Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-299

CCXCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868.) 157 Én azt tartom, ez az igazságszolgáltatás iránti bizalomnak végleges megszüntetése volna, és ha megengednó'k, hogy ez eset eló'állhasson, akkor fogna megtörténni az, hogy az igazság istenaszszonya, ha el nem repülne — mert nem tudom, hogy szokott volna repülni — de minden esetre hátat fordítana nekünk. Egyébiránt kénytelen vagyok még egy-két érvre is felelni, melyek felhozattak a bizottság nézete ellen. {Halljuk!) Legelőbb is azon kell csodálkoznom, hogy egyik tisztelt képviselő úr azt monda , hogy a királyi tábla centralisatiójának oka az ősiség és a feudalismus voltak, melyek megszűnvén, arra már többé nincs szükség; egy másik képviselő úr, ellenkezőleg, épen azzal indokolta, hogy a királyi táblát fel kell osztani, mert azon feudaIistikus korban több felebbviteli törvényszék volt. Én azt gondolom, ezen kérdésnek a feudalismus vagy ősiség kérdésével egyátalában semmi köze sincs. [Helyeslés.) Ennek egyes egyedül lehet köze az igazságszolgáltatás érdekeinek kérdésével, nem elvont, nem elméleti szempontból, hanem jelen viszonyaink tekintetbe vételével, saját körülményeink szempontjából. Különben is annyit mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy igen nagy része azon felebbviteli törvényszékeknek, melyekre hivatkozás történt, egyátalában nem volt az országnak rendes állapotában szervezve, hanem részint keletkezett azon időben, midőn az ország nagy része, maga a főváros is, ellenség hatalmában volt; részint pedig, a melyekre méltóztatott Dobrzánszky képviselő úr hivatkozni, voltak igen is bünfenyitő törvényszékek, de nem voltak polgári törvényszékek. Arra nézve, a mi itt fölhozatott, hogy az utat egyengetni kell a jövendő jobb rendszernek, megengedjen a t. képviselő úr, ki a kir. tábla felosztását ezen érvvel igyekezett indokolni, ha azt mondom, hogy ha a kir. tábla ma 8 felé osztatván, 8 helyén az országnak lesz felebbviteli törvényszék, ez által nem egyengetni fogja az utat a jövő jobb rendszernek, hanem önkéntesen gátakat fog elébe emelni. Igenis : mert nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonhatná, hogy a szóbeli eljárás behozatalát, mihelyt lehet, létesíteni kell; nem hiszem, hogy kétségbe vonhatná valaki, hogy ha a szóbeli eljárás hozatik be, nem 8, hanem legalább 15 vagy 16 törvényszék kell; nem hiszem ismét, hogy kétségbe vonhatná valaki, hogy ha az országban 16 felebbviteli törvényszéket kell felállítani, egyetlen egy sem fog ott maradhatni, a hová most ama 8nak elhelyezése czélszerü volna: mert akkor a kerületek beosztása igen természetesen egészen más ieend. Minek állítsunk fel tehát ny olcz helyen akadályt annak, amit minél előbb érvényesíteni szükség lesz ? A mi a vidéki capacitásokat illeti, én azt gondolom, hogy mi itten, a kik jelen vagyunk, nagyobbrészt vidéki emberek vagyunk, és már csak magunkra való tekintetből is nem óhajtanok kimondani, hogy a vidéken capacitások nincsenek ; hanem én azt gondolom, hogy vagy van azokra a capacitásokra szükség, s akkor azok a pesti királyi táblánál is meg fogják helyöket találni, vagy nincs reájok szükség, akkor bizony oda kint sem fogják azokat a hivatalocskákat elkaparni. {Tetszés.) Ezt tehát érvül a királyi tábla felosztása mellett egyátalában nem lehet felhozni. De nem terjeszkedem ki tovább, hanem egyszerűen ismétlem, hogy a jogügyi bizottság véleményét elfogadom. (Hel /eslés.) DobrzánSZky Adolf: Engedelmet kérek, személyes kérdésben akarok szólani. (Fölkiáltások : Nincs személyes kérdés ! Zaj.) T. ház! Nagyon sajnálom, hogy az előttem szólott képviselő úr azt állította, mintha én insinuatióval éltem volna a bizottság ellen. Ez nem áll, ez szándékomban nem is volt, s azért kiemeltem beszédemben, hogy nem akarok gyanúsítani senkit ; hanem constatáítam egyszerűen a következményeket, melyeket a bizottsági javaslat elfogadásától elválaszthatlanoknak vélek. (Nagy zaj) Ha pedig a t. képviselő úr azt állítja, hogy nem az ország nem magyar nemzetére való tekintetből merittetett a bizottság megállapodása, a min én csak örvendek, akkor talán czélszerü lett volna megmagyarázni a bizottság jelentésének azon kitételét: „Nem kerülhette ki a bizottság figyelmét azon körülmény sem, hogy a felosztás olyan vágyaknak is válhatnék gyuanyagává, melyek az igazságszolgáltatás veszélye nélkül teljesíthetők nem lennének." Én nem voltam szerencsés tagja lennni a bizottságnak, B így nem magyarázhattam ki ebből mást, mint a mit kimagyaráztam. Tisza Kálmán : T. ház ! A t. képviselő urnák egyenesen hozzám intézet^ felszólítására kénytelen vagyok röviden felelni. 0 azt mondotta volt beszédében határozottan, hogy nem irigyli a jogügyi bizottságtól ennek ily elvek alapján való eljárását, tehát feltette rólunk, hogy azon elvek alapján jártunk el. Különben, ha e tekintetben roszul értettem volna, nagyon örülnék, mert nagyon kívánatos volna, hogy ilyen insinuatiók ne történjenek. A mit pedig magyarázatul felolvasott, arra nézve bátor vagyok nyilvánítani azt, a mit, azt hiszem, hogy a t. háznak legnagyobb többsége meg is értett, hogy itt szó van oly provinciális érdekekről, a melyeknek összeütközése már hírlapokban, megyei, városi feliratokban is számtalanszor felemlittetett. (Helyeslés.)