Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

182 CCC. OESZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) Miután a kath. egyház szerint a házasság szentség, a házasság feloldhatlan kötelékü, s az egyházi biró egyedül illetékes . biró : hagyassék meg a szent székek illetékessége minden, a katholikusokat tisztán érdeklő házassági ügyekben. Hogy pedig azon villongások, melyek a vegyes házasságból erednek, megszűnjenek, kéressék fel a minisztérium, hogy még ez országgyűlés tartama alatt interconfessionális törvényt szerkeszszen és azt a t. ház elé terjeszsze. A mi pedig tisztán a világi ügyek rendezését illeti, melyek eddig a consistorium által tárgyaltattak, azok illetékességök alól elvonandók és világi bíróságokra lennének ruházandó!?. Ha ezen eljárást követendi a t. ház, meg vagyok győződve, hogy valamint az egyház, ugy az állam irányában u igazságosan fog eljárni: mert azon problémát fogja finom tapintattal megoldani, melyet eddig Európa igen kevés államférfiainak sikerült megoldani : hogy az egyház, melynek ezélja és feladata más. mint az államé, magáé, ellenben az állam saját ügyeiben törvényhozói tevékenységét szabadon kifejtheti a nélkül , hogy kénytelen volna az egyházzal folytonos coliisióba jönni. Ennélfogva a jogügyi bizottság ellenében a központi bizottság javaslatát pártolom. Halász Boldizsár: (Nagy zaj. Eláll!) Nem akarom magam is mutatni, hogy milyen nagy dolog r.z a ház kimerült türelme mellett és a nagy zajban csupán a melléje húzódott gyorsíróknak beszélni ; (Ugy van') de remélve azt is, hogy a jó példa követőkre fog találni : elállók a szótól. (Hosszas éljenzés és taps.) Bezerédj László: T. ház! Miután a discussio be van fejezve, én is szívesen elállók a szótól, ha a következők is elállanak. (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Halljuk a kérdést!) Berzenczey László: T. ház! (Halljuk a kérdést! Eláll! Elnök csenget. Szónok leül.) Csiky Sándor: Tiszt, ház ! (Eláll! Hosszas zaj.) Én módositványomat akartam indokolni; de miután a ház nem akar meghallgatni, kénytelen vagyok elállani. (Éljenzés.) Zsarnay Imre: Elállók. (Helyeslés.) Szabó Imre (pápai): Elállók. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Csak azon kérdést intézem a t. házhoz, hogy be van-e zárva a tárgyalás? Mert csak egy pár szót akarok szólani, mi engem a ház szabályai szerint, mint indítványozót, megillet, de csak akkor, ha be van zárva a discussio. (Zaj.) Elnök : A jegyző urak mindkét részről azt jelentették, hogy szólásra már senki sincs feljegyezve : mert azok, kik fel voltak irva, elállottak a szótól ; és igy Tisza Kálmán képviselő úron — mint a ki módositványt adott be — van a sor. (Halljuk !) Berzenczey László : Tiszt, ház ! Ha kivánják, (Nagy zaj), mert rám parancsolnak, mert oda erőszakolnak: el kell állanom. (Éljenzés.) Az elnök úr, méltóztassék megengedni, roszul jelentette ki, hogy mindenki elállott; s ha a két jegyző úr azt mondotta, nem mondta jól: mert volt, a ki nem állott el, mint például én; és már most harmadszor vagyok elütve a szótól ily eljárás által. (Nagy zaj. Szavazzunk!) Elnök: A képviselő urat csak arra figyelmeztetem, hogy ha valaki leül, azzal egyszersmind azt bizonyitja, hogy eláll. (Igaz!) Berzenczey László : Óvást teszek, hogy ebben az ügyben engem nem engedtek szólani. (Nagy zaj- derültség.) A tridenti zsinatnak több béketűrése volt. (Nagy zaj; derültség. Eláll!) A tiszt, ház nem akar kihallgatni, s nekem van annyi politikai érzületem, hogy miután látom, hogy a ház egyenesen kijelenti, hogy nem akar meghallgatni, a szólástól elállják. (Éljenzés) Tisza Kálmán: T. ház! Csakis egy pár perczig fogom türelmét igénybe venni. (Halljuk !) Én ezen lefolyt discussio alatt azon meggyőződésre jöttem, hogy itten oly circulus vitiosusba megyünk, a mely ábal végtelen hosszura kiterjed ezen kérdés megoldása. Azt hallottam ugyanis mondani, hogy az egyházi törvényszékek biráskodását a válóperekben megszüntetni nem lehet, mig be nincs hozva a polgári házasság. Azután azt hallottam, hogy a polgári házasságot behozni nem lehet, mert meg kellene határozni annak feladatait. Sőt még olyan szót is hallottam, mintha ez valamely hitfelekezet dogmájával is öszszeütköznék. Én egyszerűen azon t. képviselő urnák, ki azt mondotta, kog}^ az, hogy a házassági ügyekben a szent széknek kelljen ítélni, dogmakérdés, azt vagyok kénytelen válaszolni, hogy ha ez igaz volna, igen kevés róm. kath. ember volna a világon : mert ugy tudom, hogy ezen egyháznak dogmája mindenütt egyforma; már pedig, hogy a szent székek Ítéltek volna a válóperekben, még a legközelebbi szomszéd Austriában sem volt érvényben, pedig hogy jó kath. állam, senk kétségbe nem vonja. (Helyeslés.) Tehát ily argumentatióval ne álljunk elő a kérdés megoldásának akadályául. Azon argumentum, melyet hallottam,hogy meg kell hagyni a szent székeket, s ujakat kell felállítani ott is, a hol nincsenek, mert a múlt században a protestánsok is azt kívánták: ezen argumentum egyszerűen nem argumentum. A mi őseink 1790ben a nemesi privilégiumokat is akarták, az adómentességet is akarták; tehát azon okokodás szerint,