Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-299

CCXC1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868.) 155 ságszolgáltatás sokkal gyorsabb és correctebb le­het. Mert lehetetlen, hogy egyetlen egy felebbvi­teli compact fórum annyi teendőt meggy osszon. Hallottuk az igazságügyi miniszter úr által előho­zatni , hogy jelenleg 4000 felebbvitel létezik a királyi táblánál, és meg vagyok győződve, hogy lehetetlen oly nagy tömeget egy registratura mel­lett egy fórumnak evidentiában tartani. És habár ugy látszik, hogy az igazságszol­gáltatás a nemzetiségi kérdéssel semmi összefüg­gésben nem áll, a mint Bónis Sámuel képviselő úr ezt állitani méltóztatott, mindamellett erős hitem, hogy a jelenlegi törvényhozásnak egyik legszebb feladata az, hegy oda törekedjék, hogy minden gyanút elhárítson* mintha egy nyelvnek uralmát akarná megállapítani, a mint ezt az 1848-ki törvény­hozás tette, a minek eredménye azonban a reactio győzelme volt. Igenis, t. ház, ez véleményem szerint egy igen nevezetes és lényeges politi­kai ok. Azon érv, hogy miután ezúttal alulról nem coordináljuk a forumokat, hogy ennek következ­tében a királyi táblának ezentúl is Pesten centrá­lisáivá kell maradnia: ez meggyőződésem szerint keveset nyom. Mert, hogy mi ezúttal alulról nem coordináljuk a forumokat, ez egyátalában nem praejudicálhat annak, hogy legalább felülről coor­dináljuk azokat, a miket ideiglenesen lehet behozni. Nézetem szerint ezen eljárás a jövő coordinatiónak egyátalában nem fogna praejudicálni. Megvallom, én még annak okát sem látom, mért ne lehetne most alulról coordinálni a foru­mokat. Mondassék ki, hogy a juridicum a poli­tieumtól végkép elválasztatik, és akkor azt hiszem, hogy a coordinatio könnyű lesz. Vagy talán azt hiszik, hogy jelenleg in parlibus nem létezik elég kitűnő jogtudós ? Csalatkoznak. Nekem erős meg­győződésem , hogy minden vármegyében létezik annyi jogi capacitás, hogy azokból egy tisztán juridicum forumot ki lehetne állitani. En tehát mindezeknél fogva a decentralisatiót s igy a miniszteri javaslatot pártolom, pártolom pedig annál inkább, mert meggyőződtem Bónis Sámuel t. képviselő úr előadása által, hogy azt kivánja, és alkalmasint elvtársai szintén azt kíván­ják, hogy a királyi tábla örökre felosztatlanul ma­radjon. Besze János: Bónis Sámuel barátom a sze­mével bekötött igazságot egy nap, egy világitó nap fénysugaraiban szemléli. (Derültség.) Valójában, t. ház, azt hittem mindig, hogy a nemzet ájtatossága és komolysága templomában szólalok fel. Én sen­kit jogosítva nem hiszek arra, hogy felszólalásomat vagy bárkiét is kinevesse, mert akkor kiki saját magát neveti ki. (Helyeslés.) Az igazságszolgáltatás egy nap fénysugarai, melyek szétlövelnek mindenüvé és éltetnek min­dent, és a mint ez áll, ugy szükséges, hogy a tör­vény is a közönséges mindennapi életnek súrlódá­saiból emelkedjék ki, s megfelelő legyen a nemzet szükségeinek és a nemzet egyes tagjai jellemének is. Ha ily törvények nem hozatnak, haszontalanok, mert igazságot soha sem fogunk találni. A magyar nép jelleme könnyen fellobbanó, perlekedni pedig, ha eleinte egy pár csillapító szóval szomszédja, jó barátja hozzáfordul, nem igen hajlandó. De ha egyszer prókátor kezére jut, akkor pörlekedik, appellál és repellál, utolsó szilvafájáig. Ha ez a magyar ember természete, midőn a törvényhozó azt kivánja, hogy az igazság gyorsan és olcsón kiszolgáltassák, szükséges, hogy a keze­lésről is gondoskodjunk. A magyar nemzet patri­archális modoránál fogva minden európai civilisált nemzetek között legfogékonyabb a békebirőságok­ra. Mig igazságszolgáltatásának fő alapja a jól rendezett békebiróságokra nem fektettetik, addig lehet ugyan igazság, de csak a prókátorok és a számos fiskálisok ügyessége következtében, addig a törvénynek rozsdáin rágódó számtalan seregek gyarapodása mellett a köz vagyonosság elszegé­nyedik és a nemzet kezébe koldusbot adatik. Uraim, a békebiróság egyedül van hivatva a ma­gyar nemzet jelleméhez. Világszerte minden polgá­rosított nemzetnél már be van hozva. Angliában már III. Eduárd idejében 1327-ben hozatott be, és jelenleg Angliában 4000 békebiró létezik. Fran­cziaországban csak a Constituante hozta be, mely okulva Anglia példáján, üdvös voltát átlátta és 1790—91-ben kis körben alkalmazta; de már ké­sőbben Napóleon annyira terjesztette, hogy a Co­de civilnek számtalan szakasza különösen az enyim és tied fölötti, az atyafiak és családi rokonok közötti rendelkezéseket arra bizta. Es mi az ered­mény ? Az, hogy Francziaországban egy esztendő­ben 490,000, tehátmajdnem fél millió perből, me­lyet a békebirák előtt kezdettek, csak 3274 appel­láltatott, azaz csak 3274-ből vált per. Ha Magyarországban a békebirák intézménye behozatnék, igaz, hogy kevesebb stemplit fognak fogyasztani az emberek, de az igazság rögtön ki fog szolgáltatni: mert a mint ismerjük perlekedési rendszerünket, méltóztassanak széttekinteni, ország­szerte a perlekedés ölte meg számtalan telkekkel biró számtalan polgártársunkat, kik talán kétszáz forint adósságért ügyvédek kezébe kerültek, a megintések, ügyvédi kontók, birói látogatásokkal stb. 5—600 forintra felment a költség; az első árverésnél nem akadván, ki megadná a birtok becsárát, a második árverésnél három, négy, ötszáz forintért leüttetett oly telek, mely ugyanannyi ezer forintot ért, és igy Esztergom megyében csak egy helységben, Bátorkeszin, 18 egész telek alig pár 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom