kiadásait a jövőre előszámitottakkal: méltóztassanak a berekesztett számadásokról a minisztérium rendelkezésére álló minden adatokat, melyeket előterjeszteni fogok, mindenekelőtt az állandó pénzügyi bizottsághoz utasítani a végből, hogy azokat részletesen megvizsgálván, a jövő évi budget megállapításánál vegye tekintetbe és az előterjesztett számadási adatokat megvizsgálván, azoknak eredményét a háznak részletesen jelentse be. Miután ennélfogva a minisztérium a törvény által kimondott kötelezettségének megfelelni kivan, ugy hiszem, mind azok, mik a minisztériumnak a számadás előterjesztésre való kötelezését illetőleg mondattak, feleslegesek és az indítvány tárgyalásához nem tartoznak Előleg tehát, még mielőtt a múlt évi államháztartásról szóló számadásokat beterjeszthetném, azokra nézve meg kell jegyeznem átalában, hogy az átmeneti korszaknál fogva, ezen számadások nem lehetnek oly alakúak, mint azt az alkotmányos fogalmak megkívánják; nem lesznek olyanok, mint az már az 18 68-diki számadásokra nézve lehetséges : mert az alkottmáűyos fogalmak szerinti számadások rendszeres felállítására mindenek előtt az kívántatik, hogy a történt kiadások a megszavazott tételekkel összehasonlíthatók legyenek, tehát a rendes számadás adása feltételezi a költségvetésnek alkotmányos és törvényes megszavaztatását. Epén azért, miután a rendes számadásra nézve egyik fő és alkotmányos föltétel egy költségvevetésnek legalább fő vonalaiban való megállapítása : nem fogadhatom el Ráday képviselő úr indítványát, s ép azért tartom nagy fontosságúnak, hogy már most lehető rövid idő alatt az 1868-dik évre főbb tételeiben a költségvetés megállapittassék, mert csak ez által lesz a minisztérium azon állapotban, hogy a jelen évi számadásokat alkotmányos tárgyalás végett elkészíthesse, és mihelyt azok berekesztetnek, a törvényhozás^ elé terjeszthesse. Ez egyike azon okoknak, melyeknél fogva ugy hiszem, alkotmányosság és ezélszerüség szempontjából a mostani körülmények közt egyebet nem tehetünk, mint hogy Deák t. képviselő úr indítványát elfogadjuk. Megvallom, az ellene felhozottak közt egyetlen nyomós okot sem találok, melynél fogva az inditvány el volna vetendő; sőt az elleninditványt tevő tisztelt képviselő urnák minden indokolása saját indítványa ellen szól. Ugyan is, ha szavait jól fogtam fel, legelőbb is azt emelte ki, hogy 6 az idő rövidségét elismeri; másodszor azt is elismeri, hogy segíteni kell a bajon; harmadszor azt állítja, hogy az alkotmányos rendes utón kell a törvényhozásnak a költségvetést tárgyalni. Miután ezek elvei, ezekből természetesen következik, hogy a képviselőház megtegyen e tekintetben is mindent, mi az alkotmányosság fogalmának és a czélszerüségnek megfelel. (Helyeslés a jobb oldalon.) A különbség a két inditvány közt az, hogy az egyik törvényhozási utón akar intézkedni, a másik pedig rendkívüli módot, az indemnitás meghosszabbítását ajálnja. Az indemnitás értelmezésére nézve elfogadom gr. Ráday értelmezését, miután nézetem szerint is az indemnity szót igazság szerint roszul alkalmazzuk, midőn a költségvetésre nézve hozandó határozatról szólunk. Azonban a törvényhozás ezen szóval nem is élt: méltóztassanak megtekinteni mind az 1867. márczius 4-én hozott országos határozatot, mind pedig a közterhekről szóló 1867-diki XVIII. törvényczikket, ugy azon két törvényczikket, mely 1868-ban hozatott: ott nem indemnitásról , hanem felhatalmazásról van szó. Az elleninditványt tevő képviselő úr ismét felhatalmazást kivan adni. Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben nyilvánítsam, miszerint a minisztérium, miután ez év kezdetén, tehát mihelyt a delegatio által a szükséges összegek megszavaztattak, t. i. áprilisban, benyújtotta a költségvetést, tehát a maga részéről mindent megtett arra nézve, hogy alkotmányos, rendszeres tárgyalása után az államköltségvetésről törvény hozassák; és miután ujabb felhatalmazás nélkül is lehet maga idejében intézkedni: oly felhatalmazást, mely a minisztériumra szükség nélkül súlyos kötelezettséget hárít, a jelen körülmények között el nem fogadhat. Egyébiránt ugy hiszem, t. ház, hogy áll azon dolog, hogy a ki akar keveset, annak többet is kell akarnia. Már pedig alkotmányos szempontból Deák Ferencz képviselő úr indítványa minden esetre alkotmányosabb, és az alkotmányos eszméknek inkább megfelelő, sőt a törvényhozás által gyakorlandó egyik fő és lényeges alkotmányos jogának gyakorlatába helyezi a házat, mig a másik indítvány elhalasztja ezen jog gyakorlatát a jövő évi költségvetésig, tárgyalása idejéig. Indítványozó úr alkotmányosságán nem kételkedvén, felteszem, hogy állania kell az alkotmányosabb eljárásnak. A mi illeti azon indokot, mely az inditvány ellenében leginkább kiemeltetett, tudniillik az, hogy azon törvényjavaslat tárgyalása, mely az inditvány elfogadása után a minisztérium részéről
