Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

180 CCC. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1 868.) Kálmán indítványát elfogadni ma, és én hiszem, hogy erről a mi minisztériumunk már annyit gondolkozott és annyira tisztában van magával, hogy holnap előterjesztheti magát a törvényjavaslatot. [Helyeslés a bal oldalon. Igaz! Ugy van!) A polgári házasság kérdése reformkérdés, és pedig igen nagyon sürgö's reformkérdés; és ha mi azt hiszszük, hogy a mely reformokat annyira sürget az idő, mint ezt, és ha azt hisszük — mondom— hogy azokat szép logikus látszatos sophismákkal elodábbozhatjuk , s megállíthatni véljük magát az idő haladását is, akkor nagy tévedésben vagyunk. Ha azt tudjuk valamely kérdésről, hogy azt meg kell oldani, az annyit tesz, hogy azt nem lehet tovább halasztani. Mert megtörténhetik itt is, valamint már más esetekben is megtörtént, hogy elmaradt a törvényhozás, és a kérdés mégis megfejthetett és máskép fejtetett meg ; ámde a kérdések tettleges megfejtésétől óvakodni kell: ez ha nem is mindig nagy bonyadalmakat, de mégis bonyadalmakat idéz elő. Példát hozok fel. Ha valaki azon jámbor vélekedésben van, hogy ha az 1848 nem lett volna soha, bizonyára még most is volnának jobbágyok, ha, mondom, valaki ezen jámbor vélekedésben van: soha sem voltam nyugalomháboritó, nyugalmát nem akarom háborítani : de azoknak szólok , a kik gondolkoznak és a kik tudják, hogy ezen kérdés sokkal kevesebb bonyodalommal oldathatott volna meg ötven esztendővel előbb. Mert az ] 848-diki kérdés már ötven évvel előbb nem volt uj kérdés többé. Es kérdem, mi történt 1848-ban? 1848-ban öntudat ra ébredt a nemzet, vagyis kénytelenittetett öntudatra ébredni. A nem is a nemzetet képviselő, de mégis a nemzet nevében rendelkező akkori országgyűlés — hála az égnek — bírt annyi bátorsággal, hogy nem keresve kibúvó ajtókat, nem keresve sophismákat, mily gátakat kellene előbb még elhárítani , nem logikai rendben ugyan, de helyesen kimondotta, hogy nincs jobbágyság többé, kimondotta, hogy nincs kivételes bíróság többé. Birjon a t. ház is e bátorsággal, és mondja ki, hogy a kivételes bíróságok ezen legutolsó maradványa, a szent szék, mint házasság feletti biró nincs többé. (Helyeslés a bal oldalon.) Hanem, t. ház, én azt tartom, hogy itt e házban különbség köztünk nincs, (De van !) hogy itt mindnyájan ugy szólunk, mint a nemzet képviselői. En tehát ezen irdnemüségben szólok azon indítványok elleu, melyek többek részéről tétettek, különösen az ellen, melyet Geduly t. barátom tett: mert az nem volna egyéb akkor, ha a kivételes bíróságok megszüntetésének nagy elvét elfogadná a t. ház és Geduly indítványát is, mint visszalépés. Ez nagyon hasonlítana ahhoz, ha például az én t. barátom Geduly Lajos látna három egyént, kik nem épen igazságos utón jutottak valaminek birtokába, és neki mégis nem az jutna eszébe, hogy nem birják azt azok jogosan, a mit kezökben tartanak, hanem azzal állana elő, hogy őt is részesítsék abban. Én nem akarom, hogy valaki a magyar protestantismust ily fajujcsztozkodó félnek tekintse. Annálfogva ellene mondok azon kívánatnak, hogy ha a szent szék házasságbeli birósága megmarad, adassék meg e jog a prot. consistoriumoknak is, és azt hiszem, a protestánsuknak legnagyobb része e véleményben osztozik velem; nem kívánom azon kevés időre sem, melyben még talán fenmaradnak a szent székek, mint házassági birák, hogy a protestantismus részesittessék oly jogban, mely jognak igazságtalansága, alaptalansága , ha még' e ház által nem is, de a közvélemény által Magyarországban már rég kimondatott. (Helyeslés bal Jelöl.) En tehát Geduly indítványa ellen szavazok. Vuchetich István : T. ház ! Megvallom, hogy nézetem szerint alig létezik oly kényes természetű tárgy, mint az előttünk fekvő jelentésben foglalt vallási kérdés, melynek fejtegetése egyúttal annyi kiméletet és elővigyázatot kívánna, mint épen ez. Azért előadásomban csak azokra fogok szorítkozni, mik a kérdés megoldására szükségeltetnek. A bizottság, mely azzal volt megbízva, hogy a magas kormány által a háznak előterjesztettpolgári törvénykezési perrendtartás felett érdemleges jelentést tegyen, s ha szükségesnek látná, azon változtatásokat és módosításokat hozna javaslatba, ezen megbízásban eljárt. Előttünk fekszik jelentése. Tanulmányoztam én azt és kerestem i benne azon nagy mérvű indokokat, melyet a tiszt. jogügyi bizottságot arra bírták, hogy a t. háznak ily messzeható és fontos változásokat ajánlott; de megvallom, én azokat a jelentésben fel nem lelhettem. Benfoglaltatik ugyan a vád, hogy a szent székek alkalmatlanok a bíráskodásra, vagy legalább nem oly alkalmasak, mint a világi törvényszék. Engedje meg a t. ház, hogy ezen kijelentést | olyannak tartsam, mely képes ugyan a szent széí keket gyanúsítani, lealacsonyitani, de az indokok hiánya miatt semmi esetre sem képes engem ezen állítás igazságáról meggyőzni. Hogy a jogügyi | bizottság elvben ellene van a kiváltságos egyházi j bíráskodásnak, ez nem indok arra, hogy az egyI háznak vele született és nem az állam által reá ruhá| zott jogát elvegye, vagy pedig kényszerítse, hogy i maga arról lemondjon, Igaz, t. ház, hogy Magyarorj szágtörvényeiaszentszékeketolyjogokkalruházták | fel, t. i. oly tárgyak felett ítélni, melyek a szent széki i bíróságokhoz stricte nem tartoznak, mint ezt tüze' tesen az 1462 évi art. III., az 1464 évi art. XVII. te-