Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-270
248 CCLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 25. 1868.) az, másiknak keze, a harmadiknak e kettőnek combinatiója. De hogy a kéz és agy működhessék, annak épen ugy szüksége van arra, hogy ápoltassák és táplálkozzék az egyén, ki dolgozik, mint a legtökéletesebb gőzgép, mert az sem hozathatik mozgásba gőz nélkül. Már most, t. ház, ha én az iparosra, a tudósra adót vetek, jövedelme után természetesen le kell vonnom azt, mi az egyén esistentiájának fentartására elkérülhetlenül szükséges. Ez az oka annak, hogy a hol ezen adónem be van hozva, tudomásom szerint mindenütt meg van állapitva egy bizonyos minimum, például egy helyütt ezer ötszáz forint, más helyütt kevesebb összeg, igen természetesen azon pénzmennyiséghez mérten, mely ugyan azon államban képezi nem csak a nemzeti gazdaságnak egy részét, de szabályozza a kereset mérveit is. Ez ott is, hol 1500 forint volt előbb, később egy harmaddal leebb szállíttatott; de e leszállitás ugy történt, hogy az 500 forint nem marad ki egészen az adóból, hanem sokkal mérsékeltebben rovatik meg: s ez igazságos, s a dolog természetéből foly, nem csak azért, a mit itt mondottam, hanem azért is, mert a jövedelmi adó sübjectumai, a kisebb iparosok viselik az indirect, különösen a fogyasztási adóknak legnagyobb terhét, ugy hogy a leggazdagabb földbirtokos sem áll arányban az iparossala fogyasztási adó alá tartozó ezikkek arán fizetett adó tekintetében. Tehát mind azért, mert az iparosnak ép ugy mint azoknak, kiknek capitálisa föld vagy ház, saját capitálisát fen kell tartani. E eapitális pedig e zekre nézve önmaga a munkaképes egyéniség, az egyéniségnek a képességben fentartására azonban ép ugy szükséges a kenyér, mint a gépnek mozgatására a fűtő anyag : tehát egy részről ez okból, más részről azon okból is, mert, mint szintén kifejtettem, a fogyasztási adó ezen osztályt a többség felett nagyobb mérvben terheli: bizonyos minimum megállapítását én is szükségesnek tartom; de mielőtt a t. miniszter urat meghallgatnám, ereszben nem merném elfogadni azon kulcsot, melyet t. barátom javasol; de hogy meghatároztassék a minimum, ezt elkerülhetlenül szükségesnek látom, s azért elvben a módosítvány elfogadására szavazok. HaláSZ Boldizsár : Ugyanazon indokokból, melyeket az indítványozó úr s utána Nyáry Pál képviselő úr kifejtett, elvben én is elfogadom az indítványt. De ugyanazon elvből kiindulva ezen szakasz utolsó pontját, mely a koldusokra vonatkozik, részemről kihagyandónak tartom: mert hiszen,haaz élelemre megkivántató költség azokra nézve is levonatik, kik nem koldusok, a koldust felmenti a jövedelmi adó alól maga a nyomor, és én azt, hogy törvényben mondassák ki, részemről szégyenleném. Oly formán vagyok vele, mint Kálmán király a boszorkányokkal: kimondta a törvényben, hogy boszorkányokról, mint a melyek nem léteznek, szó se legyen. Igaz, hogy az utókor nem hitte, hanem azokat elégették ; ha jól tudom még Mária Terézia idejében égettek el egyet Szegeden, mert azon nyomorult teremtményekkel ugy voltak, hogy ha bele vetették a vízbe és elmerültek, tisztában voltak, hogy boszorkány, és nem égették el, ha pedig fent a vizén úszott, azt mondták rá, hogy a feketével czimborál s ekkor elégették. Én tehát, t. ház, óhajtanám, hogy a koldusok hagyassanak ki, mert ez magától értetik, hogy azoknak jövedelmük nincs. Dobrzánszky Adolf: Nekem más irányban van észrevételem, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a közvetlen adók közül egyedül a jövedelmi adó az, mely nemcsak eltűrhető, hanem még itt-ott fokozható is. Méltóztatik emlékezni, t. ház, hogy én, midőn a bélyegjövedékekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásakor felszólaltam a tudományos, közoktatási és közjótékonysági ezélokra szánt hagyatékok adómentessége ellen: kifejeztem abbeli aggályomat, miszerint e csekélységek körüli mentesítés maga után vonandja majd a privilegialis adómentes tételek egész seregét. És nem csalódtam e feltevésemben, mert az említett hagyatékok adómentesítésének elfogadása után csak hamar elfogadtatott a bélyegtörvény huszonharmadik szakasza, tehát a holt kezekben levő fekvő javaknak fölmentése az egyenérték s így egy igen jelentékeny adó részbeni fizetése alól. Nem vonom kétségbe, sőt megengedem, hogy ez által igen kedvezővé vált némely terjedelmes jószágok helyzete: sokat nyert ez által jelesül a tanulmányi alap, mely közoktatási ezélokra van szánva, s körülbelül 40 — 50 ezer holdnyi fekvő vagyonnal bir; sokat nyert ez által az egyetemi alap, melynek 30—40,000 holdnyi birtoka van; sokat nyert ez által szintén a közoktatást előmozditó, mert a papnöveldékeket segélyző és a közép tanodák katholikus hittanárait fizető kath. vallásalap is, mely körülbelül 200,000 holdnyi fekvő jószággal bir. Sokat nyertek a szerzetesek azon jószágai, melyek jövedelmeiből gymnasiumok vagy más tanintézetek fentartandók ; sokat nyertek a papnöveldék külön kezelt jószágai; sokat nyertek azon püspökök, érsekek, kik jószágaik jövedelméből papnöveldéket tartoznak fentartani; sokat nyertek végre a káptalanok is, melyek tudományos ezélokra vagy tudományos kanonokságokra (stalla litteraria) forditják részben jószágaik jövedelmét. De én mindamellett, hogy ezeket elismerem, mindamellett, hogy elismerem, miként e privilegialis kedvezmények némi tekintetben kívánatosak, a mennyiben a földadó nagy, az eléretni kivánt czél pedig magasztos:
