Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-263
CCLXIII. ORSZAGOSULI pénzügyi közegek iránt. És ez természetes; de most őket ugy kell tekinteni, mint a többi alkotmányos közegeket; én legalább nem vagyok képes köztök és a többi hivatalnok közt különbséget tenni. (Élénk helyeslés jobbról.) Ha a megyék vagy azok tisztviselői egy városi felszólítás vagy szomszéd tisztviselő által történt felszólítások folytán intézkednek, mint sokszor, többször, százszor ezelőtt hozzájok intézett felszólitás folytán intézkedtek, és az sem derogált a megye autonómiájának : én nem tudom, miért derogálna ezen esetben V (Helyeslés jobb felöl.) Az volt mondva, hogy hiszen most nem lehet aggodalom, mert a mostani kormány barátja a munieipiumoknak, de jöhet utána oly kormány. mely centralista elvek által vezéreltetve, megbuktathatná a municipiumokat. En nem vizsgálom ezt, mert előttem a kormány felelős levén a képviselőháznak, felelős lesz minden intézkedéséről, és azt hiszem . hogy ha ezen felelősséget csakugyan komoiyan fogjuk venni, és a háznak ereje lesz a kormány ezen felelősségét mindig fentartani és gyakorlatilag érvényesíteni, ez utoljára nem kövtthet el oly sérelmet a törvényen, melytől félni lehetne. Hallottam összehasonlítani — a mi előttem feltűnt — hogy miután tegnap a földhitelintézet kérdése más törvénynek alkotása idejére utasíttatott, ezt szintén utasítsuk oda, mert nem jó így per excerpta a megye rendezésébe bebocsátkozni. Megvallom, engem meglepett ezen összehasonlítás: mert a földhitelintézet és a municipium oly különböző két fogalom, mely semmi esetre ki nem állja az összehasonlítást. Itt arról van szó, vajon a me- j gye köteles-e végrehajtani a törvényes rendeletet I vagy nem'? E tekintetben köztünk elvi különbség nincs, mert mindenki elismeri, hogy a megye tartozik a törvényes rendeletet végrehajtani. Ez tisztán ki van fejezve a törvényjavaslatban. Tisza Kálmán képviselő úr javaslatában két oly eszme foglaltatik, melyet, én legalább, elfogadni képes nem vagyok: mert a törvénynek pontos végrehajtása feltételeztetik sok esetben attól, , hogy a nemes megyének fog-e tetszeni azt mon- j dani, hogy a tisztviselő hajtsa végre a rendeletet vagy nem? (Ugy van ! jobbról.) Másodszor föltételeztetik attól, hogy sok me- ! gye csak egy párszor vagy négyszer gyűl össze egy esztendőben , addig pedig minden elkobzandó vagy biztosítandó tárgyat a legnagyobb kényelemmel el lehet pusztítani vagy más helyre vinni. (Igaz! a jobb oldalon.) Szerintem nincs szükség arra, hogy a megye bizonyos felsőbb sanctiót gyakoroljon a törvényre. Ha a törvény ki van mondva itt, akár kimondja a megye, hogy a törvényt végre kell hajtani, akár J ,S (Július 15.1868.) 91 iiem, az tökéletesen mindegy, mert a törvényt végre kell hajtani azért, mert a törvényes legislatio hozta! (Ugy van!) A harmadik, mibe nem tudok beleegyezni, az, hogy csakugyan elismervén Tisza Kálmán képviselő úr is, mint mindnyájan, hogy ezen törvényt végre kell hajtani, és e tekintetben a megyék kötelesek és ezt tartoznak megtenni, kérdem : hátha a megyéknek ez nem tetszik'? A törvényhozónak szerintem egy kis előre látással is kell bírnia; főkép arra kell fordítania a törvényhozónak gondját, miszerint az általa hozott törvény valósággal végre is legyen hajtva. Már most tegyük fel, hogy a megye ezt nem teszi. Akkor véleményem szerint a kormánynak, ha rendelete — a mint nem akarom máskép feltenni — csakugyan törvényes volt, nem marad más eszköz kezében, mint kormánybiztost vagy királyi biztost kiküldeni: és addig mi történik? E'<ek mind oly dolgok, melyek sok tekintetben halasztást nem szenvednek ; míg pedig a biztos eljár, mig a felek disputálnak, itt is, a megyénél is, addig az elkobzandó tárgyak elvesznek, a biztosított javak szintén elpusztulnak. Azt mondják, hogy a megye felelős. Igenis; de ki lehet ám bújni minden törvény rendelete alól. A megye bizonyos ellenszenvvel indulván a feladat teljesítésére, kivált oly politikai világban, a milyen nálunk van, sokszor megtörténhetik, hogy valamely kedves ember ellen volna intézendő az eljárás, és a megye nem teljesíti a kormány rendeletét. Kérem, ne vigyük a dolgot oda, mert mi volna ennek logikai következése ? Az, hogy a mitől leginkább akarjuk megóvni a megyéket, t. i. attól, hogy ne szűnjenek meg, bekövetkeznék, mert ha bebizonyulna minden nap, hogy a megyékkel kormányoz ni nem lehet, ez sok emberben oly ellenszenvet kelthetne, mely az országban eddig nem létezett. Végre még azt is mondhatnám, hogy miután az átalános vita be van fejezve, át kellett volna térni a részEtes tárgyalásra ; de épen azért, hogy mondjuk ki csakugyan felfogásainkat, és — ha lehetséges — ez által némely embernek megnyugvást szerezzünk, pártolom a javaslatot és nem fogadom el a Tisza Kálmán á^tal benyújtott külön véleményt, (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) SimOnyi Ernő: Mindenekelőtt néhányszóval felelni kívánok az előttem szólott t. képviselő urnák, ki az , ellenzék részéről már felszólalt három vagy négy szónok után az első volt, ki nekünk a kormánypárti politikát (Ellenmondás) ez ügyre nézve megmagyarázta. Megvallom, kicsit későnek találom ezt, mert azt hittem volna, hogy midó'n az ellenzéknek egyik vezértagja ily fontos indítványt ad be, és az fontosságánál fogva a másik napra halasztatik, hogy a kormánypárt részé-