Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-299
148 CCXCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Oictober 19.1868. 1 ) a kellő felügyelésnek lehetetlensége ott, hol az egyetlen felebbviteli törvényszék teendőjéül oly óriási tömeg tódul össze, mint Pesten, a királyi táblánál. (Ellenmondások; helyeslés.) Innen van azon véghetetlen sok késedelem s rendetlenség, a melyen, fájdalom, még oly kitűnő jeles elme, szorgalom és lelkiismeretesség sem képes uralkodni, nnnt a mostani personális, ki sokszor éjjelenkint is hivatalszobája lámpájánál ül és dolgozik. Kérdezze meg ó't magát valaki, hogy a maga saját óhaj'tásának megfelelő korrekt eljárást lehetségesnek tartja-e akkor, midőn naponkint 100—120 elintézendő tárgy érkezik be, midőn a fölebbvitt perek száma az utóbbi években is roppant mértékben növekedett, s valószínűleg még inkább fog növekedni jövőben is. Azt méltóztatnak talán mondani, hogy az uj perrendtartás szerint nem fognak már oly nagy számú perek jőni a királyi táblához. De én ezt nem látom át. Az nj szerkezet szerint a megyei és városi törvényszékek megszűnnek ezentúl appellatoriumok lenni; tehát minden felebbezett per a kir. táblához tódul, s mi a mintegy 100 vagy még több appellatorium helyébe egyetlen egyet fogunk állítani ? A perrendtartásban továbbá fen van tartva, hogy mindenki minden ügyében felebbezhet és minden stádiumon keresztül viheti ügyét; innen várható tán a királyi tábla teendőinek kevesbedése V Az elnöktől függ leginkább a törvénykezés sikere ; az elnöknek a birák, az előadók egyéniségét, hajlamait, tehetségeit ismerni kell; ő neki az egész roppant nagy gépezetnek minden szegét és kerekét átnézni és szabatos mozg'ásban tartani kell. hogy czélt érjen; már pedig ily roppant tömegen, mely össze fogna gyűlni Pesten az egy királyi táblánál, nincs emberi erő, mely uralkodhassék. Es ezen bajon, legmélyebb meggyőződésem szerint, a legjobb ügykezelési rend sem segithet. Vannak ezen kivül, t. ház, finanezialis tekintetek is, melyekre én egyébiránt azért nem helyezek kiváló nagy súlyt, mert azon vezérszempontból indulok ki, hogy az igazságszolgáltatás magasztos és szent érdekeit sem politikai, sem finanezialis, sem semmi egyéb szempontnak alávetni nem szabad. Azonban nem tagadom, hogy viszonyaink közt tekintettel kell lenni az olcsóságra is. Pesten, hol, mint mindnyájan jól tudjuk, nagyon is költséges élet van, a birákat okvetlenül magasabban kell fizetni; és lehetetlen, hogy ez alkalommal meg ne említsem a királyi tábla tagjaínak aránytalanul csekély mostani fizetését, mely mellett a családos ember, kinek magának saját vagyona nincsen, aszó szoros értelmében szükséget szenved. Mindezen dolgon némileg segítve lenne az által, ha a felebbviteli törvényszékeknek esy része vidékre, szerényebb városokban helyezteti!ék el, hol a szállások is olcsóbbak, holott itt Pesten ilyen roppant kiterjedésű törvényszéknek, milyen lenne, ezen egy felebbviteli törvényszék, kiterjedt helyiségei igen sokba kerülnének; itt a szállások oly drágák, hogy a királyi tábla tagjai csekély fizetésének fele részét elnyelik. De van még egy más körülmény is. Az emberek, különösen épen anemesebb lelkületűek nem csak pénzzel fizettetnek, hanem fizettetnek becsülettel és kitüntetéssel is, t, i. az által, ha oly helyzetbe állíttatnak, mely nemes becsvágyókat kielégíti. Ez pedig sokkal inkább elérhető a vidéken s kisebb városban, hol a főtörvényszéki biró valóságos tekintély, a vidéknek első embere, holott itt a dúsgazdag pénzaristokratia seregében, a főváros hullámzó tolongásában, elmerül és megsemmisül, és semmi olyat nem talál, a mi nemes becsvágyát kielégítse. (Ellenmondás.) Nem ugy hozom fel ezt, mint valamely döntő argumentumot; de minden esetre ebben is van valami, mi a felebbviteli bíróságok több vidékre leendő felosztásának szüksége mellett bizonyít, (Zaj.) Látván egyébiránt, hogy a t. háznak nincs türelme, nem fogok e tárgygyal többet foglalkozni, és befejezem előadásomat. Ezek körülbelül azon nézetek, melyek engem arra birtak, hogy elsőbbséget adjak a miniszteri javaslat azon pontjának, amely Magyarországban hat, és Erdélyben két felebbviteli törvényszéket állit fel, a 15-ös bizottság és annak azon javaslata ellenében, mely Magyarországon csak egy felebbviteli törvényszéket Pesten, és Erdélyben szintén egyet Maros-Vásárhelyen javasol. Ha a t. ház ellenkezőt határoz, abban is megnyugszom, mert én sem tartom ezt épen oly vitális kérdésnek, hogy ezért Themis istenasszony azonnal felszedje sátorfáját és boldogabb regiókba távozzék; de meg lévén arról is győződve, hogy :iz istenasszony szárnyaira ez által némi ólom nehezéket függesztünk: épen ezért szükségesnek tartottam ezen nézeteket elmondani, hogy senki ne legyen azon véleményben, hogy azok, kik a miniszteri javaslat e pontját tervezték, megfontolatlanul, könnyelműen és súlyos indokok nélkül cselekedtek. (Helyeslés.) Halász Boldizsár: T. képviselőház ! (Zaj. Eláll!) Ha a t. képviselőház többsége szavazni kíván, és azok is elállanak, a kik kívülem a tárgyhoz szólani akarnak : akkor én is elállók, (Halljuk!) T. képviselőház! Én, mielőtt olvastam a jogügyi bizottság munkálatát, már előlegesen épen igy voltam meggyőződve, a mint az a maga indokait kitűnő logikával előterjesztette; de ha másokat, ugy mint engem, nem győzött meg, én azt gondolom, hogy igen bajos ezeket az ellenkezőről
