Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

172 CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) Azt mondták némelyek : állapitsuk meg azon­nal a polgári házasságot az emiitett módon. Ne­kem elvileg semmi kifogásom sem volna ez ellen, de a kivitelt sok nehézséggel járónak tartom, s e nehézségek miatt a törvény rögtöni megalkotását és életbe léptetését nem hiszem lehetőnek. Eddig a házasság kötésének formái felett, kü­lönösen pedig azon elvek felett, melyektől a házas­ság érvénye függ, minők az elválasztó akadályok, impedimenta dirimentia, nagyrészt nem világos hazai törvények, hanem kanonok és némely fel­sőbb rendeletek intézkedtek, még pedig minden vallásfelekezetek nélkül. Ezt, ha a polgári házas­ság behozatik, rendes polgári törvényekkel kell szabályozni; ki kell dolgozni a formát, az érvényes­ség kellékeit, megállapítani az elválasztás alapelveit s világosan meghatározni az elválasztó akadályokat. S nem is volna czélszerü e részben az eddigi ka­nonok és egyházi vagy világi kormányrendeletek át­vétele. Vannak azok között olyanok, melyekre nézve uj rendelkezés szükséges, minő p. az impedimenta dirimentia sorában a cultus disparitas. Keresztyén és nem keresztyén között semmi egyház nem en­gedett eddig házasságot; de nem hiszem, hogy e szabályt a polgári házasságra nézve is fentartaná jövendőre a törvényhozás: mert hiszen a zsidó és keresztyén között minden házassági kapcsolat lehetlenné tétetnék. Vannak a fönálló szabályoknak má« pontjai is, melyeket,ha polgári házasságot akarunk, átkeli dolgozni és polgári törvények alakjában megálla­pítani, Gondoskodni kell arról is , hogy a polgári házasságokban az elválás könnyű ne legyen, mert ez a házasságon alapuló családi élet és az erköl­csiség kárával történnék. Hiszen, ha tekintjük azon országokat, melyekben a polgári házasság megál­lapittatott, tapasztalni fogjuk, hogy ott a polgári házasságok elválasztása annyi nehézséggel jár, saz elválasztásról szóló törvények oly szigorúak, hogy ennélfogva az elválás esetei is nagyon, igen na­gyon ritkák. A másik, mire figyelnünk kell, az, hogy miután a polgári házasság nem az egyházi ható­ság előtt lesz kötendő, gondoskodni kell polgári hatóságról, mely előtt a házasságok köttessenek. E polgári hatóságnak teljesen biztosnak és hite­lesnek kell lennie, különben a rendetlenségből a legszomorúbb következések származhatnának a felekre és ártatlan gyermekeikre. Szükséges továbbá, hogy ily hatóságok szá mosabb helyeken létezzenek : mert ha kevés hely­re volnának szorítva, a házasulóknak nagyobb tá­volságokból, költséges, fáradságos utazással kel­lene azokhoz járulni. Nem is szabad a polgári há­zasság költségeinek tetemesbeknek lenniök, mint az eddigi házasságokéi voltak, mert ez csak a népet terhelné és a házasulok számát kevesbítené. Mi legyen tehát azon hatóság? A megyei törvényszékek a megye több részétől igen távol esnek. A szolgabírói hivatalok sem bírnának eb­beli kötelezettségeknek megfelelni, részint az egyes helységek távolsága miatt, részint azért, mert a szolgabíró nem mindig ül otthon, s így gyakran a felek által sikertelenül kerestetnék. A mi pedig a községeket illeti: ha egész hazánk oly községek­ből állana, mint például Békés megye, nem kétel­kedném a polgári házasságok megkötését a községi hatósághoz utasítani; de miután országunkban annyifélék a községek számra, vagyonra és műve­lődésre nézve : nem tudnék megnyugvást találni ab­ban,hogy oly nag}'fontosságu dolgot a község bírája és jegyzőjére bízzak és a házassági jegyzőkönyvek vezetését az ö kezeikbe tegyem le. Gondoskodni kell tehát előbb valamely mód­ról, valamely hatóság felállításáról e részben. A nótáriusokhoz, minők Francziaországban lét' znek, lesz-e hasonló ezen intézet, vagy a békebirákéhoz? azt nem tudom; de nagy megfontolást igényel minden esetre; s rögtönözni azt, vagy kivihetlen tör­vényt alkotni, nem volna czélszerü. Voltak, kik a szomszéd ausztriai törvényho­zás példáját hozták fel ellenünk, s azt mondták, hogy mi hátra maradunk liberalismusban azok möyött. miután ők, noha buzgó katholikusok, a világi bíróságokat állapiták meg a házasságok érvényére nézve és a polgári házasságot törvény által behozták. Versenyzés a liberalismusban nem egyedüli feladata a törvényhozásnak. Minden törvényhozás saját hazája körülmé­nyei szerint intézkedik. (Helyeslés.) A helyzet köz­tünk és köztök sokban különböző : de leginkább különböző abban, hogy nálok előbb is polgári bíró­ság itélt a házasságok érvénye felett; csak a római concordafcum akart e részben változtatást tenni. Hogy ők ezen változtatást el nem fogadták, mert el nem ismerték azt, hogy a concordatum alkotmányos országban törvényes szabályt álla­pítson meg, azt igen természetesnek tartom, vala­mint azt is, hogy az el nem ismert concordatum ellenében az eddig létezett törvényes állapotot sürgették fentartatni. Mi ellenkezőleg nem vagyunk ezen helyzetben; nálunk az egyházi Ítélőszékek bíráskodása nem a concordatumon, hanem alkot­mányos törvényeink egyikén alapul. Jogunk van e törvényt megváltoztatni; de miután okunk van nem rögtönözni a változtatást, várhatunk az egy­házi itélő székek eltörlésével azért, mert részlete­sebb és alaposabb kimunkálást tartunk szükséges­nek, s az eddigi törvények alapján állunk; mig szomszédaink, ha nem követelték volna a törvé­nyes állapot visszaállítását, a concordatum alapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom