Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-300
CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) 171 szabály dogma-e és mennyire dogma; de annyi j igaz, hogy az e két hitfelekezet hazánkban és j vallási szabálynak, kánonnak tekinti. Vajon ezélszerü volna-e mindezek nyugalmát, vallási meggyőződését szükség nélkül, nem a jogegyenlőségért, hanem a forma egyenlőségéért felzavarni ? [Élénk helyeslés.) Magától értetik, hogy én mindezeket liszta | és nem vegyes házasságokra kívánom értetni, s nem látom által, hogy ha két római katholíkus házassága fölött a római katholikus szent szék, két nem egyesült keleti vallású házasságu fölött a keleti egyháznak szent széke ítél, mikép volna ez által sértve más vallások eg)~enjogusága. (Helyeslés.) Más tekintetet érdemel a vegyes házasságok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Sem a szabad egyház eszméjével, sem a vallások törvényben kimondott jogegyenlőségével meg nem egyezik a a törvénynek eddig fenálló azon rendelete, hogy a római katholikus szent szék Ítéljen vegyes házasságokban a nem római katholikus íél fölött, s egyedül azért, mert a római katholikus fél saját hitelvei szerint más házasságra nem léphet, a bíróság ítélete a másik, nem római katholikus félt is kötelezze saját hite elveinek ellenére. Hasonló a törvénynek a vegyes házasságokból született gyér- I mekekre vonatkozó rendelete, miszerint ha a2 atya j katholikus, minden gyermeke a római katholikus vallásban nevelendő, ellenkező esetben pedig nincs j meg a viszonosság. Ezek azok, mik a vallások jogeg) enlőségét sértik, s a szabad egyház fogalmával ellenkeznek, mert felsőbbséget tulajdonítanak a római katholikus j egyháznak, s más egyházakat, legalább e részben | a római katholikus egyháznak alárendelnek. E jogtalanság ellen évek óta küzdöttem szakadatlanul s küzdeni fogok mindig, épen azért, mert a szabad egyháznak és a vallások jogegyenlőségének elvét szentnek, sérthetlennek tartom. Egyik egyháznak a többiek fölötti jogi felsőbbséget bár mi tekintetben fentartani akarni, ez volna illiberalis eszme; de hogy a valódi Kberalismus azt kívánná, hogy mielőtt azon törvény és törvényes gyakorlat, mely szerint a házasságok minden hitfehkezetnél az egyház papjai előtt kötendők, megváltoztattatnék; mielőtt a házasság kötésének polgári része az egyházitól törvény által elválasztatnék ; mielőtt törvény által kimondatnék, hogy az állam a házassági szerződést az állammal szemben tisztán polgári szerződésnek tekinti, s annak vallási részébe nem avatkozik, ugyanazért a házasságokat, mint polgári szerződéseket a polgári hatóságok előtt kötendőknek rendeli; hogy, mondom, mielőtt mindezek kimondatnának, az egyházi bíróságok a házasságok érvényére nézve minden hitfelekezetnél most a perrendtartásról ezóló törvények közt rögtön eltöröltessenek; valóban nem értem: sőt erős meggyőződésem az, hogy épen az ily módon idő előtt eszközlött eltörlés volna illiberalis, mert ellenkeznék a szabad egyház fogalmával és a vallások jogegyenlőségével. (Elénk helyeslés.) De a törvényhozásnál oly igen szükséges óvatosság sem engedi, hogy e részben bármit rögtönözzünk s részletes alapos megfontolás nélkül intézkedjünk. Hazánk polgárainak legnagyobb része azon egyházakhoz tartozik, melyek vallási szabálynak tekintik azt, hogy, miután az érvényes házasság kötéséhez törvényeink szerint is szükséges az egyház papjainak közbejötte, miután a házasság a törvények szerint is nem egyedül polgári szerződés, hanem vallásos elvekkel és szertartásokkal is kapcsolatban áll: annak érvénye felett az egyházi bíróság Ítéljen. Nem volna czélszerü mellesleg egy, a körülmények bővebb megfontolása nélkül rögtönözött törvénynyel ezen egyházak híveinek vallásos nyugalmát minden szükség, sőt minden az országra háramló valódi haszon nélkül zavarni akarni. Hiszen csak nem vég:, midőn a népnevelési törvény került szőnyegre, többen e ház tagjai közül a különféle vallásfelekezeteket kivánták meghallgattatni, s a ház többsége, sőt mondhatni, az egész ház elhatározta, hogy a vallásfelekezetek szakférfiai minden esetre hallgattassanak meg. Nem érdemel-e a jelen kérdés ugyanannyi figyelmet? Hiszen ez ellen is vallási nézetek hozatnak fel, melyeket egyszerűen mellőznünk alig lehet. Nem tudom tehát helyeselni, hogy a jogügyi bizottság javaslata szerint most itt, e helyen, a törvénykezési szabályok között rögtön mondassék ki, hogy minden házassági ügyek, még az érvényesség kérdésére nézve is, a világi bíróságok elé tartozzanak ; hanem ha a magyar törvényhozás az ország érdekében czélszerübbnek tartja, az egyházi bíráskodást minden házassági ügyekre nézve eltörölni, s minden ily ügyet világi bíráskodás alá rendelni: csak akkor teheti ezt alaposan és következetesen, ha előbb a polgári házasság elvét állapítja meg ós abból kiindulva törvény által elhatározza, hogy az államhatalom minden házasságot az állammal szemben tisztán polgári SZÍ rzó'désnek tekint s ennélfogva megkívánja, hogy minden házasság, bármely vallásúak között is jőjön létre, a polgári hatóságok előtt köttessék, s a vallási szertartások a felek vallási és lelkiismereti dolga levén, azt mindenki saját egyházával rendezze. Ha ez meg lesz egyszer állapítva, a házassági összeköttetésnek, mint polgári szerződésnek kérdései természetűknél fogva a világi bíróságok elé tartoznak. Ezen eszméket, ugy a mint azokat előadtam, pártolom és pártolni fogom mindenkor. (Helyeslés.) 22*
