Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julios 30. 1868.) 3Q3 már buknia kell, egy világ fog~gyászt állani körű lőtte, milliók szeméből köny fog hullani. Lássuk immár ismét, mit tőn ugyanazon férfiú, kit a nemzet határtalan bizalmával megajándékozott, és kinek kezébe helyezte sorsát? mit tőn, kérdem, Kossuth Lajos ? ő, ki nekem is és másoknak is már akkor nem egyszer árulásról vádolta (Közbeszólás a szélső balról: Ki volt az? Zaj. Halljuk!) az általam sok­szor jelzett egyént ? Először őt a felső sereg pá­ra ncsnokává, később az összes magyar hadsereg fővezérévé nevezte, sőt még a hadügyi tárczát is birtokába adá, és igy minden hatalmat, az egész fegyveres erőt annak kezébe játszá át és abban központositotta,kit a bekövetkezett katastropha után e mai napig árulással vádol. Más oldalról pedig azt, a ki háromszor ezen táborozás alatt, feledve bántalmat, hálátlanságot, egész valóját a hazának feláldozva,a nemzetnek három hadsereget gyűjtött és szervezett, a ki háromszor diadalmasan küzdött a szövetséges árulás és kajánság teremtette veszélytől a hazát ótalmazandó: (Zaj. Közbes.elások a szélső balról) háromszor egymás után lefegyverezte és a vezérletről lelépésre kényszerkette.Lefegyvereztek, megrontottak, hogy a nemzet is lefegyvereztet­hessék és megrontathassék. Választani kell itt e tekintetben a szélső bal oldaliaknak, mert a his­tória kérlelhetlen. Vagy csakugyan való, hogy azon egyén, kinek nevét szükségtelen itt kimonda­nom, mindazon bűnöket elkövette, melyekkel, én még ma is vádolom, és kinek nem szabad megbo­csátani mindaddig, mig ő meg nem bánja bűnös cselekvését, mindaddig, migőmég dicsekedni me­részkedik cselszövényeivel; vagy hogy hát a vád alaptalan és ő nem követett el hazaárulást. Ha csak­ugyan elkövette, ugy a felelősség a kormányfőt is nyomja, ki ez egyént a semmiből teremtette, fokonkint felemelte és utoljára a nemzet minden hatalmát benne központosította, sőt még dictator­sággal is felruházta; ellenben pedig, ha ezen egyén nem bűnös, nem áruló, ugy nagy bűnt követ el mindenki, és különösen Kossuth Lajos és azok, kik nevében esküsznek, hogy őt még most is ezen iszonyú vádakkal illetik. Mindkét esetben nagy felelősség maradand Kossuth Lajoson , és ő sehogy sem leszen képes ezen alternatívából menekülni. Ezeket csak azért voltam bátor felhozni, hogy épen a múlt történelmi tanulságánál fogva iskibizo­nyitsam azt — nem is szólva tényekről,a kérlelhetet­lenjelenről, melyet mindenkinek számba kell venni, a melyet lehetetlen eltagadnunk — minő igaztalan­ságot s méltatlanságot követnek el azok, a kik mindig ugyan egy névben esküvé, mindig árrá hivatkozva, a ki felelős az 1849-ben bekövetkezett calamitásért és a ki az 1848-iki törvényeket legin­kább compromittálta, nem csak e teremben, de a hírlapokban is, mást sem tesznek, mint hogy denun­ciálják a majoritást és annak vezérét, ki mintegy az isteni gondviselés által rendeltetve és kiválasz­tatva, akkor, midőn az illő perez elérkezett, a nem­zetnek legalább visszaszerezte mindazt, a mit visz­Bzaszerezni nem csak szükséges, de kötelesség is | volt. (Helyeslés jobbról.) | Azt mondotta az előttem szóló képviselő dr, hogy ő — s igen örülök e részbeli megtérésén, mert hiszen én is épen eat mondottam interpellati­ómban — épen ugy a nemzet jövőjének biztosí­téka, a belbátorság fentartása, mint a külföld tá­madásai ellen való védelmi előkészület, de nem kevésbbé magának a fejedelemnek méltósága, az uralkodó háznak hatalma érdekében követeli azt, hogy magyar hadsereg állíttassák elő. Csak az a különös tőle, hogy ö vádoskodik, jajveszékel i akkor, mikor egy törvényjavaslat terjesztetik elő, melynek egy részében, a honvédségre vonatkozó részében, már is egy tetemes nemzeti hadsereg, testület állíttatik elő, mig e törvényjavaslat másik része, ugy a mint azt én magyarázom, oly dus tartalmú, hogy belőle, ha a nemzet életképességgel I bír, ha van hazafihűség és kitartás fiaiban, ugy hamar okvetlenül ki fogja magát nőni egy teljes magyar nemzeti hadsereggé. Mindezen okok és körülmények megfontolása és mérlegezése után, én azt gondolom, hogy mind a nemzet jövője épen ugy, mint az uralkodó háznak dicsősége, leg­inkább meg fog óvatni az által, ha a t. ház ezen törvényjavaslatot tanácskozmányai alapjául elfo­gadja. (Helyeslés jobbról.) Hivatkozás tétetett itt a külföldre is. Ott ! van a nagy Németország : mert nem Poroszország I az többé, hanem Németország! A ki tudja, mi tör­tént Olaszországban, lehetetlen előre nem lát­nia, hogy a mit 18*5 6-ban megkezdett a porosz, folytatni fogja és nem "sokára bevégzendi épen ugy, a mint folytatta és bevégezte 1859 után Olaszország, unificatióját. Közel az idő, a hol az egé.-iz német nemzet egyesülni fog. Itt van más oldalról az éjszaki koloss, azon óriási hatalom, a melynek megszilárdítására, a mint már sokszor emiitettem, az osztrák politika oly kimondhatat­lan sokat, a legtöbbet contribuált, s a melyet 1849­ben a magyar nemzet elnyomására, de mondhatni saját veszedelmére is, az országra hozott. Figyelemre méltó ezentúl még azon irány­zat és törekvés is, mely magában az osztrák biro­dalom német tartományaiban — nem értem itt, midőn az osztrák birodalomról szólok, Magyaror­szágot , hanem egyedül a lajtántuli országok complexumát — napról napra határozottabban üti fel magát a szinre. Nem fenyegetőznek-e Ausztria németjei avval, hogy az esetre, ha nem lehe'nek továbbá urai Magyarországnak, ha nem küldhetik

Next

/
Oldalképek
Tartalom