Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-299

156 CCXCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868) száz forintért a perlekedés lajtorjáján^ idegenek, nem magyar emberek kezébe került. És ml volt ennek oka ? Mert nem voltak békebirák. Ha lettek volna békebirák, a felek kibékültek volna. (Felkiál­tások : Dologra!) Erre figyelmezni kötelessége lesz a törvény­hozóknak, midó'n majd a rendszeres codifícatióról leend szó; megemlitetlen még sem hagyom jelenleg a szőnyegen forgó tárgy megvitatásánál. A kérdés most r.z, egy másod bíróság legyen-e vagy több ? Én azt gondolom, hegy a törvények, mint kristály folyamok, csak vizei az igazságkiszolgál­tatását megó'rlö malmoknak. (Derültség.) Azoknak ezélszerü elrendezése a feladat, mert a mely nem­zetnél csak egy malomban lehet őrölni lisztet, ott pogácsát kevés ember eszik. (Derültség.) Uraim ! Tizenöt milliót megközelítő főből álló országban egyetlen egy appellatorium forumot te­remteni akarni, mit tesz az, mint egy Mekkát terem­teni, hová vándorolnia és zarándokolnia kell azon szerencsétlennek, ki perlekedni kénytelen. Es azért, hogy ez Pest, azért, hogy a kormány centruma, mi előnyökkel bir azok ellenében, kik távol vannak Máramarosban a Kárpátok közt, a világ minden részeiben, (Derültség) illetőleg Magyarország min­den részén ? Azt, hogy csak egy helyt leljék az illetők a legfőbb igazságot, azt, hogy egyetlen egy kntferrást nyissunk az igazság után epedőknek, hogy ott szomjukat enyhíthessék: az igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom. (Igaz!) Kívánom tehát, hogy felebbvitelt jobbra­balra az országban mindenütt találjon a perlekedő és ne legyen kénytelen egy pár véres verejtékkel szerzett fillérét a pesti ügyvédi karnak ide bekül­deni: otthon talál majd jó barátokat, kikkel együtt élvén, közelebb találja az igazság kiszolgáltatását. Azért a minisztérium által előterjesztett törvény­javaslatot erre vonatkozólag pártolom Tisza Kálmán : T. ház ! Legelsőben is kénytelen vagyok azon óhajomnak kifejezést adni, hogy midó'n felíratjuk magunkat, vegyük figye­lembe a ház szabályát és az elnöki kimondást, mely szerint a mellette szólók egyik, az ellene szó­lók másik jegyzőnél íratják fel magokat, hogy ott, hol vitás tárgy van, a szabályok értelmében a pártolók és ellenzők egymás után szóljanak, és ne történjék az, a mi most történt, hogy egyik ol­dalról hárman, négyen beszéltek egymás után. {Helyeslés.) Áttérve a szőnyegen levő tárgyra, én ré­szemről a jogügyi bizottság előterjesztését párto­lom. Pártolom pedig a jogügyi bizottság előterjesz­tését nem valamely politikai , vagy mint egyik kép­viselőtársunk a jogügyi bizottság ellen insinualni igyekezett, nemzetiségi szempontból, mely insinua­tiót én részemről, s talán mondhatom a bizottság­ban volt társaim részéről is határozottan vissza­utasítom. (Elénk helyeslés.) És midőn azon képviselő urat azon térre, melyre a dolgot átvinni igyekezett, nem követem, egyuttalesak azt kívánom megjegyezni, hogy az ország békéjének, jóllétének, fenmaradásának el­lenségei azok, kik mindig ugy igyekeznek feltün­tetni az ország képviselőinek egyik vagy másik részét, mintha azokat bármely tárgynál mellékes, és e haza nem magyar ajkú testvérnépei iránti ellenséges indulat vezetné. (Zajos tetszés.) A mi pedig hogy nem ugy van, arról tanúskodhatnak eddigi tárgyalásaink, reményiem, tanúskodni fog­nak nem sokára a nemzetiségi kérdés felett tüzete­sen folytatandó tárgyalásaink, melyeket ha a t. képviselő úr össze fog hasonlítani, a mint össze kellemi hogy hasonlítson, mindazokkal, mik egy országban levő különféle nemzetiségek irányában akár nálunk a közel múltban, akár másutt a világ bármely államaiban történnek, meg fog róla győ­ződni, hogy itt ellenséges indulat senki keblében nem lesz. (Htíyeslés.) A mi illeti magát ezen javaslatot, mondom, a kir. táblának ma még Pesten maradása mellett szólok, tisztán az igazságkiszolgáltatás érdekében. Én, t. ház, igen jól tudom, hogy a felebbviteli törvényszékek minden müveit államában Európá­nak megtöbbszöröztetnek ; igen jól tudom, hogy ez a felek kényelmére sok tekintetben szükséges, és mihelyt egyszer azon fő aggálytól, mely most attól visszatart, meg fogok menekülhetni, azonnal részemről is a mellett leendek, hogy ne 8, mert ez nem elég, hanem a szóbeli eljárás behozatván, 8-nál sokkal több ilyen felebbviteli törvényszék rendeztessék. De most engem visszatart ettől azon aggály, inelyet Bónis barátom is előttem kifejezett, s mely abban áll, hogy ha tekintetbe veszszük, hogy mint összezavartattak nálunk a múlt 18 év alatt a törvényes rendelkezések : ha tekintetbe veszszük, hogy egyik vagy másik per keletkezése idejéhez képest mennyi különféle törvény vagy rendelet szerint kell ítélni: ha szétválasztjuk a föl­lebbviteli törvényszéket, ha 8 felebbviteli törvény­széket állítunk föl, azon 8 felebbviteli törvény­szék a dolog természeténél, egyéni fölfogásánál fogva, és nem birván magát kellőleg tájékozni azon tömkelegben, melyben most mindazon sza­kaszok vannak, melyek szerint egy, nagy más ügyet el kell ítélni : egészen egy természetű ügyek­ben egészen különbözően fog ítélni. Már most azt kérdem, lehet-e valamely ország­ban az igazságszolgáltatás iránt bizalommal visel­tetni, ha azt látjuk, hogy a felebbviteli törvény­székek egy és ugyanazon tárgyban különbözőleg szolgáltatnak igazságot?

Next

/
Oldalképek
Tartalom