Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-260
CCLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 11. 1868.) 35 ben rendeljük, hogy utólag történjék az év végéna befizetés, bizonyára senki sem fog fizetni előre. És minő különbséget fog ez tenni, miután a direct adók 55 millió jövedelmet hoznak az államnak? Ez annyit tesz, hogy az évnek elején valahonnan 13,250,000 forintot kölcsön kellene vennie, hogy azon szükségeket fedezze, melyek az első 3 hónapban fedezendők. A tapasztalás azt bizonyította, hogy az adózókra nézve is sokkal czélszerübb az, hogy az adó behajtásai a a kitűzött határidő megtartása minden eszközzel foganatosittassék; mert semmi sem oly káros és veszélyes — ezt a jelen pénzügyi kormányzatban magam tapasztalásából is tudom — mint az, ha a behajtás körüli hanyagság folytán az adótételek szaporodnak. A rendes pénzügyi kormányzatnak egyik első feltétele, hogy mindenki pontosan teljesítse az ország iránti kötelezettséget; ezt meg kell könynyiteni az által, hogy nem egymástól távol eső időszakokra tűzessék a befizetés. Miután azon indítvány a pénzügyi kezelésnek nagy hátrányára lenne, azt el nem fogadhatom, a ajánlom a szerkezet elfogadását. Elnök: A kik a szerkezetet elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Csengery Imre jegyző (olvassa a ld-dik szakaszt.) Kethelyi József előadó : A központi bizottságnak e szakaszra nézve semmi észrevétele nincs. Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk!) Ennélfogva a 13-dik szakasz el van fogadva. Csengery Imre jegyző (olvassa a 14-dik szakaszt.) Kethelyi József előadó: A központi bizottság az első sorban „határidőt" szó után az „önhibájából" szót kívánja beletétetni. Halász Boldizsár: T. ház ! E szakaszra nézve van ismét elvi szempontból indokolandó észrevételem. Hazai törvényeink a kamatok kamatjait, mint uzsorát tekintve. soha nem engedték megítéltetni. Azt kérdheti valaki, hogyan lehet az adóhátralék a kamatnak a kamatja vagy uzsora ? Ugy, t. ház, hogy a vagyonnak alapja azon erkölcsi vagy anyagi tőke, és annak bizonyos százaléka az, mi az adó ; ha tehát azon százaléknak, illetőleg kamatnak még a kamatját is meg kell fizetni, az hazai jogi elveink szerint uzsora. Tisztelt ház ! Ezt csak igen hasznos financzialis nézetek igazolhatnák; de méltóztassanak megbocsátani, se a kincstár nem nyer vele, se az illető nem nyer vele semmit. Mi haszna van a kincstárnak, hogy azt a fél krajczárt megveszi külön ? Az bizony évenkint nem sokra rug, nincs oka senkinek azon kapni: mert ha mégis egy egész évre elvárnának azért a 6 °/ 0 -ért, akkor midőn vannak esetek, hogy fizetünk 20%-ot i s > mikor meg vagyunk szorulva, szivesen megadjuk a 6 0 / 0-'otis; de midőn azonidő, mire ezen várakozás kiterjeszkedik, csak V 4 évre történik, mert a másik l / i évben már jön az executio, senkinek sincsen oka arra, hogy nagyon kapjon rajta. Ennélfogva, miután czélra nem vezetőnek és az általam érintett elvbe ütközőnek tartom ez intézkedést, én részemről az egész szakaszt kihagyandónak tartom. Borlea Zsigmond: E szakaszra nézve Írásban módosítást adtam be, mely azt foglalja magában, hogy a 14. és 15-dik szakaszok hagyassanak ki. T. ház! 1860. és 1861-ben, emlékezni fognak, hogy a lapok igen sokszor írták részint vezérczikkekben, részint vidéki tudósításokban, hogy az adó felette nagy, és hogy a nép az adót már nem birja fizetni, ha csak a törzstőkéhez nem fog hozzányúlni ; és a lapoknak igazuk volt; és ha a mai lapok ugyanazt irnák, a mai lapoknak kétségtelenül szintén igazuk volna, miután az ország 1861 év óta gazdagabb nem lőn. Mindamellett a most legközelebb megszavazott föld- és házadó mindenütt még igen jócskán felemeltetett, s mindenféle egyéb adónem, mint: bélyeg, fogyasztási adó stb. stb. elfogadtatott, elfogadtatott pedig, mert az állíttatott, hogy az ország szükségleteit fedetni máskép nem lehet, s azt tenni mulhatlanul szükséges; hanem szerintem ezt csak akkor lehetett volna valóságosan kimutatni, ha előbb a budgetet tárgyaltuk volna, a mi e részről kívántatott is, a másik rész azonban abba nem egyezett bele; és igy, miután ez már megtörtént, ezen segíteni nem lehetvén, erről nem szólhatok. De engedjék meg, ha a jelen szakaszra azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az nem egyéb, mint a szegénység- és nyomorúságra egy * j adónem kivetése s feltalálása. Igaz, hogy a bizottság betette az „önhibájából" szót; de ezen szó által semmi vagy annál is kevesebb enyhülés sincs elérve: mert, kérem, ki fogja megitélni, hogy önhibájából maradt-e az illető adótartozásban vagy sem ? Nagyon természetes dolog, hogy a pénzügyi közegek. Már pedig ismerjük azon pénzügyi közegeket — financzokat — nagyon jól és azoknak a nép irányában eljárásait; és ha azok magyar ruhába öltöztek is. még is csak a régiek maradtak. Azon kívül mi következik abból, p. o. valaki 10 frttal tartozásban maradván, a pénzügyi tiszt azt fogja állítani, hogy önhibájából maradt tartozásban, s a fél azt tagadni fogja? Természetes, hogy ráfog vettetni az ökrnyi kamatbüntetés. Ha tehát az illető magát ez által igazságtalanul terhelve érzi,hogy ettől megmeneküljen, fel kell folyamodnia, s erre kell neki egy egész nap időt tölteni, s folyamodás rt vagy 2—4 frtot fizetni. Már, kérem, ugy hiszem, hogy senki egy 5*
