Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-299

CCXC1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 19. 1868.) 149 meggyőzni. Mindamellett, miután az országgyű­lési tárgyalások nem azok kedveért vannak, akik pro és contra beszélnek, hanem az ország, a köz­érdek tisztába hozatalaért, azért bátorságot veszek magamnak igen röviden megczáfolását megkísér­lem azoknak, miket az én igen t. barátom, Tóth Lőrinez képviselő úr a jogügyi bizottság érvei ellen felhozott. Főindokul hozta fel Magyarország nagy kiterjedését. Azt monda, hogy Magyarország térmértéke, 4000 négyszeg mértföld terén szüksé­gesnek tart szániára 8 királyi táblát, szerinte te­hát 500 négyszeg mértföldre elegendő egy királyi tábla. Kérdem már most. elérte ezzel czélját ? or­vosolva lesz-e azon baj, melyet képzelt az állal előidézve, ha a jogügyi bizottság nézete szerint lesz a királyi tábla elrendezve, ha az minden 500 mértföldön felállíttatik ? Én azt gondolom, hogy nem. Méltóztassanak meggondolni, hogy igy a mint tervezve van a miniszteri javaslatban, Bács­ka ide tartoznék Pesthez. Tehát van-e e szerint kényelme annak, a ki Pestre 20 s több mértföld­nyi távolra Pestre utazni kénytelen? Ez oda vinné a dolgot, hogy miután 500 négyszeg mérföldnyi területen a képzelt kényelem el nem érhető, min­denki kérne magának valahol közel szomszédság­ban egy-egy királyi táblát. Azt mondja t. bará­tom, hogy sem financziális, sem politikai okok nem gátolhatják azt, hogy a magánosok kényelme előmozdittassék. Hiszen ha a sürgős teendőket te­kintjük, tudnék én ilyeneket előhozni eleget. Épen azért tárgyaljuk a polgári perrendtartás iránti tör­vényjavaslatot is csak elvileg, mert magam is, és ugy hiszem, a ház tagjai közöl sokan meg vannak győződve a felett, hogy ha ezen javaslat részlete­sen tárgyaltatnék, ugy azt egy hónap alatt sem végezhetnó'k el. Méltóztassék a t. ház figyelemmel lenni arra, hogy mily sok tárgyat kell még elvé­gezni, íme, előttünk áll azon anomália , mely a képviselet elve és a mélt. főrendek közti ellenté­tes viszonyban fenáll, mi azonban még eddig tűrve van, itt a eoncordatum, a polgári házasság és száz meg száz egyéb sürgetős tárgy, miket azon­ban a tisztelt előttem szólott figyelemre nem méltatott s én sem hiszek tárgyaihatóknak, mert oly rövid ezen ország gyűlésnek hátra levő ideje, hogy mindezekre már nem igen érünk rá. Mert az már nagyon is radicalis reform lesz, mivel ha azon térre, t. i. a királyi tábla megsokasztá­sára megyünk át, a mint a jogügyi bizottság is helyesen megjegyezte, nem lenne elég 8 felebbvi­viteli törvényszék, hanem meglehet 32 lesz szük­séges. A mi egyébiránt a financziális szempontot illeti, erre nézve engedje meg t. barátom, a mi vi­szonyaink közt erre nagyon is kell figyelemmel len­ni. Vegyük például azon esetet, hogy a törvényho­zás 8 helyre helyzi el a királyi táblát, tehát 8 he­lyen kellene nagy összegekbe kerülő országhá­zakat építeni, és meglehet, néhány év múlva 32 felebbviteli törvényszék állíttatik fel : akkor mit teszünk azon házakkal ? Hasztalanul pazaroltuk el az ország pénzét. Legnagyobb fontosságú az, hogy lehetetlen oly minden előfordulható esetekre kiterjedő casu­istikus törvényekat alkotni, hogy, nem a törvény magyarázatánál, mert hisz ez az országgyűlés joga, hanem a törvény alkalmazásánál, tehát itéletho­zásnál különféle nézetek ne forduljanak elő. Tu­dok egy előttem egyszerűnek látszó esetet. Egy bizonyos ujitott perben a királyi tábla kimondotta azon elvet, hogy ujitott perben egyedül csak az ahhoz csatolt uj okmányokkal lehet a keresetet támogatni. Igaz ugyan, miszerint a legújabb tör­vények — uj okmányok alapján — engedik meg a perújítást. De miután ez által az 1 723. XXXIII, törvényezikk és az ezen alapuló 280-dik sz. a. döntvény, melyben a perujitási perorvoslat igy értelmeztetik: „Nóvum est continuatio prioris processus, et ideo instituitur, ut errores et de­fectus in illó commisi emendari possint" nincs megváltoztatva, a főméltóságu hétsszemélyes tábla felebbvitel utján, döntvényileg, ugy intézkedett, hogy az újítottban az anyaper minden hibáit orvosolni lehessen, s igy az uj okmányok csak a perorvoslat megengedése indokául szolgáljanak. Tehát a régi és mostani norma közt csak az a különbség van, hogy ezért folyamodni keli. Hozhatnék elő száz meg száz hasonló példát. Mél­tóztassanak azon anomáliát elgondolni, hogy a nyolez királyi tábla nyolezféleképen alkalmazná a törvényt. Mi, régi jogtudók, mindig örömmel veszszük tudomásul azon döntvényeket, melyek alatt ez olvasható „utraque tabula," mert ez any­nyi, hogy azt mindkét fő tábla egy étért őleg álla­pitotta meg. En tehát. t. képviselőház, midőn arról is meg vagyok győződve, hogy — mint igen helyesen van előadva a jogügyi bizottság jelentésében — az informatió szüksége a nyilvános tárgyalás élet­be léptetésével megszűnik, nem tartom mulhatlan­nak a királyi tábla rögtöni szétoszlatását. {Zaj.) Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az ügyvé­dek igen sok esetben csak azért rendelték be Pestre a feleket, hogy miután az ügyvédekre ma­gokra nem sokat adnak, magok rimánkodjanak a bírónál ügyök figyelemben tartásáért. Remélem, ez is a nyilvánosság behozatalával megszűnik, esnem lesz szükségök a feleknek magoknak 50 mértföld­nyiről Pestre befáradva költekezni. Az is egyik főfő indoka nézetemnek, hogy miután a hétszemé­lyes tábla csakugyan, mint legfőbb törvényszék­Pesten marad, s igy a feleknek ott múlhatatlan kell — mert alig lesz per, mely oda fel nem kerül —

Next

/
Oldalképek
Tartalom