Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-270

CCLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 25 18ő8) 247 dicsérni, hogy milyen jó gazda, hogy 100 forint tiszta jövedelme maradt. Epén igy van a kereskedő és iparüző osztálylyal is. Ha elemi csapás éri a í'öldmivest, érinti akkor a kereskedőt és az iparost is, a favágót a festészig, az írótól az utolsó csizmadiáig, mindenkit, a ki esze és keze után él. Épen azért, ha voltak kereskedők, kik igen csekély összegeket tudtak ezen évre bevallani, azt ne tessék felóniának venni, mertén ismertem több kereskedőt, kik igen jól álltak, és e két év képes volt őket tökéletesen megrontani. Ismertem egy kereskedőt, ki e két év nyomása alatt megbukott, bukásában megőrült és őrültségébe egy hónap alatt belehalt, és ilyen eset volt számtalan. Minden csapás, mely éri a földmivest, éri az iparost is. De a különbség az, hogy a földmivesnéí nagy csapás ugyan, ha termésének nincs ára, mert nincs pénze a ibidésznek, hanem a földmivelő egyik aratástól a másikig csak megél saját aratásából, s legfelebb csak arról panaszkodik, hogy saját zsírjában fül meg; azalatt az iparosnak, ha nem volt pénze, miből élt? Élt hitelre s nem panszkodhatott saját zsirjába fulásról. (Zaj.) Méltóztassék türelemmel lenni, mert itt egész osztályok jólléte forog fen, olyan osztályoké, melyek, sajnos, hogy nagyon gyéren vannak képviselve e házban. Hogy meg kell adóztatni a jóllétet Magyarországon, azt igen helyesnek találom; a kik eszök és munkájok után egy rendezett államban bő jövedelmi forrásokra találnak, illik, hogy fizessék meg az állam rendezettségét; de a kik épen csak napi szükségeikkel küzdenek és csak a mindennapi szükségleteket tudják kiteremteni, hogy azok mégis azon arányban adóztassanak meg, a melyben a gazdagok, ezen magoknak jóllétet kivívni tudó capacitasok, ezt igazságtalannak tartom. T. ház ! Meg vagyok győződve, hogy a méltányusság érzete hatni fog a képviselők kedélyére és ezen motívumokat figyelembe veszik. De ha ez nem hatna is, a következetesség, mit a pénzügyminiszter ezen törvényjavaslatban alapul tesz elénk, maga ezen következetesség is kényszerítene ezen elv elfogadására. Itt mondatik, hogy jövedelmi adó alá esnek 100 frton kezdve bizonyos fizetések; kérem alázatosan, 100 forintos existentiák Magyarországon nincsenek, mert itt a legszegényebb néposztály is — értem nem a favágót, hanem a szegény iskolamestert — még ezek közt is a legszegényebbnek 150 frt fizetésecskéje van; ha ebből 15 frtot elveszünk, nem marad semmije. Itt a törvényjavaslatban magában már benn van azon elv,hogya ki tiszta jövedelmét bevallja,már levonta az életmódjára szükséges kiadásokat. De nem sokkal helyesebb, igazságosabb s méltányosabb-e az, ha a törvényhozás mondja ki, mint sem, hogy reá bízza az adóbevallóra, hogy ő maga vonja le életmódját, a mi pedig igy meg fog történni. És mi történik ekkor? Az, hogy a kinek 600 frt, illetőleg 400 frton tul megy jövedelme, eltitkolja ezt és jó lélekkel azt fogja mondani, hogy ott kezdődik tiszta jövedelme; és kezünkben maradnak azon nyomornak, kiknek jövedelme 4—600 frtig megy, és ezeket fogjuk megragadni, s azt fogjuk mondani, hogy valamiből éltek, s hogy ezen valamitől fizessenek. Hogy a jóllétet megadóztassuk, az, ismétlem, helyes, és ha valakinek 10,000 forint jövedelme volt, és ha ebből elveszünk 1000 frtot, legfelebb azon baja történik, hogy egy paripával kevesebbet tarthat. De ha valakinek 600 ftjából levonunk 60 ftot, arra kényszeritjük, hogy mezítláb járjon. A jóllétet megadóztatni igen szívesen aláírom ; de hogy a nyomort adóztassuk meg, az minden emberi és isteni törvény ellen volna. Ajánlom még egyszer, méltóztassék módositványomat figyelembe venni. PaiSS Andor jegyző (olvassa Jókai Mór módosüv anyát): „Az adó alá eső jövedelemből az életmódra szükséges összeg leszámittatik, Buda-Pesten 600 frtig o. é., vidéken 400 frtig; a kereset nem esik jövedelmi adó alá." Nyáry Pál: T. ház! Én meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminiszter úr e jövedelmi adó javaslatát a jövő budget tárgyalása alkalmával jobban ki fogja fejteni, ugy tudniilik, hogy az a felállított elv minden igényeinek megfeleljen. Ugy a mint legelső ízben elő volt terjesztve e törvényjavaslat, nem gerjesztette azt a figyelmet. mely most a t. házat komolyan foglalkoztatja. Egészen uj törvényjavaslatot nem volt idő készíteni, hanem javitások történtek, melyek következtében én azt hiszem, hogy maga a jövedelmi adó eredménye pótolni fogja azt a hézagot, a mi a bemutatott budgetben mutatkozik,mely — a mint emlékezem—talán két millióra sem megy egészeu.Remény lem, hogy a javítás, mely e törvényjavaslaton már eddig is történt, ezt a két milliót közel be fogja hozni. Megengedem, hogy az elfogadott javitás üdvös eredménye leginkább az eljárásban alkalmazandó nyilvánosságnak tulaj donitható. De, t. ház! ha e részben-javítást tettünk, valóban megérdemli figyelmünket azon körülmény is, melyet tiszt, barátom Jókai Mór inditványa tüzetesen érint. Min alapszik, t. ház, ezen indit vány? Alapszik azon, a mi átalánosan az adóügyben mint axióma van elfogadva, t. i., hogy megadóztatható csak a tiszta jövedelem. A föld iparosnak tiszta jövedelme az, mely mutatkozik levonása után a mivelési, beruházási és minden ide tartozó költségeknek. Az iparosnak is megvannak a maga saját tőkéi, egyiknek agyveleje