Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-273
2js CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 30. 1868.) nevezése használtassák, hanem fogadtassák el azon kifejezés is, mely az 1867. XII. törvényczikk 11-ik szakaszában használtatik. Sajnálom, hogy bár ezen körülirással: „a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része" nem él ezen törvényjavaslat. A magyar ezredek ezen törvényjavaslat szerint kétségtelenül, ngy mint eddig, de ugy mint 1848 előtt is, ő felsége által és az ő általajkineve zett főparancsnok által csak is ugy mint ezredek és kisebb csapatok alkalmaztatnak és használtatnak föl, nem pedig mint magasabb Jrendü hadtestek , nem is dandárokban , nem hadosztályokban, de ugy mint kis csapatok vagy ezredek. Ez kétségkívül nem felel meg azon várakozásnak, melyet magam szerettem volna a törvényjavaslathoz kötni. Nincsen e törvényjavaslatban intézkedés a hadképző intézetekről, a magyar katunai akadémiáról, mi szerintem szintén mindenek előtti gyors életbe léptetést követel. Nincs benne meghatározva az, hogy a magyar ezredek csak egyedül az országban helyeztessenek el, s ide visszavezetessenek , mig más oldalról az itt székelő külföldi csapat' k az országból kimozdittassanak. Nincs benne az sem, hogy a magyar ezredekben egyedül csak Magyarországban született honpolgárok alkalmaztassanak és tiszti rangra csak ilyenek emeltessenek. De most, t. ház , átmegyek a törvényjavaslat, kedvezőbb oldala kimutatására. (Halljuk!) Először *s a 11. szakaszban, ha nem volna is nyíltan kimondva a magyar hadsereg szó, de akkor, mikor ezen törvényczikk határozottan hivatkozik az 1867. XII. t. ez. 11., 12., 13., 14-dik szakaszaira, midőn *kijelenti azt, hogy ezeket fogadja alapul, és ezek minden érvényét jövőre fentartja: akkor mégis nem csak hogy nem tagadja meg az 1867. XII. t. czikket, sőt azt, indirecte bár, s ezen átalános hivatkozás által, folyvást fentartja ugy, hogy én határozottan viszautasitom azon insinuatiót, mintha ezen törvényjavaslat által s különösen ezen ll. szakasz által a nemzet államiságának fő postulatumára vonatkozó igényei és jogai megtagadtattak és feladattak volna. (Élénk helyeslés.) Soha én, még a bizottsági többség ellenében is, ezen törvényjavaslatot, a mint a ház elé terjesztetett, alá nem írtam volna, ha abban ily vétkes megtagadás foglaltatnék. (Mi sem! jóbbról.) Van egy második kiemelendő pont, s ez a 13-dik szakasz. A 13-dik szakasz szerint nem csak hogy nem adatik fel a nemzet azon joga, hogy az ujonczállitást megtagadhassa, sőt azon nyilvános kitétel által, hogy az ujonczjutaléknak kiállítása elhatározását az országgyűlés, a nemzet magamagának évenkint minden időszakban fentartja , ez által nyilván biztosította magát minden eshetőségre. Nem csak hogy nem adja fel a törvényjavaslat azon lényeges jogot, melylyel 1848 előtt is birt a nemzet, sőt azt még nyíltabban kifejezve szintén biztosítja. Ha t. i. a nemzet meggyőződik, hogy védrendszere nem azon irányban, nem oly czélra fogna kifejtetni, és látja, hogy azon hatalmas fegyveres erő, melyet most ő felsége rendelkezésére alá bocsát, a kitűzött czélokat, a nemzeti létet koczkáztatva használtatnék fel: itt áll elő a magyar országgyűlésnek, a nemzet országgyűlésének kötelessége is, joga is, már kezdetben megtagadni az ujonczjutalék kiállítását, mi által meghiusítja az egész törvényjavaslat további foganatosítását. Itt van továbbá a 21. szakasz. Azt mondotta az előttem szóló és határozati javaslatában is kijelentette, hogy ez által a nemzeti intelligentia, a műveltebb ifjúság rendeltetése czéljától eltávolittatik és socialis viszonyaiban megzavartatik ; holott én a törvényjavaslatnak 21-dik szakaszát ugy tekintem, mint annak gyöngyét, melyben nem csak erkölcsi tekintetben kimondhatatlan nagy haladás foglaltatik, de melyben magára a magyar hadsereg előkészítésére nézve oly kedvezmény észlelhető, minő meggyőződésem szerint ezen törvényjavaslatot, mindazon hiányok és kimaradások mellett is, melyeket előbb jeleztem, igen acceptabilisnak és nagy vívmányként bizonyítja be, és a mely elvégre is előbb-utóbb oda fogja fejleszteni, hogy belőle a magyar hadsereg növi ki magát. Megmondom, miért. Ezen törvényjavaslatban az foglaltatik, hogy mindenki, ki a felsőbb gymnasiumokban és reáltanodákban bevégzett tanulmányaira nézve kielégítő bizonyítványt, és psdig az ország szokásai és törvényei szerinti bizonyítványt mutathat elő: az beállhat a hadseregbe mint önkéntes. Lássuk, mik lesznek ennek, okvetlen következményei ? Először az, hogy ifjúságunknak épen intelligentiája, és azon magyar elem, melyet előttem szólott veszélyeztetve lát. igen is tolakodni fog a hadsereghez és oda beviszi azon hazafiúi érzelmet és indulatot, melyet már anyja tejével valóban beszivott, és melyet 18 vagy 2 > évi nevelés nem csak hogy ki nem irtott kebléből, de folyton gyarapitott és fejlesztett. Eddig, a helyettesítés mellett, 1848 előtt, ugy mint azután, kik foglaltak helyt a magyar hadseregben? Mondhatni, a néposztályok legszegényebb és legneveletlenebb tagjai. Mindenki iparkodott kibújni a hadkötelezettség alól: és ez igen természetes volt. Hiszen nem csak Magyarországban idegenkednek a katonáskodástól; de idegenkednek még a müveit Francziaországban is: ama Franczia országban, melynek nemzeti független kormánya, független hadserege, és pedig milyen hadserege van! rendkívüli dicsőséggel koszorúzott hadserege ! és mégis-