Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-300
CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) 181 szik; de épen oly kétségtelen az is, hogy a szent székek, mint az egyháznak biróságai, oly jogoknak, oly kötelességeknek vannak birtokában, melyekről ők le nem mondhatnak, s melyek országos törvényeink, nevezetesen az 1552-ik évi XXV. art,, 1556-ik évi XXV. art, 1557-ik évi IX. art., 1559-ik évi XL-ik és az 1791-ik évi XXVI. articulus által biztosítva vannak. Ha tehát a bizottság ezen megkülönböztetést tette s egyúttal kijelentette volna , hogy a magánjogi, vagy világi természetű pereket a világi bíróságokra kívánja átruháztatni, ellenben az egyháziakat továbbra is a szent székeknek sértetlenül fontai tani: akkor készségesen járultam volna a bizottság jelentéséhez : mert ez által csak azt javasolta volna az országnak tenni, a mi jogában van, hogy t. i. a magánjogi pereket, mint az ő köréhez tartozókat, maga intézze, ellenben az egyháziak elintézését az egyháznak meghagyja. De, t. ház! nézetem szerint a bizottság 1 ennél tovább is mehetett volna. Mindenki a t. házban tudja, hogy azon időktől fogva, mióta a katholikus egyház nem az egyedüli az országban, a különböző vallásfelekezetek közt a vegyes házasságok felett folytonos villongások és súrlódások léteztek, mint ezt több, de főkép az 1791-iki s 1843-iki országgyűlések tanácskozmányai tanúsítják. Ha tehát a bizottság módot javasolt volna ezen vallási súrlódások s differentiák kiegyenlítésére: akkor szívesen járultam volna ezen javaslathoz itt, mert ez által lett volna talán elérve azon magasztos czél, mely után mindnyájan sóvárgunk : hogy a jogegyenlőség alapján rendeztessenek az interconfessionalis viszonyok. {Helyeslés.) De miután ezen jelentésben foglalt javaslat által ezt el nem érhetjük, sőt inkább az egyháznak oly jogát akarják elvenni, mely mindig őt illette és még most is illeti ; miután a katholikusok lelkiismeretének nyugalmát megzavarja az által, hogy kénytelenittetnek dogmáik ellenében oly állást elfoglalni, melyet el nem íbgíalhatnak, ha egyúttal nem akarnak megszűnni katholikusok lenni : én a javaslatot nem pártolhatom. Engedje meg a t. ház, hogy ezen véleményemet indokoljam a nélkül, hogy a t. ház figyelmét hosszabban igénybe venni kívánnám. {Halljuk ! Zaj.) A katholikus egyház dogmája az, hogy a házasság szentség, és feloldhatlan kötelékü ; az egyház tana továbbá, hogy bontó akadályokat jogában van megállapítani; továbbá dogma az, hogy házassági biró csak is egyházi biró lehet. Már most kérdem, t. ház, azon elvből kiindulva , hogy a katholikus egyház Magyarországon csak elismert egyház, hogy az egyháznak tanai kötelezők a hivőki-e nézve, hogy a hitágazatokat uaiuden katholikusnak kötelességében áll megtartani: I lehetséges-e ezen javaslat kivánatának eleget tenni, a nélkül, hogy a katholikus ember a maga lelj kiismeretével ellentétbe ne jőjön ? Mily haszna | lehetne az országnak abból, hogy a házassági I ügyekben nem egyházi, hanem világi biró itél '? Vagy talán más vallásbeliek miatt nyúljunk ezen experimentumhoz? Ha ezen utolsó emiitett eset a legfontosabb ok, t. ház, akkor nézetem szerint segíthetnénk a dolgon az által, hogy országos törvényben kimondjuk, hogy mind azon vallásbeliek, kik consistoriummal nem birnak, szintén áilithatnak fel azokat, mi által nem kénytelenittetünk a katholikusokra oly törvényt erőszakolni, mely az országnak semmi hasznot nem hajt, más vallásbélieknek pedig semmi előnyt nem nyújt, és a katholikusok lelkiismeretét nyugtalanítja. Végre meggyőződésem , t. ház, az, hogy ha ez országgyűlés csakugyan el is fogadja e javaslatot, az egyházi székeket megszünteti és a világi bíróságokat elrendeli, még akkor is, t. ház, ezen elvek szerint lehetetlen lesz a bíráskodás, és pedig nézetem szerint két okból. Először, mert nem létezik anyagi jogunk, mely a különböző vallásfelekezetüek közti viszonyt rendezné, és mert a jelentésben foglalt elvek folytán, hogy t. i. a világi bíróságok az illető hitfelekezetek elvei szerint ítéljenek, ezen elvek szerint ily jogot nem is lehet alkotni. Hogy ez lehetetlen, könnyen bebizonyítható. A katholikus egyház tana az, hogy a házasság szentség, a protestánsok szerint nem az; a kath. egyház szerint a házasság felbonthat] an, a protestánsok szerint épen nem; a katholikus egyház szerint bontó akadályokat csak az egyház állapithat meg, protestánsok szerint csak az állam. Már kérdem, t. ház, ily homlokegyenest egymást kizáró elvekből kiindulva, hogy lehet közös megállapodásra jutni? Ily merő negatio és affirmatio ép oly kevéssé képes biztos eredményt felmutatni, mint az egymáshoz viszonyított plus és minus. Másodszor, ha oly anyagi jog, mely a különböző vallásfelekezetek viszonyait rendezi, nem létezik, mert nézetem szerint nem is létezhetik, hanem a biró a jelentésben foglalt javaslat folytán az illető hitfelekezetek elvei szerint köteles itélni: ugyan kérdem, t. ház, hány biró fog az egész országban találtatni, ki a kath. jogot, a protestáns jogot, a nowo kanont, a görög pravillot, a zsidók jogát érti és tudja? Hozzájárul nézetem szerint az is, hogy szerb és román testvéreink nem igen könnyen fognak megválni oly institutiótól, mely szerint annyi év folytán egyházi ügyeiket az ő megelégedésökre rendezték. Az én véleményem szerint ez ügy igy lenne eldöntendő.