Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

92 CCLXILL. OltSZÁGOS ÜLÉS. (J üius 15. 1868.) ről valaki azonnal kötelességének tartandja a házzal tudatni, hogy miféle eljárást szándékozik a kormány vagy az ó'tet támogatók követni. (Ott a javaslata!) Ilyen a szokás, t. ház, legalább minden más parlamenteknél. Miután végre most a kormány részéről is felszólalt egy t. képviselő úr, (Zaj. Ellenmondás. Nem a kormány részéről! a jobb oldalon. De hiszen parlamentális kormány! balról. Elnök csenget) néhány észrevételt kívánok tenni azokra, a miket most előadott. Azt mondotta, hogy ő is, mint Várady Gábor képviselő' úr, csak akkor fogja a kormány felelősségét biztosítva látni, mikor majd a felelősség a törvényhatóságokra is ki lesz terjesztve. Nekem e részben némileg eltérő nézetem van, mit azonnal meg fogok magyarázni a t. háznak. Azzal támogatta a t. képviselő úr nézetét, hogy előbb a megyék más alkatrészekből voltak összeállítva, mint most. Az igaz, akkor azoknak, kiket a törvény szerint egyedül ismertünk az alkotmány sánczaiban benlcvőknek, valamennyinek joga volt a megye tanácskozásaiban részt venni, most azonban csak bizottmány által képviseltetik a megye. Ez tökéletesen áll, áll pedig azon természetes következésnél fogva, hogy azelőtt néhány száz. vagy legfölebb néhány ezer emberből alhatott e megyei gyűlés, a mi, mint mindnyájan tudjuk, csak ritkán történt; most pedig némely megyében 100 ezerből is állhatna. (Hol? Zaj. Állana!) Ar.t mondom: hogy állhatna, ha az egész népesség bemehetne a gyűlésekre. Egy SZÓ: Nem vagyunk zsidók. Patay István: Kérem az elnökséget, a közbeszólásokat eltiltani. Simonyi Ernő: Ez tökéletesen áll, nemcsak a megyékre nézve, hanem áll magára az országgyűlésre nézve is. Tudjuk mindnyájan, hogy néhány száz évvel ezelőtt ó'seiuk sok ezerén lóháton jöttek össze a Rákoson. Madarász József: Az volt a jó. (Nevetés.) Simonyi Ernő: De az előbbre haladott kor igényei jelenleg azt kívánják, hog}

T most már ne a Rákos mezején jelenjenek meg az ország lakosai, hanem egy nagy, kényelmes terembe küldjenek egy bizottságot, mely az ország dolgai felett tanácskozzék. Ha az országgyűlés ily módon alakulása kifogás alá nem eshetik, nem látómat, miért eshetnék kifogás alá a megyei bizottmányok tanácskozmánya. (Zaj. Felkiáltások: A megyei bizottmány nincs választva!) De választva van, (Ki által!?) legalább választva volt akkor, a midőn alakult. (Zaj.) Hogy most nincs egészen választva, az tökéletesen áll, ez következése annak, hogy az 1848-ki törvény csak ideiglenazon egyeseire rendelkezett , mert remélte, hogy békében élvezhetvén és tovább fejleszthetvén az alkotmányt, az első országgyűlés rendelkezni fog a megyei rendszernek átvizsgálásáról s maradandó megállapításáról; de ezen várakozásában csalódott, és a közbejött idők olyan következményeket szültek, hogy lehetetlen volt a megyei bizottmányokat újra alakítani. Az áll, hogy a bizottságnak tagjai, különösen a mostani képviselők egy része választás utján jöttek be, és csak azok, kik 1848-ban, 1861-ben választattak, képezik jelenleg is a megyei bizottmányok alapját és többségét. De ha különben kifogás alá eshetnék is a megyei bizottmányok jelenlegi szerkezete — én legalább nem mondom, hogy minden kifogás nélküliek — ezek csak ideiglenesek, s az országgyűlésre vár azon feladat, hogy mindezeket a legczélszerübben elrendezze. Azt kérdi továbbá a t. képviselő úr, hogy ha azon eset áll elő, hogy akár a megye, akár a város nem engedelmeskedik a kormány rendeletének: mi történik akkor ? Kétségen kivül az történik, a mi történt akkor, (Egy szó jobbról: Mikor lóháton tanácskoztak!) mikor alkotmányos kormányforma alatt éltünk, hogy t. i. a kormány meghagyá a megyének, felderítvén a nehézségeket, melyeket a megye repraesentatiójában előadott, azt mondván : „Nincs alapos okotok ezen rendeletet törvénytelennek nyilvánítani, kívánom újra is, hogy azt végrehajtsátok.

0 (Többen: Hátha van ok?!)IL& akkor se hajtja végre, akkor a minisztérium kormánybiztost küld oda, és ha szükséges, rendeletét erővel is végrehajtja, ugy mint cselekedte azt a kanczellária és a helytartó-tanács ermekeló'tte. csak azon különbséggel . hogy most évenkint országgyűlés levén, a miniszter évenkint felelős az országgyűlésnek , akkor pedig néha sok éven át országgyűlések nem tartattak. Kormánybiztost küld, mondom, de nem királybiztost, mert parlamentális felelős kormánynak királyi biztosokat küldeni I nem is szabad. (Ohó! jobbról.) Tudjuk, hogy voltak idők, midőn királyi biztosok küldettek ki a vármegyékre, például 1823, midőn a törvénytelen adó és ujoncz behajtása végett küldettek, és bejárták a megyéket feltett kalpagokkal, ugy mint Rajner Pál úr Heves vármegyét, csonkítván a jegyzőkönyveket, sőt vasra veretvén a tisztviselőket, erőszakkal végrehajtották, nem az országgyűlésnek, hanem az önkényes kormány törvénytelen rendeleteit. (A dologra!) Én tehát, mint mondom, a felelős kormánynak nem engedem azon jogot, hogy királyi biztosokat küldhessen ki, hanem igenis, küldhessen kormánybiztosokat, kiknek eljárásaért felelős. Azt mondotta továbbá a tisztelt képviselő úr, hogy hiszen ha egy törvényhatóság a másik törvényhatóság , megye vagy város felszólítására intézkedhetik, miért ne intézkedhetnék a pénzügy-