Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-260

36 CCLX. ORSZÁGOS ÜLÉS ^Július : 1. 1868.) napot eltölteni s 2—4 frtot költeni nem fog, hogy 5 krnyi törvénytelen adóztatástól megmenekedjék, s igy kétségtelen, hogy a financz mindenkire, ha tetszik, kiveti a kamatbüntetést. Én tehát, mint mondám, nem látok ezen intézkedésben a kormányra nézve semmi hasznot, sőt nagyon károsnak találom: mert tudjuk, hogy a nép az országgyűléstől könnyítést vár, ez által pedig a teher sulyosbittatik a nélkül, hogy a kormánynak valami haszna volna; a nép szegényebb osztálya pedig súlyosan terhelve lesz, mert a gazdag ugy is meg fogja fizetni, vagy ha nem fizetné , annak a kamatok ugy sem lesznek nagy terhére; de a szegényebb osztály, kinek az ugy is elég kárára, rajta executio által hajtarik be, ezzel elkeserittetik. Azt fogja valaki tán mondani, ez azért van, nehogy valaki makacssága által maradjon tartozásban. Tudjuk, hogy az absolut kormány alatt is többen állottak ellen, és ez még sem merte ezen súlyos eljárást behozni. Ne hozzunk be tehát az annyiszor kárhoztatott Bach systemánál is súlyosabb eljárást, s ne legyünk bachabbak mint maga Bach volt. Miért is én a t. ház pártfogásába ajánlom módosít ványomat. Besze János : T. ház ! Az a szándék, az a czél, hogy a nép ezen adót, a mely annyira terheli, a mennyire csak lehet, jó kedvvel viselje és rővja le. En a 14-dik szakaszt se a magyar jellemével, se a szükséggel összeegyeztetni nem tudom. Kamatot mitől fizet az ember? Attól, a mit kölcsön vesz. Azért, ha valaki egy negyed évben adóját a legjobb akaratja mellett is leróvni nem képes, de 5 — 6 hét múlva fizetni tudja, ez időtől tehát azért kamatot fizessen az államnak, a mikor attól semmi kölcsönt fel nem vett: azt én igazságosnak nem tartom, sőt meg vagyok győződve, hogy a nép átkokkal fogja azt a néhány krajczárt fizetni, a mikor egész adóját hazafiúi kötelesség érzetétől indittatva sietni fog leróni. A népnek bizonyára nehezére fog esni, hogy annyirajutottunk, miszerint még 2—3 hétig sem várhat el az ország a nélkül, hogy kamatot ne róna a népre. A kamat el fogja keseríteni a népet, és az adófizetési készséget meg fogja mérgesiteni, a financziának pedig egyátalán semmi hasznot nem hajt. Aggódni pedig nem kell, hogy nem fog fizetni, mert az utána való 15-dik szakasz elrendeli, hogy ha fél esztendő alatt nem fizetne, rögtön végrehajtás rendeltessék el. Az állam ily módon szintén nem sokat venne be, mig ezen egy pár fillér a népre nézve oly keserítő lenne, hogy azt egész adórendszerünk iránt elkeserítené, mert az adó szives fizetése iránt a népet meg kell nyerni, nem pedig elidegeníteni. Annálfogva ezen egész 14-dik szakaszt kihagyatni ajánlom. Horváth Döme : T. ház ! Tisztelt képviselőtársam Halász Boldizsárral nem igen szoktunk egy utón járni, legalább politikai utón nem^ most azonban igazságot adok neki részemről. Én azt tartom, ily anyagilag kimerült országban, mint a mi országunk, a mi nagyon silány körülményeink között, ezen szakasz intézkedése méltányosnak és igazságosnak nem mondható. Tapasztalásból mondhatom, ha ezen szakasz, ugy a mint van, meghagyatnék, sok viszásságra adna okot és az egyes tisztviselőknek a nép iránti önkénykedésre szolgáltatna alkalmat. És még arra is bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt házat, hogy ez által különösen sok nagy községben a dolg-ot végtelenül szaporítaná, a tisztviselőknek fölötte sok dolgot adna, s időpazarlás következnék belőle a nélkül, hogy a kormány nyerne valamit. Ezen okoknál fogva, ugy a mint a szakasz van, azt nem helyeselhetem, és kérem annak kihagyását. (Helyeslés balról.) Tisza Kálmán: T. ház! Én azt gondolom, minden dolognak minden oldalát meg kell fontolni, mielőtt az ember elhatározná ma^át, mire szavazzon. En részemről, meg. áltoztattatván a határidő a központi bizottság által egy hónapról három hóra, ezen késedelmi kamat fizetését elfogadhatónak, sőt igazságosnak és kíméletesnek tartom. Tartozom megmondani , miért fogadom el. (Halljuk!) Itt azt mondotta t. Borlea képviselő úr, hogy még Bach és Schmerling idejében sem volt a késedelmi kamat behozva, és mi ne legyünk Bachnál és Sclimerlingnél bachabbak és schmerlingebbek! Meglehet, hogy ez nem volt Bach és Schmerling idejében behozva; de volt katona-executio, (Ugy van!) a minél sokkal helyesebbnek tartom, hogy ha a késedelmező csak a kamatot fizeti, és sokkal helyesebbnek tartom, hogy ha az állam magát a károsodás ellen ezen az utón biztosítja, mint azon az utón, hogy rögtön executióval elmegy a szegény ember nyakára. (Igaz! ügy van!) Mert vegyük fel a dolgot ugy a mint van. Az államnak bevételére okvetlenül szüksége van, és ha az adók be nem folynak, az állam, igen természetesen, kötelezettségeinek megfelelni mégis tartozván, mást nem tehet, mint hogy utoljára is kölesönhöz kell folyamodnia és ezen utón fedeznie kötelezettségeit. (Helyeslés jobbról.) Úgyde ezen kölcsönért az állam kamatot fizet. Már most igazság-e az, hogy ezen kölcsön kamatainak terhét az is viselje, a ki a maga adóját annak idején pontosan befizette, ugy mint az, ki nem fizette be? Én tehát részemről ezen szakaszt, mint a mely az állam érdekeinek szempontját kellő figyelembe veszi, de figyelembe veszi ugy, hogy az adózók iránt kíméletet tanusit, a központi bizottság szövegezése szerint elfogadom. (Helyeslés jobbról.)