Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julios 30. 1868.) 3Q3 már buknia kell, egy világ fog~gyászt állani körű lőtte, milliók szeméből köny fog hullani. Lássuk immár ismét, mit tőn ugyanazon férfiú, kit a nemzet határtalan bizalmával megajándékozott, és kinek kezébe helyezte sorsát? mit tőn, kérdem, Kossuth Lajos ? ő, ki nekem is és másoknak is már akkor nem egyszer árulásról vádolta (Közbeszólás a szélső balról: Ki volt az? Zaj. Halljuk!) az általam sokszor jelzett egyént ? Először őt a felső sereg pára ncsnokává, később az összes magyar hadsereg fővezérévé nevezte, sőt még a hadügyi tárczát is birtokába adá, és igy minden hatalmat, az egész fegyveres erőt annak kezébe játszá át és abban központositotta,kit a bekövetkezett katastropha után e mai napig árulással vádol. Más oldalról pedig azt, a ki háromszor ezen táborozás alatt, feledve bántalmat, hálátlanságot, egész valóját a hazának feláldozva,a nemzetnek három hadsereget gyűjtött és szervezett, a ki háromszor diadalmasan küzdött a szövetséges árulás és kajánság teremtette veszélytől a hazát ótalmazandó: (Zaj. Közbes.elások a szélső balról) háromszor egymás után lefegyverezte és a vezérletről lelépésre kényszerkette.Lefegyvereztek, megrontottak, hogy a nemzet is lefegyvereztethessék és megrontathassék. Választani kell itt e tekintetben a szélső bal oldaliaknak, mert a história kérlelhetlen. Vagy csakugyan való, hogy azon egyén, kinek nevét szükségtelen itt kimondanom, mindazon bűnöket elkövette, melyekkel, én még ma is vádolom, és kinek nem szabad megbocsátani mindaddig, mig ő meg nem bánja bűnös cselekvését, mindaddig, migőmég dicsekedni merészkedik cselszövényeivel; vagy hogy hát a vád alaptalan és ő nem követett el hazaárulást. Ha csakugyan elkövette, ugy a felelősség a kormányfőt is nyomja, ki ez egyént a semmiből teremtette, fokonkint felemelte és utoljára a nemzet minden hatalmát benne központosította, sőt még dictatorsággal is felruházta; ellenben pedig, ha ezen egyén nem bűnös, nem áruló, ugy nagy bűnt követ el mindenki, és különösen Kossuth Lajos és azok, kik nevében esküsznek, hogy őt még most is ezen iszonyú vádakkal illetik. Mindkét esetben nagy felelősség maradand Kossuth Lajoson , és ő sehogy sem leszen képes ezen alternatívából menekülni. Ezeket csak azért voltam bátor felhozni, hogy épen a múlt történelmi tanulságánál fogva iskibizonyitsam azt — nem is szólva tényekről,a kérlelhetetlenjelenről, melyet mindenkinek számba kell venni, a melyet lehetetlen eltagadnunk — minő igaztalanságot s méltatlanságot követnek el azok, a kik mindig ugyan egy névben esküvé, mindig árrá hivatkozva, a ki felelős az 1849-ben bekövetkezett calamitásért és a ki az 1848-iki törvényeket leginkább compromittálta, nem csak e teremben, de a hírlapokban is, mást sem tesznek, mint hogy denunciálják a majoritást és annak vezérét, ki mintegy az isteni gondviselés által rendeltetve és kiválasztatva, akkor, midőn az illő perez elérkezett, a nemzetnek legalább visszaszerezte mindazt, a mit viszBzaszerezni nem csak szükséges, de kötelesség is | volt. (Helyeslés jobbról.) | Azt mondotta az előttem szóló képviselő dr, hogy ő — s igen örülök e részbeli megtérésén, mert hiszen én is épen eat mondottam interpellatiómban — épen ugy a nemzet jövőjének biztosítéka, a belbátorság fentartása, mint a külföld támadásai ellen való védelmi előkészület, de nem kevésbbé magának a fejedelemnek méltósága, az uralkodó háznak hatalma érdekében követeli azt, hogy magyar hadsereg állíttassák elő. Csak az a különös tőle, hogy ö vádoskodik, jajveszékel i akkor, mikor egy törvényjavaslat terjesztetik elő, melynek egy részében, a honvédségre vonatkozó részében, már is egy tetemes nemzeti hadsereg, testület állíttatik elő, mig e törvényjavaslat másik része, ugy a mint azt én magyarázom, oly dus tartalmú, hogy belőle, ha a nemzet életképességgel I bír, ha van hazafihűség és kitartás fiaiban, ugy hamar okvetlenül ki fogja magát nőni egy teljes magyar nemzeti hadsereggé. Mindezen okok és körülmények megfontolása és mérlegezése után, én azt gondolom, hogy mind a nemzet jövője épen ugy, mint az uralkodó háznak dicsősége, leginkább meg fog óvatni az által, ha a t. ház ezen törvényjavaslatot tanácskozmányai alapjául elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Hivatkozás tétetett itt a külföldre is. Ott ! van a nagy Németország : mert nem Poroszország I az többé, hanem Németország! A ki tudja, mi történt Olaszországban, lehetetlen előre nem látnia, hogy a mit 18*5 6-ban megkezdett a porosz, folytatni fogja és nem "sokára bevégzendi épen ugy, a mint folytatta és bevégezte 1859 után Olaszország, unificatióját. Közel az idő, a hol az egé.-iz német nemzet egyesülni fog. Itt van más oldalról az éjszaki koloss, azon óriási hatalom, a melynek megszilárdítására, a mint már sokszor emiitettem, az osztrák politika oly kimondhatatlan sokat, a legtöbbet contribuált, s a melyet 1849ben a magyar nemzet elnyomására, de mondhatni saját veszedelmére is, az országra hozott. Figyelemre méltó ezentúl még azon irányzat és törekvés is, mely magában az osztrák birodalom német tartományaiban — nem értem itt, midőn az osztrák birodalomról szólok, Magyarországot , hanem egyedül a lajtántuli országok complexumát — napról napra határozottabban üti fel magát a szinre. Nem fenyegetőznek-e Ausztria németjei avval, hogy az esetre, ha nem lehe'nek továbbá urai Magyarországnak, ha nem küldhetik