Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-299
156 CCXCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868) száz forintért a perlekedés lajtorjáján^ idegenek, nem magyar emberek kezébe került. És ml volt ennek oka ? Mert nem voltak békebirák. Ha lettek volna békebirák, a felek kibékültek volna. (Felkiáltások : Dologra!) Erre figyelmezni kötelessége lesz a törvényhozóknak, midó'n majd a rendszeres codifícatióról leend szó; megemlitetlen még sem hagyom jelenleg a szőnyegen forgó tárgy megvitatásánál. A kérdés most r.z, egy másod bíróság legyen-e vagy több ? Én azt gondolom, hegy a törvények, mint kristály folyamok, csak vizei az igazságkiszolgáltatását megó'rlö malmoknak. (Derültség.) Azoknak ezélszerü elrendezése a feladat, mert a mely nemzetnél csak egy malomban lehet őrölni lisztet, ott pogácsát kevés ember eszik. (Derültség.) Uraim ! Tizenöt milliót megközelítő főből álló országban egyetlen egy appellatorium forumot teremteni akarni, mit tesz az, mint egy Mekkát teremteni, hová vándorolnia és zarándokolnia kell azon szerencsétlennek, ki perlekedni kénytelen. Es azért, hogy ez Pest, azért, hogy a kormány centruma, mi előnyökkel bir azok ellenében, kik távol vannak Máramarosban a Kárpátok közt, a világ minden részeiben, (Derültség) illetőleg Magyarország minden részén ? Azt, hogy csak egy helyt leljék az illetők a legfőbb igazságot, azt, hogy egyetlen egy kntferrást nyissunk az igazság után epedőknek, hogy ott szomjukat enyhíthessék: az igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom. (Igaz!) Kívánom tehát, hogy felebbvitelt jobbrabalra az országban mindenütt találjon a perlekedő és ne legyen kénytelen egy pár véres verejtékkel szerzett fillérét a pesti ügyvédi karnak ide beküldeni: otthon talál majd jó barátokat, kikkel együtt élvén, közelebb találja az igazság kiszolgáltatását. Azért a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatot erre vonatkozólag pártolom Tisza Kálmán : T. ház ! Legelsőben is kénytelen vagyok azon óhajomnak kifejezést adni, hogy midó'n felíratjuk magunkat, vegyük figyelembe a ház szabályát és az elnöki kimondást, mely szerint a mellette szólók egyik, az ellene szólók másik jegyzőnél íratják fel magokat, hogy ott, hol vitás tárgy van, a szabályok értelmében a pártolók és ellenzők egymás után szóljanak, és ne történjék az, a mi most történt, hogy egyik oldalról hárman, négyen beszéltek egymás után. {Helyeslés.) Áttérve a szőnyegen levő tárgyra, én részemről a jogügyi bizottság előterjesztését pártolom. Pártolom pedig a jogügyi bizottság előterjesztését nem valamely politikai , vagy mint egyik képviselőtársunk a jogügyi bizottság ellen insinualni igyekezett, nemzetiségi szempontból, mely insinuatiót én részemről, s talán mondhatom a bizottságban volt társaim részéről is határozottan visszautasítom. (Elénk helyeslés.) És midőn azon képviselő urat azon térre, melyre a dolgot átvinni igyekezett, nem követem, egyuttalesak azt kívánom megjegyezni, hogy az ország békéjének, jóllétének, fenmaradásának ellenségei azok, kik mindig ugy igyekeznek feltüntetni az ország képviselőinek egyik vagy másik részét, mintha azokat bármely tárgynál mellékes, és e haza nem magyar ajkú testvérnépei iránti ellenséges indulat vezetné. (Zajos tetszés.) A mi pedig hogy nem ugy van, arról tanúskodhatnak eddigi tárgyalásaink, reményiem, tanúskodni fognak nem sokára a nemzetiségi kérdés felett tüzetesen folytatandó tárgyalásaink, melyeket ha a t. képviselő úr össze fog hasonlítani, a mint össze kellemi hogy hasonlítson, mindazokkal, mik egy országban levő különféle nemzetiségek irányában akár nálunk a közel múltban, akár másutt a világ bármely államaiban történnek, meg fog róla győződni, hogy itt ellenséges indulat senki keblében nem lesz. (Htíyeslés.) A mi illeti magát ezen javaslatot, mondom, a kir. táblának ma még Pesten maradása mellett szólok, tisztán az igazságkiszolgáltatás érdekében. Én, t. ház, igen jól tudom, hogy a felebbviteli törvényszékek minden müveit államában Európának megtöbbszöröztetnek ; igen jól tudom, hogy ez a felek kényelmére sok tekintetben szükséges, és mihelyt egyszer azon fő aggálytól, mely most attól visszatart, meg fogok menekülhetni, azonnal részemről is a mellett leendek, hogy ne 8, mert ez nem elég, hanem a szóbeli eljárás behozatván, 8-nál sokkal több ilyen felebbviteli törvényszék rendeztessék. De most engem visszatart ettől azon aggály, inelyet Bónis barátom is előttem kifejezett, s mely abban áll, hogy ha tekintetbe veszszük, hogy mint összezavartattak nálunk a múlt 18 év alatt a törvényes rendelkezések : ha tekintetbe veszszük, hogy egyik vagy másik per keletkezése idejéhez képest mennyi különféle törvény vagy rendelet szerint kell ítélni: ha szétválasztjuk a föllebbviteli törvényszéket, ha 8 felebbviteli törvényszéket állítunk föl, azon 8 felebbviteli törvényszék a dolog természeténél, egyéni fölfogásánál fogva, és nem birván magát kellőleg tájékozni azon tömkelegben, melyben most mindazon szakaszok vannak, melyek szerint egy, nagy más ügyet el kell ítélni : egészen egy természetű ügyekben egészen különbözően fog ítélni. Már most azt kérdem, lehet-e valamely országban az igazságszolgáltatás iránt bizalommal viseltetni, ha azt látjuk, hogy a felebbviteli törvényszékek egy és ugyanazon tárgyban különbözőleg szolgáltatnak igazságot?
