Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-260
CCLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 11. 18G8.) 3? Simonyi Ernő: T. ház! Nem lehetek u^yan azon. véleményben előttem szólott képviselő úrral. Azt hiszem, az adónak alapja az állam költségei fedezésének szüksége; azt hiszem, hogy tehát az állam minden esetre tartozik behajtani anynyi pénzt, mennyi szükségeinek fedezésére megkívántatik ; de nem hiszem, hogy azon felül mégoly mennyiséget is behajthasson,mely körülbelül6 °/ 0 -át tenné az egyenes adóknak.Ezen szakasz szerint,egybevetveaztaz utána következő 15. szakaszszal,az állam valóságos spekulatiót csinál a gazdagok részére a szegények ellen. (Tetszés a szélső balon. Ellenmondás jobbról) Azt mondja a központi bizottság, a ki az adót önhibájából nem fizeti meg, tartozik fizetni. Én mást ezen „önhibája" alatt nem érthetek , mint azt, hogy nem hozta be; nem hozta be pedig azért, mert nem volt pénze. Ha önhibája alatt csak azt értik, hogy roszakaratból nem hozta be, akkor egészen más értelme lesz a dolognak, hanem akkor nincs semmi ok arra, hogy ezen szakasz megmaradjon : mert a ki az adót nem fizeti meg, annak adóját executióval kell behajtani, bizonyos határidő után, melyet a törvény megszab. Akár legyen az katonai executió, akár legyen polgári executio, én azt tartom, hogy a fő kellék az, hogy lehető legkevesebb költséggel hajtassák be a/, adó, Mert nem azt kell tekinteni, hogy van néhány ember, a ki roszakaratból nem fizet, hanem bizony az adót a legnagyobb többség nem roszakaratból, hanem azért nem fizeti, mert nem fizethet. En átlátom annak szükségét, hogy minden esetre be kell hajtani az adót; hanem átlátom egyszersmind annak szükségét is, hogy lehetőleg kiméletes módon hajtassák ez be, és a mint egyrészt az egyenes adók terhe a pénzügyminisztérium által benyújtott táblázat szerint körülbelül 54 milliót tesz, a mint egyrészt ezen büntetések által az adómennyiség a legnagyobb mértékben 3 millióval szaporodnék, ugy a 13. szakasz értelmében (3 millióval csökkenhetne, csökkenni pedig minden esetre fog,mert 12 °/ 0 -nyi kamat a mostani világban, ahol pénzmennyiség igen sok, igen nagy, s mindenki, a kinek tehetségében áll, fizetni fog. Azért mondtam én, hogy ezen szakaszok összevéve a szegény nép rovására és a gazdagok javára vannak irányozva. Én azt hiszem, hogy meghagyatván a 13-dik szakasz, a mint van, csak kijelentetnék a kamatok mennyisége, mert ez abban kijelentve nincs, a 14. és 15. szakaszok egyszerűen kihagyandók. (Helyeslés a szélső balon) Csanády Sándor: Én Tisza Kálmán képviselőtársam azon nézetét nem pártolom, hogy ha valaki a 12. szakaszban megemlített időben adóját be nem fizeti, az \' 2 krajczárnyi kamatot fizessen: mert tagadhatlanul igaz, hogy ha a meghatározott hónapok közepén fizettetik le az adómennyiség, már azon hónapot megelőzött hónapokra nézve mulasztást követett el az illető. Igen, de azon mulasztás pótoltatik az által, hogy másfél hónapra előleg fizetik le az adót. Ha tehát áll az, hogy az állam az által, ha valaki a 3 hónap közepén fizeti le a maga illetőségét, egyátalában veszteséget nem szenved, nem látom át, miért kellene a három, vagyis a középső hónap közepén tul nem fizetett egyéneket vagy polgárokat még fél krajczár kamattal terhelni? Ez valóban nem volna más, mint uzsora az adózókra nézve. Nem pártolhatom pedig annál kevésbbé az uzsorát, mert biztos vagyok, mihelyt az osszággyülés szavazza meg az adót és az törvényes adó alakjában fog megjelenni, nem azok fognak késedelmezni a fizetéssel, a kiknek hatalmában van minden pillanatban megfizetni adójokat, hanem igenis azok fogják a meghatározott időre le nem fizetni, a kiknek nincs módjokban fizetni. Én tehát ez okból, és miután a félkrajczáros uzsoráskodás által a népnek legszegényebb osztályát látom terheltetve, a szerkezetet el nem fogadhatom. Hoffmann Pál: T. ház! Én ezen szakaszeredeti szerkezetében el nem fogadhatónak találom, mert czélszerütlennek s a szegény néposztályra igen terhesnek tartom, de legalább keresztül vihetőnek ; azon módosítással azonban, a melylyel a központi bizottság által ajánltatik, épen keresztül vitelében lehetetlennek tartom. Ugyanazért Halász Boldizsár képviselőtársam indítványát pártolom, és pedig főkép Tisza Kálmán képviselő úr ellenkező érvelésére való tekintettel, különösen azért, mivel a kamat az adó u'án, meglehet, hogy könnyen elviselhető fogna lenni azon vagyonosabb egyéniségek számára, a kik talán épen az adónak későbbi fizetése által oly előnyökben is részesittetnek, a melyek dúsan kárpótolják őket azon 6°/ 0-ért, a melyet az államnak fizetnek. De az én szemem előtt mint normális eset az lebeg, hogy valaki azért nem fizeti az adót, mert nem képes. Ezen sajnos állapot a legtöbb esetben oly körülmények által idéztetik elő, melyek a legnagyobb méltánylatra méltók. Én tehát nem kivánom a szegény adófizetőnek az ugy is —miként a napokban hallottuk — igen terhes adó fizetését kamatfizetéssel még akkor megnehezíteni, midőn ezen kamatnak behajtása az államra nézve oly complicált eljárást tételez fel, a mely azt következményeiben ugy is kivihetetlennó teszi. Bárha ezen szakaszt el nem fogadom, mindamellett nem mulaszthatok el észrevételt tenni néhány megjegyzésre, a mely az általam pártolt nézet indokolására felhozatott. Többször hallottam, mintha a kamat „uzsora" volna. Megvallom, ez ellen jogászi öntudatom fellázadt : mert legalább ugy tudom a dolgot, hogy