Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-271

CCLXX1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 27. 1868.) 279 xaég a tényállás létét vagy nem létét sem akarjuk megvizsgálni? Véleményem szerint legalább a tényálladékot mindig, s okvetlenül megvizsgálni kell, ha csak ugy vaktában a ház határozatot hozni nem akar. En ezen állításomat egy példával vagyok bátor bizonyítani, és kérdem: ha a kir. ügyek igazgatója valamely képviselőnek beperelhe:ését kikérné a háztól azért, mert azt állítaná, miszerint az illető képviselő f. év és hó 10-én valamely nyilvános helyen mindkét ház által elfogadott s ő felsége által szentesitett védrendszer ellen izgató beszédet tartott, vajon a ház azon határozatot hozná-e, hogy az illető bepereltethetik ? Én ugy hiszem, hogy ha bár kétségtelen volna, miszerint az illető képviselő í. evés hó 10-énazon nyilvános helyen volt; sőt, hogy ottan szónoklatot tartott is: a ház azt határozná, hogy tekintettel arra, miszerint a kérdéses törvény eddigelé még tárgyalva nem levén, annálkevésbbé ő felsége által szentesítve, a királyi ügyek igazgatója által elkövetni állított bűnnek elkövetése lehetlen levén, következőleg a tényállomány fen nem forogván, a kir. ügyek igazgatója kérelmétől elutasittatik. (Zaj.) Azért tehát okvetlenül szükséges e tényálladék megvizsgálása. (Szavazzunk! Folytonos nyugtalanság.) Arra nézve pedig, hogy Román Sándor, mint a „Foederatiunea" lap szerkesztője által közlött czikkek semmi büntetésre méltó tényálladékot nem foglalnak magokban . ezt előttem szólott Hodosin képviselőtársam eléggé indokolta, s teljesen kimutatván, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni; (Helyes!) hanem részemről csak is azt csatlom még előadásához, miszerint Román Sándor, mint független román lap szerkesztője ezen czikkek közzé tétele által nem tett egyebet, mint hogy morális kötelességét teljesítette. (Átalános heves ellenmondás. Felkiáltások a bal oldalon: Ohó!) Már, engedelmet kérek, habár nem tetszik is előadásom, ismétlem, hogy morális kötelességét teljesítette; s ezt be is bizonyítom: mert nem tett egyebet, csak mint független román lap a román nemzetnek érzelmeit közzétette s nyilvánosságra hozta. {Zaj.) S azt tenni egy független lapnak morális kötelessége. S ez által a kormánynak is jó szolgálatot tett, mely neki ezért köszönettel tartozik : mert azt hiszem, minden kormánynak érdekében van tudni, ismerni a népek valódi érzelmeit, és ezért nem érdemel zaklatást és üldözést, hanem inkább elismerést. (Zaj. Szavazzunk! Elég már! Legyen már vége!) Engedelmet kérek , majd csak én mondom meg, mikor van vége. Hogy a Román Sándor képviselő úr által közzé tett czikkekre nézve egy kicsit hosszabban beszéltem, tettem ezt azért, mert ezen czikkeket tanulmányoztam és jól ismerem. (Derültség. Elhiszszük !) Ha tetszik, még többet mondok: azokat saját érzelmeimnek vallom. (Átalános mozgás.) A mi Böszörményi képviselő urat illeti: miután ezen két ügy össze van kötve, nem lehet egyikről beszélni a másik nélkül; (Dehogy nem!) de másként akkor ismét azt találnák mondani, hogy nemzetiségi kérdést csináltam a kérdésből. Hozzászólok hát, de rövidebben, mert azon czikkeket tökéletesen nem tanulmányozhattam, mert azokat meg nem kaphattam, s egyszeri futólagos felolvasás után, mint itt történt, azokról teljes tudomást nem szerezhettem magamnak ; de mégis — legalább a hogy egyszeri felolvasásra felfogtam —azokban szintoly kevéssé foglaltatik valamely büntetésre méltó cselekvény. Ennek alapján én Hodosin képviselő urnák inditványát azon módosítással, hogy az ne csak Román Sándorra, hanem Böszörményi Lászlóra is kiterjesztessék, elfogadom. Arra nézve, ne hogy mondhassa valaki, hogy magam bevallom , hogy kellően nem ismerem ez ügyet,és nem tanulmányoztam Böszörményi czikkét, mindamellett az ügyben felszólaltam, bátor vagyok megjegyezni, hogy nagyon sajnálom ugyan, de nem az én hibám , hogy nem tanulmányozhattam : hiszen mi, mikor a tizes bizottság jelentése felolvastatott, kértük a t. házat, hogy nyomassa ki e czikkeket, mert egyszerű felolvasás nem elég azoknak tanulmányozására; de fájdalom, kérelmünk meg nem hallgattatott; pedig azok kinyomatását s szétosztását annál is inkább óhajtottam volna, mert ugy hiszem, ha ez megtörtént volna, s az ügyet mindenki tanulmányozhatta volna, akkor Hodosiu képviselő indítványa minden hosszabb debatte nélkül elfogadtatott volna ; de miután, sajnos, ez nem történt, s igy a ház t. tagjainak nem is volt alkalmok az ügyet kellően ismerni s tanulmányozni, megvallom, hogy most az indítvány elfogadásához nem nagy reményem van. (Nagy zaj s nyugtalanság. Szavazzunk!) Horvát Boldizsár igazságügy ér: ügy látszik, némely képviselők juryvé akarnák alakítani a házat; de ha hajlandó volna a ház őket e térre követni, ha a t. ház juryvé akarna alakulni és védbeszédeket engedne a vádlottak fölött: akkor, ha igazságos akar lenni, meg kellene engednie azt is, hogy a királyi ügyek igazgatója megjelenjen a ház sorompói előtt, hogy itt vádját igazolhassa és kifejthesse. (Ugy van!) Egyátalában nagyon hibás lépésnek tartanám, ha a ház azon elvektől, melyekre a bizottság a maga véleményét fektette, eltérne: ez által a ház oly inconsequentiába keverednék, melyből többé kibonyolodás nincs. (Tetszés.) Hiszen nincs arról szó, hogy valaki ok nélkül üldözőbe vétessék; 'nincs arról szó,~

3 hogy va-